✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Tizenegyedik fejezet ✴

♡ Csodaszép napot, Lads! ♡

Meg is hoztam nektek a tizenegyedik fejezetet, amely első olvasásra eléggé furcsának tűnhet, viszont ígérem, a következőben tisztázódni fog néhány körülmény, amely segíti ennek a megértését. Nagyon örülnék néhány visszajelzésnek :) 

Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a több, mint 2 (!!!) ezer megtekintést, a rengeteg voteot és kommentet! Csodálatosak vagytok! ♡

Legyen további szép napotok! Vigyázzatok magatokra! 

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡

U.i: A fenti GIF a napom megmentője *-* 

~A csábítás nemcsak közeledés, nyomulás, hanem eltávolodás, talánnyá válás is. Sejthető, hogy a tartalék bővebb, mint az előadott.~

Konrád György

Chris Evans~

-Nem hittem volna, hogy attól a pár pohár tequilától ennyire kikapcsol az agyad.-dobtam át Bailey kezét a vállamon, miközben a lépcsőn segítettem fel. Talán egyszerűbb lett volna, hogyha a karjaimba kapom, de amennyire bohókás hangulatba került, megeshetett, hogy nagyot zakóztunk volna, az pedig egyikünknek sem hiányzott. 

-Én sem.-kacagott fel alkoholtól eltompulva. Tulajdonképpen nem is csodálkoztam ugyanis így is elég sok dolog terhelte, értelmet nyert az, hogy kiakart kapcsolódni egy minimális mennyiségben. Sőt, előfordulhatott, hogy örültem is annak, hogy felszabadultabb volt. 

Mikor beestünk az ajtón, Bear felnézett ránk, majd másodpercek múlva tovább folytatta bundája tisztogatását, mintha első sem fordult volna az, hogy furcsa állapotban érkeztünk a padlás helyiségbe. Mély sóhaj keretében ültettem le a barna hajú lányt a pult melletti székbe, és néhány másodpercig erősen fixíroztam, attól tartva, hogy elveszíti egyensúlyát. Amint megbizonyosodtam arról, hogy nem fogja baleset érni, a szekrényei felé vettem az irányom. 

-Hozok neked tiszta ruhát, utána pedig mehetsz zuhanyozni!-szóltam hátra vállam felett, ám hiába ugyanis a nő futva közelített meg, majd ráugrott a hátamra. Nagyokat nevetett közben szemei sarkából apró könnycseppek bújtak ki. Szerencsére megtartottam az egyensúlyomat, bár talán még szórakoztatóbb lett volna, ha elesünk. Én is úgy tettem, ahogyan Ő és hangos kacagásba kezdtem. Bailey lábait csípőm köré tekerte, majd mint egy kis majom, szorosan csimpaszkodott belém. 

-Édes Istenem, el sem hiszem, hogy sikeresen átvágtuk a szüleim! Annyira köszönöm, Chris!-adott egy cuppanós puszit az arcomra, amelytől aprót bukfencezett a szívem. 

-Azért ne köszönd ennyire, még a végén amiatt bukunk le, mert elkiabáltad magad.-ráztam meg a fejem rosszallóan, pedig jól esett a felszabadult énjétől dicsérő szavakat kapni-De most szállj le a hátamról, és irány a fürdő, minél előbb ki kell tisztítanunk a fejedet, máskülönben holnap erősen fájni fog!-parancsoltam, pedig szívesen hallgattam még volna bolondozását és önfeledt nevetését. Így, teljesen más volt, mint amilyen a mindennapokban. 

-Részegen nem tudok egyedül fürdeni.-jelentette ki, majd amint lepattant a hátamról fenékre is ült. Valószínűleg megszédülhetett. Összefontam magam előtt a kezeimet, miközben lenéztem rá, Ő pedig kuncogott a saját ügyetlenségén. Esküszöm, hogy csak két pohárral kapott abból a tequilából! Talán a húgával még megivott párat? Előfordulhatott, bár nem tartottam valószínűnek, a szüleik nem nézték volna jó szemmel.