✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Harminckettedik fejezet ✴

♡ Szépséges napot kívánok nektek, Lads! ♡

Meg is hoztam a harminckettedik fejezetet, amely annak ellenére, hogy nagyon pörgős és eseménydús lett, reményeim szerint elfogja nyerni a tetszéseteket! Nagyon boldog lennék néhány visszajelzéstől!

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a több, mint 10 EZER megtekintést, a rengeteg voteot és kommentet. Elképesztően csodálatosak vagytok, nem győzöm elégszer elmondani!

Legyen további gyönyörű napotok!

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡

~Ha a problémáidat nem osztod meg azzal, aki szeret, nem adsz neki alkalmat arra, hogy eléggé szeressen téged.~

Dinah Shore

Chris Evans~

Magam elé bámultam a nagy, fekete terepjáróban ülve, miközben a lakásom felé igyekeztünk. A szívem erőteljesen dobogott, miközben elgondolkodtam azon, mégis miféle kelepcébe csaltak minket alig néhány perce. Felfoghatatlan volt számomra, hogy Bailey édesanyja végig tudott arról, hogy ki voltam, emellett pontosan tisztában volt Gavin előéletével, sőt még azzal is, hogy a párja megcsalta Őt. Milyen kicsi volt a világ, nem? 

Mélyet sóhajtottam, amikor leparkoltunk a háznál amelyet nekem béreltek. A szemben lévő épület felé pillantottam, ekkor pedig belekúszott elmémbe az felfedezés, miszerint Tracy sem az volt, akinek először gondoltam. Nem csak ez rémisztett meg, hanem az is, hogy naponta találkozott Callie-vel, sőt elég gyakran vigyázott is rá, mikor nekem más dolgom volt. Reméltem nem bántotta egyszer sem, máskülönben nem érdekelt volna, hogy nő volt, olyat tettem volna vele amit rögtön megbántam volna. 

-Szedd össze a holmikat!-parancsolta a nagydarab férfi, nemsokkal később pedig a fegyverével a bejárat felé intett, miszerint induljak el arrafelé. Válasz nélkül hagytam szavait, majd elővéve a kulcsokat a zsebemből nyitottam be az ajtón abba a házba, amely már rengeteg csodálatos emlékkel gazdagított. Még akkor is végigfutott gerincemen a jóleső bizsergés, mindannak ellenére, hogy az első éjszakát, amit Bailey-vel töltöttünk már lassan két napja volt. Mindenesetre boldog voltam, hogy megbízott bennem, és készen állt komoly kapcsolatba kezdeni velem. 

Miután bementem a lakásba vettem egy mély levegőt, majd a lépcső alsó fokához mentem, amelyen ott lévő lécet egy könnyed mozdulattal feszítettem fel, hogy kivegyem onnét a nagy kötegekben álló pénzt, illetve a pendrive-ot, amelyen az iratok foglaltak helyet, amiket elloptunk jó néhány évvel ezelőtt. Arról a mögöttem álló fegyveresnek nem kellett tudnia, hogy a rajta lévő anyagokat több helyre is lemásoltam, ezeket pedig a ház legapróbb zugaiban rejtettem el. Hogy miért? Valójában még magam sem tudtam, egyszerűen jobb érzés volt a tudat, hogy biztonságban tartottam ezeket az információkat, mindannak ellenére, hogy csak a megbízatásaink kaptak rajta helyet. Meglehet azért voltam ennyire paranoiás, mert nem sokan hitték volna el, hogy valóban üldöztek, ez pedig egy remek bizonyítéknak számított. 

-Siess! Időben vissza kell érnünk, máskülönben a nőcskédet könnyű szerrel kivégzik!-parancsolta, mondandója után pedig sürgetni kezdett. Elém dobott egy hátizsákot, így jelezve felém, hogy pakoljam bele az összes ott lévő dolgot. Így tettem, percekkel később pedig már kint jártunk az utcán. Visszapattantunk a járműbe amellyel idáig jöttünk és kezdetét vette az újabb utazás.