✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Harmincadik fejezet ✴

♡ Szépséges napot kívánok, Lads! ♡

Meg is érkeztem a harmincadik fejezettel, amely igaz rövidebb lett, mint az előző, azonban ezzel a résszel végre ténylegesen igent mondhatunk a feltételezéseinknek. :) Remélem tetszeni fog nektek! Sokat jelentene néhány visszajelzés! ♡

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a rengeteg megtekintést, a kommenteket és a voteokat egyszerűen csodálatosak vagytok! ♡

Legyen további gyönyörű napotok!

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡

~Nem akarok nélküled élni, most, hogy már tudom, milyen veled élni.~

Grace klinika c. film

Bailey Williams~

Lassan nyitottam fel a szemhéjaimat, miközben a fejemben egymást érték a tegnap este emlékei. Álmosnak éreztem magam viszont olyannyira kiegyensúlyozottnak, nyugodtan és boldognak, mint már nagyon rég. Ezek az érzelmek nem feltétlenül voltak betudhatók annak, ami történt, sokkalta inkább a személynek, aki mellettem volt közben. A szakállas férfi jelenléte olyan kellemes érzésekkel töltött el, hogy már akkor úgy éreztem, hogy a felhők felett jártam, mikor csak pár másodperce voltam éber. 

Kemény mellkasán feküdtem, Ő pedig szorosan és védelmezően karolt át, mezítelen testünket pedig a rajtunk lévő puha takaró fedte el a Nap sugarai elől. Fáradtságot éreztem, ámbár ez nem volt több a vágy utóhatásánál. Óvatos mozdulattal vezettem fel ujjaimat a kulcscsontjánál lévő tetováláshoz, majd gyengéden simítottam végig az oda varrott betűkön. Percekkel később érzékeltem, ahogyan kedves puszit nyomott a homlokomra, így jelezve már felébredt. Halk lélegzetvételeit hallgatva néhány másodpercig behunytam a szemeimet.

-Jó reggelt.-motyogta mély, karcos hangján, amitől végigfutott testemen a borzongás. Cirógatni kezdte karomat, amely törődéstől halványan elmosolyodtam. 

-Jó reggelt.-pillantottam fel rá. Égszínkék íriszeiben láttam a jól észrevehető csillogást, azonban az álmosság jeleit is, amitől egyre szélesebben kezdtem vigyorogni-Csak nem fáradt vagy?-kérdeztem kissé gúnyosan, amiről felkuncogott, majd hátamra döntött és úgy magasodott felém. Alkarjával támaszkodott meg mellettem, míg szabad kezével kitűrte az arcomból az oda lógó hajszálamat. 

-Ahány kört csináltunk az éjjel csodálkoznék, ha nem lennénk azok.-kuncogott fel, miközben mélyen a szemeimbe nézett. Tekintetétől éreztem amint elpirultam, bár szinte teljesen felesleges volt a testemnek ezt a mechanizmust elindítania, elvégre a férfi sokkalta közelebb került már hozzám, mint az elején képzeltem volna, esetleg megengedhettünk volna magunknak. 

-Nem tehetek róla, hogy csillapíthatatlan vagy.-vigyorogtam rá provokatívan mire nevetni kezdett nemsokkal később elhúzta a száját végiggondolva mégis mit ejtettem ki ajkaimon. 

-Talán igazad lehet, de téged sem kellett kényszeríteni.-kacsintott egyet majd nyakam hajlatához kezdett közeledni nemsokkal ezután apró csókot nyomott a területre. Behunytam a szemeimet és megpróbáltam eltéríteni a gondolataimat attól, hogy mennyire csodálatos érzés volt vele lenni, ezen felül érezni a közelségét vagy tapintását-Tudom, hogy most sem kellene.-motyogta lélegzetvisszafojtva, amely hang nyilvánvalóan adta a tudtomra, Ő is éppen annyira vágyott rám, mint én Őrá. Ezt kutakodó kezei is egyre jobban megerősítették bennem, és akármilyen lázban is égtem miatta, el kellett távolodnom tőle.