✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Huszonhatodik fejezet ✴

♡  Szépséges napot kívánok, Lads! ♡ 

Meg is hoztam nektek a huszonhatodik fejezetet, amely sokkalta rövidebb lett, mint az előző, amellett pedig úgy vélem semmitmondó is, bár nem vagyok képes kipréselni magamból többet ma. Ne haragudjatok érte, igyekszem a következőben odatenni magam és egy élvezhető, izgalmas részt hozni. 

Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a rengeteg megtekintést, a voteokat és a kommenteket egyszerűen fantasztikusak vagytok! Nagyon hálás vagyok nektek! ♡

Legyen további gyönyörű napotok! 

Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♡ 

~Szeretem a közelségedet, és fájón vágyom ennél teljesebben veled lenni.~

Vavyan Fable

 

Bailey Williams~

A kezemben tartott sötétkék öltöny anyaga puha volt és kellemes, ámbár kritikus pillantásokkal illettem, legfőképpen, mert a mellettem álló férfi már eléggé unta a vásárlást. Zsebre tett kezekkel figyelt, ahogyan megvizsgáltam a fogason lógó anyagot. Tulajdonképpen szép volt és elegáns, a szabása pedig éppen megfelelő viszont egyetlen bajom volt, az pedig az árnyalat, amiben játszott. 

-Tetszik a színe.-jegyezte meg Chris. Felnéztem rá, és bármiféle szó nélkül tettem vissza a helyére, majd vettem ki egy ugyanolyan darabot, viszont szürke tónusban. A szakállas elhúzta a száját majd kissé felkuncogott azon, ahogyan megfigyeltem az összes kiakasztott öltönyt, majd a nemrég kiemeltet a kezébe nyomtam. 

-Nekem is, de nem megy a ruhámhoz.-rántottam vállat, ezt követően a próbafülke felé intettem a fejemmel. Nemsokkal később Chris már el is tűnt mögötte, míg én kerestem egy hozzá illő nyakkendőt is. 

Szerencsére a cipővel nem kellett bajlódnunk, az volt neki, mindössze az esküvő témájához és az én viseletemhez megfelelő öltönyt ezen felül nadrágot kellett beszereznünk. Mindössze néhány nap volt már csak a menyegzőig, mi mégis az utolsó másodpercekre hagytuk a vásárlást, mert egyikünknek sem volt igazán kedve belebonyolódni az üzletek kavalkádjába. Rylie a minap hívott fel, a veszekedésünk óta először, hogy megkérdezze Chris is jön-e az egyik közeli templomban megrendezett egybekelésre, amely később majd a szüleinknél folytatódik, ahol kisebb vendégséget rendezünk meg. Amint helyeseltem a kérdésére egyszerűen rám nyomta a telefont, így alkalmam sem volt megkérdezni azt az apró részletet, miszerint hányra érkezzünk a családi házunkhoz, ahonnét majd a kápolnába megyünk. 

-Ez hogy tetszik?-húztam el a függönyt, ami mögött a szakállas férfi öltözködött. Igaz, egy fehér póló volt rajta, ámbár még így is tökéletesen állt neki az öltöny, nem is beszélve arról, hogy kiemelte izzó kék íriszeit. A kezemben tartott nyakkendőre nézett és elismerően bólintott egyet, nemsokkal később hagytam, hogy kilépve a fülkéből a mellette lévő egész alakos tükörben megnézhesse magát. Nem láttam arcán semmiféle érzelmet, miközben felmérte a ruhadarabokat, amiket magára kapott, azonban amint mellé léptem rám nézett majd halványan elmosolyodott. 

-Azt mondtad halványzöld a ruhád.-mérte fel a kiegészítőt, miközben a nyakába tette azt. Igent intettem a fejemmel másodpercekkel később, pedig közelebb léptem hozzá, hogy segítsek megigazítani azt, és felmérjem mennyire ment az árnyalata az öltönyéhez.