✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Tizenharmadik fejezet ✴

♡ Szép napot, Lads! ♡

Meg is hoztam nektek a tizenharmadik fejezetet, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket! Örülnék néhány visszajelzésnek! ♡

Nagyon szépen köszönöm a több, mint 3 (!!!) ezer megtekintést, a rengeteg voteot és kommentet. Fantasztikusak vagytok! ♡

Bízom benne, hogy mindenki jól van! ♡♡

Legyen további szép napotok! ♡

Jó olvasást! Millió puszi: Ladybady ♡

~Az emlékek az identitásunk sarokkövei. Az emlékek kötik össze a darabokat, a memóriánk miatt észleljük, hogy egész idő alatt ugyanaz az egy személy vagyunk. Ez a szuperképességünk, amelynek segítségével utazhatunk az időben, és megszabadulhatunk a jelen szűkös korlátaitól. Ezek az emlékek formálják a személyiségünket, és alakítják a tetteinket. Befolyásolják a hangulatunkat, és segítenek abban is, hogy új álmokat szőjünk a jövőre.~

Meik Wiking

Bailey Williams~

Szerencsére a frissítő zuhany megtette a hatását, így teljesen új életre kapva léptem ki a fürdőszobából, miközben még kissé vizes hajamat törölgettem. Körbepillantottam az egylégterű lakásban, s mikor megláttam Christ még mindig a konyhapultnál állni, apró mosolyra húzódott a szám. Már felvette a tegnapi farmerjét, azonban még pólója a széken pihent, valószínűleg azért, mert nem volt ideje magára kapni. 

Illatából ítélve rántottát csinált, így gyermeki kíváncsisággal léptem közelebb hozzá, miközben kevergette a reggelinket. Szeme sarkából felém nézett majd elmosolyodott. Derekamat a konyhapultnak döntöttem, még mindig a kezemben szorongatva a törülközőt, amivel nemrég göndör fürtjeimet szárítottam. 

-Nagyon jó illata van.-szólaltam fel, a szakállas pedig köszönetképpen hümmögött, ezután pedig felkapta rám a fejét. 

-Elővennéd a sajtot?-kérdezte nekem pedig felcsillantak íriszeim. 

-Rántotta és sajt? A kedvencem.-nyögtem ki, mikor rájöttem, hogy valóban az egyik kedvenc reggelimet készítette el, valószínűleg tudta nélkül-Ezzel bármikor le lehet venni a lábamról.-jegyeztem meg, miközben a kezemben tartott anyagot az egyik székre terítettem, majd a hűtőt kinyitva megkerestem a reszelésre váró sajtot. 

-Akkor azt hiszem mindig ezt fogom neked csinálni.-kuncogott fel. Figyeltem, ahogyan a tányérokba öntötte a kész ételt, ezután pedig egy-egy villát tett hozzájuk. Háttal volt nekem, így -akármennyire is szánalmas volt- végigmértem izmos felsőtestét, közben pedig muszáj volt beharapnom alsó ajkamat. Későn ébredtem rá, hogy válaszolnom kellett volna neki, hiszen amikor megpillantottam lapockájánál lévő vastag, fehér heget egy másodpercre teljesen kikapcsolt az agyam. Talán a gondolatra, hogy mekkora fájdalmat kellett átélnie vagy az is lehet, hogy mindössze csak a seb látványa tántorított el ennyire. 

-A balesetben szerezted?-kérdeztem halkan, miközben ujjammal végigsimítottam a hegen. Chris átnézett a válla felett, ellépett tőlem, letette a kezében tartott edényt, majd vissza fordult hozzám és megrázta a fejét. 

-Nem, ez kivételesen nem.-húzta el a száját-Az egyik bevetésen történt Afganisztánban. Öhmm...-nézett bele kék szemeivel az enyéimbe. Valószínűleg azon gondolkozhatott, hogy beavasson-e a részletekbe, de végül folytatta-Az egyik házban túszt ejtettek, a mi feladatunk volt az, hogy kimenekítsük onnét. Sajnos a társaim nem voltak körültekintőek, én pedig rájuk hagyatkoztam. Közelharcra került sor, ott pedig az egyik férfi kést ragadott, és a hátamba vágta. Mázli volt, hogy nem szúrt, mindössze a tőr pengéje ért hozzám.-mesélte, nekem pedig fájdalmasan kezdett el dobogni a szívem. Vajon mennyi ilyen rémisztő emléke lehetett? -Ahogyan itt is.-fordult kicsit oldalra, nemsokkal a V vonala alatt húzódott egy csaknem ugyan olyan hegesedés, mint a hátán. Gondolkodás nélkül nyúltam felé, majd kissé összevont szemöldökkel simítottam végig azon is. Chris arca egy ideig érzelemmentes volt, de amint észrevettem a karján és a mellkasa egy részén elterülő égésnyomokat mimikája megváltozott, s kissé ideges lett-Ez már viszont tényleg a balesetből van.-mosolyodott el egy pillanatra, de éppen csak észrevehetően. 

-Sajnálom.-csúszott ki a számon, a férfi pedig csak vállat rántott-Mi történt azután Afganisztánban?-kérdeztem figyelve vonásait. Íriszei egy kis ideig engem pásztáztak, majd az asztal felé fordította őket, miközben beharapta ajkait. 

-Ez volt az utolsó bevetésem, ugyanis majdnem meghaltam a vérveszteségtől.-préselte össze rózsaszín ajkait, nekem pedig apró gombóc keletkezett a torkomban-Órákkal később tudtak csak ellátni az ottani kórházban, így haza kellett jönnöm. Itthon lábadoztam vagy egy hónapig.-sóhajtott fel, ezután pedig rám nézett-Ezután történt Gavinnel és velem a baleset, majd itt kötöttem ki, a többit már tudod.-bólintott egyet inkább magának, mintsem nekem, majd a mosogató felé fordult és vizet engedett az edénybe, hogy később majd egyszerűbb legyen elmosnom azt. 

-Ne haragudj, nem akartam elrontani a kedvedet.-motyogtam kissé zavartan. Megdöbbentettek azok a tények, miszerint Chris olyan dolgokon esett át a hazájáért, amelyen egy normális állampolgárnak valószínűleg sosem kellett volna. Büszke voltam rá, hogy túlélte mindezt, emellett viszont egy más, meleg érzés is gyúlt a mellkasomban, amit nem tudtam volna hová sorolni. 

-Nem a te hibád, Bailey.-rázta meg egy kicsit a fejét, majd újra felém fordult és mellkasomra lógó, még vizes hajamat az ujjai köré tekerte, ezután pedig hagyta, hogy az alapból is hullámos szálak még jobban összeugorjanak. Jó párszor eljátszotta ezt, majd csak tettei után nézett fel szemeimbe-Nehéz... mi több, egyszerűen borzalmas visszagondolni erre, nem magam miatt, sokkal inkább azért, mert naponta rengeteg kollégám hal meg így. Segíthetnének egymásnak az ott lévők, de képtelenség abban a helyzetben normálisan és tisztán gondolkodni.-rázta meg a fejét. Íriszeiben láttam az elkeseredést, így hirtelen ötletből vezérelve arcához nyúltam, majd megsimítottam a területet. 

Egészen addig, míg hozzá nem értem, azt gondoltam hosszúra nőtt borostája szúrni fogja a kezemet, de nem így volt, ettől pedig magamban mosolyognom kellett. Közelségünkből adódóan mindenféle erőlködés nélkül tudott lejjebb hajolni, pillanatokkal később pedig orrát enyémnek tudta dörzsölni. Akkor viszont már tényleg elvigyorodtam, és ezt a férfi is utánozta. Akkor már nem volt szó a fronton történtekről, sem pedig arról, hányszor érte baj az évek alatt. Mindössze mi ketten voltunk, és a pillangók a gyomromban, amelyek úgy verdestek kis szárnyaikkal, mintha még mindig tinilány lettem volna, és az első csókomra készültem volna. Pedig nem így volt, az érzés mégis nagyban hasonlított az akkorihoz. 

-Most sem tudok tisztán gondolkodni.-suttogta a férfi, nemsokkal szavai után pedig megéreztem erős kezét a derekamon. A tüdőmben rekedt a levegő, ahogyan égszínkék szemeit bámultam, amelyeknek furcsa csillogása teljesen elgyengített. Azonban még mielőtt bármi is történt volna, hangos, sietős kopogást hallottunk meg, mire a karjaiban tartó férfi torkából egy lemondó sóhaj szakadt fel. 

-Kinyitom.-motyogtam majd gyorsan elléptem tőle, és megpróbáltam rendezni gyors lélegzetvételeimet. Legszívesebben arcon ütöttem volna magam, amiért hagytam majdnem megtörténni ezt a baklövést. Mégis mit műveltem?! Az Isten szerelmére, Ő a bátyám legjobb barátja volt, aki egyébként csaknem fél évig megfigyelt, és titkolt előttem olyan dolgokat, amelyekről jogom lett volna tudnom!

-Mi az?-kérdeztem dühösen miután kinyitottam az ajtót. Sikerült saját magamat felidegesítenem annyira, hogy szegény Olívián töltöttem ki a mérgemet. Amint megláttam megszeppent, könnyekben úszó szemeit ajkaim elváltak egymástól, szívem pedig azonnal lassabb ütemre váltott. 

-Valami... valami baj van Sina-val.-szólalt meg remegő hangon. Azonnal tudtam, hogy az öreg kutyának segítségre van szüksége, így amilyen gyorsan csak tudtam elléptem kolléganőm mellett, majd rohantam le a lépcsőn a kennelekhez... 

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)

Instragram: ladybadywp

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!