✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Hatodik fejezet ✴

❤ Szép estét, Lads! ❤

Meg is hoztam nektek a hatodik fejezetet! Bízom benne, hogy elfogja nyerni a tetszéseteket a kacifántos megfogalmazások ellenére is. Ha még valakinek nem lenne tiszta az, ami benne folyik majd, ne ijedjen meg, mert a következő rész tisztább és nyugodtabb hangvételű lesz. 

Nagyon szépen köszönöm nektek a több, mint 700 (!!!) megtekintést, a rengeteg voteot és biztató kommentet! Csodálatosak vagytok! ❤❤

Bízom benne, hogy mindenkinek remekül telt a hete, ha van kedvetek, akkor meséljetek nyugodtan :D ❤

Vigyázzatok magatokra, szép éjszakát!

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ❤

~Mindenki érez félelmet, és mindenki ugyanazoktól a dolgoktól fél. Halál, fájdalom - sok egyetemes félelem van mindenkiben.~

Alex Honnold

Bailey Williams~

Chris kijelentése után csak nagy szemekkel bámultam rá, Ő pedig ügyet sem vetett a döbbentségemre, csak kipattant az autóból, és a ház bejáratához ment. Pár másodpercen belül követtem a férfit, aki már bent volt az előtérben, mire utolértem. Legszívesebben kiabáltam volna vele. 

-Mit jelentsen ez?-kérdeztem széttárt karokkal, miután felém fordult. Arcizmai megkeményedtek, jég kék szemeiből pedig nem írtam kiolvasni semmit sem. Hova tűnt az a kedves, mosolygós Chris, aki hazakísért a parkból? Egy mély sóhaj után a hatalmas nappaliban lévő dohányzó asztal felé ment, majd arról leemelt egy fekete mappát. Időm sem volt körülnézni a lakásban, mert az orrom alá nyomott egy fotót. A rajta lévő férfi haja sötét volt, viszont a kép minősége miatt nem tudtam volna megmondani, hogy sötétbarna, vagy fekete tincsekkel rendelkezett. Kékes szemei áthatóan pillantottak rám, viszont éles arca nem mutatott semmilyen érzelmet sem. Egyenruhában volt, ebből arra következtettem, hogy Chris egyik munkatársa volt az.

-Ő itt, Gavin Williams.-nézett az íriszeimbe jelentőségteljesen, én pedig hirtelen meg sem bírtam szólalni, hallgatásom miatt pedig folytatta-Az apád megengedte, hogy felvegye a vezetéknevét, de Gavin sosem tartozott a családotokhoz. Sosem hallottál róla, igazam van?-húzta fel a szemöldökét, én pedig döbbenten bólintottam egyet. Ugye nem arra akar célozni, hogy ennek a férfinek köze van hozzám? -Gondoltam. Sajnos a bátyádat megölték, mert olyan dolgokat tudott, amiket nem szabadott volna.-húzta el a száját, majd odasétált a fekete kanapéhoz, és lepattant rá. Én csak földbegyökerezett lábbal álltam az eredeti helyemen, miközben azon törtem a fejemet, hogy hogyan is tudnék kiszabadulni abból a furcsa, émelygésre késztető helyzetből. 

-Miről beszélsz? Ez a férfi nem a bátyám.-ráztam meg a fejemet kiszabadulva a bambulásból. Chris felém nézett, és szomorú tekintettel bólintott egyet, majd megveregette maga mellett a helyet, hogy üljek le én is. 

-De, Gavin az apád eltitkolt fia, és alig volt idősebb nálad. Sajnos túl kíváncsi volt ahhoz, hogy fékezni tudja magát, ezért pedig a minisztérium gond nélkül kivégezte Őt. Felrobbantották azt a raktárépületet, ahol tartózkodtunk. Gavin túl közel volt a bombához, így halálra égett. Én... én kisebb sérülésekkel megúsztam, de talán jobb lett volna, ha én is odaveszek.-hajtotta le a fejét, én pedig csak nagy szemekkel bámultam a mellettem ülőre. Hogy történhetett meg az, hogy egyre több dolog kezdett összekuszálódni?