✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Tizenötödik fejezet ✴

♡  Szép napot kívánok, Lads! ♡ 

Bízom benne, hogy eddig gyönyörűen telik a napotok. :) Meglepetésképpen meg is hoztam nektek a tizenötödik fejezetet, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket. :) ♡

Nagyon-nagyon szépen köszönöm az eddigi megtekintéseket, voteokat és kommenteket. Csodálatosak vagytok! ♡

Legyen további szépséges napotok! 

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡

 

~Azt hittem, megtanultam értelmezni a pasi-jelzéseket, de igazából csak azt tanultam meg, hogy (...) nem lenne szabad normál srácokkal flörtölni. Nem azért, mert nem fogjuk szeretni őket. Hanem mert talán túlságosan is megkedveljük őket.~

Ally Carter

 

 Bailey Williams~

Óvatos mozdulatokkal aprítottam az ujjaim között lévő sárgarépát, amit később a leveshez adtam, percekkel később pedig elzártam a mellette sülő csirkemell alatt a gázt. Kiszedtem a falatokat, majd egy tárolóba tettem, és lefedtem azt, hogy ne hűljön ki olyan gyorsan , hátha Chris vagy Callie enni akartak belőle még lefekvés előtt. Nemrég vacsoráztunk, de szerettem volna nekik főzni holnapra, mert tudtam, hogy valószínűleg Chris nem jutott volna el addig, pizzát pedig nem ehettek, annyiszor. 

Kezem még kissé remegett a reggeli események óta, szemeim pedig fel voltak dagadva annak ellenére is, hogy már órák óta nem hullattam könnyeket. Az idős kutya emléke ugyanakkor még erősen égett bennem, ahogyan a fájdalmas nyüszítéseit is még hallottam, mintha csak akkor is szenvedett volna. Elhúztam a számat a gondolatra, miközben megkevertem a levest, s hagytam tovább főni. Talán az én hibám lehetett, hogy Sina elpusztult, mert nem figyeltem eléggé rá az utóbbi időben, akkor sem, ha tisztában voltam vele, hogy hajlamos volt a betegségekre. 

Szemem sarkából pillantott meg egy ismerős alakot, így arra fordítottam fejemet, ezért teljes rálátásom nyílt Chris izmos alakjára. A férfi vállával az ajtófélfának dőlt, míg karjait keresztbe fonta maga előtt, és elmélyedve nézett. Halványan rámosolyogtam, Ő pedig viszonozta ezt az apró görbületet. Nemrég még a szőke hajú kislányt fürdette, de úgy tűnt már azzal is végzett. 

-Callie szeretné, ha te is jó éjszakát kívánnál neki.-magyarázta meg érkezésének okát, én pedig amint megértettem szavait aprót bólintottam. 

-Addig figyelnél a levesre?-kérdeztem Ő pedig helyeselt, ezt követően pedig elléptem mellette és készültem felmenni az emeletre, de szavaival visszatartott. 

-Bailey?-szólított, én pedig megálltam, és felé tekintettem-Jól vagy?-vonta össze kissé a szemöldökeit. Bármennyire is megfélemlített, de szavaira nagyot dobbant a szívem. Talán ennyire aggódott volna értem? 

-Minden rendben.-nyugtattam meg, bár nem gondoltam teljesen így. Még túlságosan friss volt az élmény, talán holnap és azután is az lesz, de megpróbáltam mindent elkövetni annak érdekében, hogy kiheverjem. Egy jó lépés volt erre az, hogy ma elvitték Randy-t, és néhány cicát is, amik valószínűleg már sokkal jobb helyen voltak, szerető gazdákkal. 

Csendesen léptem be a szőke kislányhoz, majd elmosolyodtam, amikor megláttam Őt betakarózva, és az ajtó felé fordulva. Engem várt, addig még a lámpát sem oltotta le. Ez olvadásra késztette a szívemet, és kevésbé éreztem magam fagyosnak.