✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Huszonhetedik fejezet ✴

♡ Szépséges napot kívánok nektek, Lads! ♡

Meg is hoztam a huszonhetedik fejezetet, amely szerencsére már sokkal hosszabb lett, mint az előző, emellett fellelhetőek benne bizonyos utalások, amelyek a jövőre lesznek majd nagy kihatással. Csak magunk között szólva, nemsokára elérkezik a kedvenc fejezetem, amelyet már jó ideje fontolgatok magamban, és extra hosszúra szeretném megírni. Remélem az is tetszeni fog nektek ♡

Van két új történetem, amelyek igaz nem Chris fanfictionök, de azért remélem, hogy belenéztek, és ha így teszek hagytok magatok után valami kis jelet. Az egyik címe Au Revoir-Búcsú, a másiké pedig Meltdown-Összeomlás. Mindkettő Harry Styles fanfiction. :) 

Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a több, mint 8 (!!!) ezer megtekintést, a rengeteg biztató kommentet és voteot! Fantasztikusak vagytok, nem győzöm hangsúlyozni! ♡

Legyen további hűs és gyönyörű napotok!

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡

~Szeretek olyan férfival lenni, aki épp azért nagyon érdekes, mert végtelenül különbözőek vagyunk. Amikor vágyunk valakire, amikor tartozni akarunk valakihez, akkor nem a tükörképünkre vágyunk, nem a második önmagunkhoz szeretnénk tartozni.~

Roxane Gay

Bailey Williams~

A kezemben lévő poharat kémleltem, amelybe minden bizonnyal vodkát töltöttek. Rylie nemrég nyomta a kezembe, mondván ne vágjak olyan fancsali képet, mint a szesz előtt. Nem tehettem róla, bármennyire is örültem a boldogságának, sajnos még így is túlságosan mélyen élt bennem az emlék, amikor megbántott és veszekedtünk. Hiába volt még két nap az esküvőig már csaknem minden teljesen kész volt, meglehet emiatt is volt a húgom annyira felszabadult és gondtalan. Az időpont, amit választottunk a leánybúcsúhoz, túlságosan közel volt a menyegzőhöz, de lehetséges pontosan emiatt volt annyira felejthetetlen. Legalábbis egyeseknek biztosan. Én a pult mellett álltam és néhány számomra teljesen ismeretlen nővel beszélgettem, akik szintén jóban voltak a testvéremmel. 

-Vegyél csak, szintén alkoholos, talán felszabadít egy kicsit.-pördült mellém Rylie, aki egy tálcát nyújtott az irányomba, amelyen gumicukrok kaptak helyet. Ezeket az édességeket egy bizonyos férfitestrész alakba öntöttek, amit meglátva kissé elbátortalanodtam. Valójában a húgom nem hazudtolta meg önmagát. 

-Azt hiszem sok lesz mindkettőnknek.-vettem ki a kezéből a tálcát, majd letettem a mögöttünk lévő asztalra-Jól vagy? Nem szédülsz?-kérdeztem, mikor belepillantottam homályos tekintetébe. Nem féltettem annyira, tudtam, hogy képes rájönni, mennyi is az elég, de a ceremónia rohamos közeledése miatt nem akartam, hogy teljesen szétcsapja magát. 

-Olyan kedvrontó vagy.-rázta meg a fejét egy grimasszal keretezve-Szerencse, hogy az a szakállas nincs itt, máskülönben biztosan nem is foglalkoznál velem.-figyelt lenézően. Mélyet sóhajtottam. Talán már most túl sok alkohol volt a szervezetében, és kényszeresen remegett annak érdekében, hogy elmondja az igazságot, ami a fejében született meg.