✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Tizenkilencedik fejezet ✴

♡ Szép napot kívánok nektek, Lads! ♡

Meg is hoztam a tizenkilencedik fejezetet, amely eléggé unalmasra és rövidre sikerült, legalábbis az én véleményem szerint, de ígérem a következőben jobban fogok igyekezni.

Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a rengeteg megtekintést, a voteokat és a biztató kommenteket! Csodálatosak vagyok!

Legyen további gyönyörű napotok! Remélem jól vagytok! ♡

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡

~Az óceánt akarta látni, mert azt remélte, a hullámok ugyanúgy lecsiszolják az elméjéről az idegesség, a feszült nyugtalanság nyomait, ahogy simára koptatják a legkeményebb, legfurcsább alakú sziklákat; azt remélte, hogy a víz kimossa a szívéből a fájdalom szúró szilánkjait. A tengertől azonban üzenetet kapott, a hullámok azt súgták neki, hogy az élet nem egyéb értelmetlen mechanizmusok ismétlődésénél, amelyeket hideg-rideg, könyörtelen erők mozgatnak. A víz látványa - ahelyett, hogy nyugalmat és békét költöztetett volna belé - reménytelenséget csöpögtetett a lelkébe.~

Dean Ray Koontz

Bailey Williams~

Idegesen próbáltam meg lesikálni a padlón lévő foltot, amely meglehet csak a könnyeim miatt tűnt úgy, mintha ott lett volna. Vagy éppen az egyik sós csepp hagyhatta? Egy nem túl nőies mozdulattal töröltem meg a szememet, nemsokkal később pedig megigazítottam a kontyomból kilógó hajszálat, amely az arcomba lógott. Melegem volt, ingerült voltam, nem mellesleg azelőtt, hogy nekiálltam volna takarítani bőgtem akár egy óvodás. Utáltam magam ezért, és minden egyébért, ami manapság azzá tett, aki ma vagyok.

Miközben próbáltam még szebbé varázsolni az egyébként is tiszta lakást összeszedtem magamban azokat az embereket, akiknek valaha tényleg értem valamit. Egy személyt sikerült megtartanom úgy, hogy egyszer sem gondolkodtam azon, hogy talán tévedek és mégsem kedvel annyira, mint képzelem. Olívia a menhely nyitása után érkezett hozzánk, diákmunkán volt egy ideig, később viszont leszerződtettem, mert annyira szerette ezt csinálni, hogy nem volt hajlandó más helyen dolgozni. Ezért mi is több időt voltunk együtt, megismertük egymást és valójában egészen jól kijöttünk. Talán jobban is, mint a húgommal valaha fogok, a veszekedésünk után meg főleg.

Egy mély sóhajt követően vettem le a felsőmet, mert rákerült egy nagyadag tisztítószer, ami marni kezdte a benne lévő festékanyagokat. Berohantam a fürdőszobába, majd víz alá tartottam, azonban mire sikerült eltávolítanom róla a vegyszert, addigra már egy fehér folt éktelenkedett az egyébként kék szín helyén. Szorosan hunytam le a szemeimet, majd mérgemben a földre hajítottam a ruhadarabot, sőt még rá is tapostam. Abban a pillanatban minden idegesített, leginkább az, hogyan voltak képesek a gyártók ilyen erős szereket csinálni.

Visszatrappoltam a nyitott hálószobámba, majd újra letérdeltem és erősebben kezdtem el mosni a foltot amely még talán akkor sem akarta megadni magát. Egyszerűen nem hittem el, hogy azon meg nem fogott semmit sem. Bear kíváncsian nézett rám, talán parádésnak tartotta azt, ahogyan kinéztem, elvégre póló nélkül voltam, hangosan vettem a levegőt, izzadtam nem mellesleg pedig a hajam szerteszét állt. A takarítás volt mindig is az a dolog, amibe menekültem akármilyen érzelem is futott át rajtam, ezért meglehet a macska már megszokta, hogy ilyen voltam, van pedig egyszerűen beletörődött abba, hogy egy őrült gazdával volt megáldva.