✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Huszonnyolcadik fejezet ✴

♡ Szépséges napot kívánok nektek, Lads! ♡

Meg is hoztam a huszonnyolcadik fejezetet, amely igaz, még nem AZ a fejezet, de nem kell már sokat várni rá, ez szerintem érezhető a történésekből is. Nagyon remélem, hogy elfogja nyerni a tetszéseteket s, ha így lesz, visszajeleztek nekem valamelyiken formában. Nagyon sokat jelentene nekem. 

Köszönöm szépen nektek a rengeteg megtekintést, voteot ezen felül biztató kommenteket! Fantasztikusak vagytok, nem bírom elégszer hangsúlyozni. ♡

A fenti GIF azt hiszem megmentette a napomat, remélem nektek is éppen olyan örömet fog hozni, mint nekem tette. :) Bízom benne, hogy tetszik nektek ez is. 

Legyen további gyönyörű napotok! ♡

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡

~Döntsd el, hogy mi a fontosabb: a büszkeséged és semmit nem kapni, vagy kockáztatni és talán mindent megnyerni.~

A pletykafészek c. film

Bailey Williams~

Idegesen piszkáltam ruhám szélét, amely szép, halványzöld színben pompázott éppen úgy, mint a mellettem helyet foglaló férfi nyakkendője. A pad szélén ülő kislány kíváncsian tekintett körbe a szépen feldíszített templomban, ahogyan vártunk arra, hogy a szertartás elkezdődjön. Mindössze mi hárman ültünk abban a sorban, ugyanis a többi hozzátartozó jóval előttünk érkezett és elfoglalták a helyeket, mindannak ellenére, hogy nekem az első vagy maximum a második padban kellett volna ülnöm. De nem bántam, úgy éreztem a részvételem volt a fontos a húgom számára, még akkor is, ha mostanság túl sokszor veszekedtünk. 

Ezen felül pedig egyáltalán nem bántam, hogy Chris és Callie társaságában kellett töltenem az időmet, mert mostanában túlontúl gyakran fordult ez elő. A szakállas férfi erősen intim megjegyzései azóta sem lankadtak, sőt mintha egyre többször jutna eszébe mindaz, amit látott belőlem, vagy ezt csak egyre nyíltabban közli velem. Talán akkor, ott a templom ülőalkalmatosságán helyet foglalva tisztáztam magamban, hogy a férfi sokkalta jobb volt nekem, mint bárki, akivel eddig voltam vagy akartam lenni, arról nem is beszélve, hogy Ő magam miatt akart kapcsolatot létesíteni velem. Igaz, már eléggé közel voltunk egymáshoz, legalábbis érzelmileg minden bizonnyal, néhány korlátot azonban még képtelenek voltunk meglépni, ami nem is volt feltétlenül probléma. Időre volt szükségünk, de mégis mennyire? Gavin esetéből kiindulva bármelyik pillanatban beüthetett a krach, nem szabadott volna semmit sem eltolnunk egy másik időpontra. 

Perceken belül megszólalt a zene, mi pedig felálltunk, ahogyan Rylie belépett. Nem voltam bent nála akkor, mikor felvette a ruhát emellett kicicomázták, mindenesetre gyönyörűen festett, sőt talán még annál is szebben. David álla a padlót súrolta, ahogyan meglátta leendőbelijét, ahogyan minden egyes személyé a teremben. Nem bírtam visszatartani a könnyeimet, akármennyire is nehezteltem magamra emiatt. Lassan gördültek le orcámon a büszkeség okozta sós cseppek, ahogyan végigkísértem a bevonulását. Mikor végignéztem az előttem lévőkön feltűnt, nagyon kevesen voltak, akik ne eképpen reagáltak volna. Még Callie is pityergett, hiszen pontosan tudta, a másik nagynénje készült férjhez menni, és meglehet Ő is olyan büszke volt, akárcsak én vagy a szüleink. Annyira sajnáltam, hogy Gavin nem láthatta ezt, de a hitem nem szűnt meg abban, hogy mivel egy templomban voltunk, Ő is végigfigyelhette a szertartást.