✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Huszonkettedik fejezet ✴

♡ Gyönyörű szép napot kívánok nektek, Lads! ♡ 

Remélem remekül telik eddig a napotok! Meg is hoztam nektek a huszonkettedik fejezetet, bízom benne, hogy elfogja nyerni a tetszéseteket. Boldoggá tennétek néhány visszajelzéssel! :)

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a rengeteg megtekintést, voteot és kommentet! Napok óta verhetetlen a könyv a "chrisevans" kategóriában. Elképesztően köszönöm nektek! ♡

Legyen további szépséges napotok! Remélem mindannyian jól vagytok!

Jó olvastát! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡

~Minden jó emberi kapcsolatnak a titka a kölcsönösség, a nyíltság. Ahhoz, hogy te megnyílj előttem, nekem is meg kell nyitnom magam. Olyan nincs, hogy én páncélban járok, és te meztelen vagy.~

Müller Péter

 

 

Bailey Williams~

Feldagad, pirosló íriszekkel álltam a terasz fa kerítésének dőlve, miközben kávét kortyolgattam, agyam pedig minden egyes másodpercben szorgosan zakatolt. Magam elé bámultam, úgy tűnhettem akár egy eszelős, mert mindössze csak két órát aludtam az éjjel, azt is csak azért, ugyanis álomba sírtam magam. Túl sok volt nekem az ármánykodás és a csalás nemcsak a húgom részéről, de egy férfi részéről is, aki egyre többet kezdett nekem jelenteni, mindannak ellenére, hogy nem szabadott volna így lennie. Talán pontosan ez a titokkavalkád nyitotta fel a szemeimet arra, hogy mennyire mérgező emberekkel voltam körülvéve, akik egyáltalán nem is figyeltek rám, csak a saját dolgukkal és bajukkal foglalkoztak. Mindannyian csak kihasználtak, elvettek tőlem mindent amitől értem valamit. 

-Csak megszerettem volna kérdezni, hogy amikor elviszem Callie-t az iskolába te is jössz velünk vagy sem?-hallottam meg órákkal később egy mély hangot, amelynek gazdája épp attól a kialvatlanságtól szenvedett, mint én. Mindössze csak vállam felett néztem hátra, másodpercek elteltével visszafordultam a nyugodt utca látképéhez. 

-Fogok egy taxit.-válaszoltam kitérve a kérdése elől. Elléptem a korláttól és készültem volna besétálni a lakásba, ha ebben a tettemben nem akadályoz meg egy nagy, meleg kéz amely az enyémre simult. 

-Nem kell hazamenned, maradj csak itt.-szólalt meg csendesen-Amint visszaértem beszélhetnénk még néhány dologról.-mondta óvatosan. Szorosan állt előttem, hallottam csendes lélegzetvételeit és éreztem a testéből áradó hőt, ahogyan férfias illata is beférkőzött az orromba. Ezek az egyébként merőben vonzó dolgok már nem tudtak remegésre késztetni, bár az is meglehetett, hogy már semmi sem volt képes érzelmet kicsalni belőlem. 

-Nincs miről beszélnünk.-válaszoltam, majd otthagyva Őt besétáltam a konyhába, hogy elmossam a bögrét amiből eddig a fekete folyadékot fogyasztottam. Örültem volna neki, ha ezt mind egyedül tehettem volna meg, de Chris ezt nem tartotta tiszteletben, és újra a nyomomba szegődött. Megtámaszkodott mellettem a pultnál, miközben összefonta maga előtt erős karjait. 

-Szerintem pedig igenis van. Nem hagytad, hogy befejezzem a magyarázatomat.-érvelt, szavaitól mégsem a megkönnyebbültség lett úrrá felettem, hanem az idegesség, hiszen ez az elejtett mondat azt rejtette magában, hogy volt még titok, amiről nem sejtettem semmit sem.