✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Huszonharmadik fejezet ✴

♡ Szépséges napot kívánok nektek, Lads! ♡

Meg is hoztam (hosszas késedelem után) a huszonharmadik fejezetet, amely az én véleményem szerint eléggé keszekuszára sikeredett, de lehet, csak amiatt mert az én agyam is hasonlóképpen működik a mai nap. Remélem, hogy bennetek nem ébreszt ilyen érzést, és tetszeni fog nektek a rész. :) Örülnék néhány visszajelzésnek, sokat jelentene! ♡

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a több, mint 6 (!!!) ezer megtekintést, a rengeteg voteot és kommentet, emellett pedig azt, hogy már lassan egy hete leverhetetlen a könyv #chrisevans kategóriában! Elképesztően hálás vagyok nektek! Csodálatosak vagytok! ♡

Legyen további fantasztikus napotok!

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡

~A szerelem örökké tartó nyomot hagy. Nem harcolhatsz ellene. Csak jobban fogsz vágyódni utána.~

Végtelen szerelem c. sorozat 

Bailey Williams~

-Mit gondoltok erről?-kérdezte a húgom felénk fordulva. Az egyik esküvői ruhaszalon kanapéján ültünk édesanyánkkal, és Rylie legjobb barátnőjével Margaret-el. A testvérem egy újabb csipkézett darabot próbált, amely éppen olyan jól kiemelte csodás alakját, mint a többi. Még másfél hetünk volt a ceremóniáig, így már eléggé késésben voltunk a ruhaválasztással. 

-Szerintem remekül áll.-helyeselt Margaret. A mellettem lévő szőke ördög is bólogatni kezdett, egyedül én húztam el a számat már sokadszorra. 

-Az előző jobb volt.-jegyeztem meg mindannak ellenére, hogy valószínűleg senkit sem érdekelt a mondanivalóm. 

Rylie nem figyelt rám, így is csak az anyánk miatt voltam itt, nehogy azt képzelje rosszban voltunk a húgommal, még akkor is, ha az utóbbi két hétben nem ápoltunk jó viszonyt. Ez a rohamos tizennégy napot nemcsak a Rylie nélkül töltöttem, de Chris nélkül is. Jó volt távol lenni minden eddigi problémám forrásától, így teljesen a munkába temetkeztem és átadtam magam a papírmunkáknak, amik már egy jó ideje vártak rám. A szakállas férfi megpróbált kapcsolatba lépni velem, hívott emellett üzent is, azonban miután a menhelyen sem reagáltam szavaira, sőt teljesen szellemnek néztem Őt, napokon belül megszakadt ez az egyirányú kapcsolat. Az egyik reggel hallottam, ahogyan Olívia megkérdezte tőle, hogy mi történt közöttünk amiért ennyire kerültük egymást, mire Chris vállat rántott és azt felelte: "Távolságra van szükségünk."

-Egyetértek a kisasszonnyal, valóban előnyösebb volt a sellőfazon, de a választás nem rajtunk múlik, hanem Önön.-mosolygott rá Rylie-ra az eladó hölgy, aki valószínűleg csak megsajnált és azért fogta az én pártomat. Láthatta, hogy oroszlánokkal voltam körülvéve és én voltam a gazella, akit bármelyik pillanatban felfalhattak. 

-Szerintem ezt választom.-keményedtek meg húgom arcvonásai, ahogyan a jelenlegi ruhára bólintott rá, valószínűleg csak amiatt, hogy ezzel is megmutassa, nem volt rám szüksége. Úgy csinált, mintha az én hibámból vesztünk volna össze. Vagy tényleg miattam volt csak teljesen lefoglalt az, hogy magamba roskadjak?