✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Harmadik fejezet ✴

❤ Szép napot, Lads! ❤

Meg is hoztam nektek a harmadik fejezet. Nagyon-nagyon remélem elfogja nyerni a tetszéseteket és, ha így lesz akkor valamilyen formában visszajeleztek nekem. 

Nagyon szépen köszönöm a 234 megtekintést a rengeteg voteot és biztató kommentet! Csodálatosak vagytok! ❤

Tudom, hogy azt ígértem, hogy sok mindent megtudunk a főszereplőinkről, de ez ebben a részben még nem lesz annyira biztos, mert az eredeti gondolataim helyett egy másikat valósítottam meg. A könyv kezdeténél azt mondtam magamnak, hogy nem szeretnék semmilyen sötét vagy veszélyes dolgot belecsempészni, és csak egy semleges romantikus könyvet akarok, egy apró csavarral a vége előtt. Nos, a gondolataim megint beleköptek a levesembe, és ezért van ez a változás. Remélem, hogy tetszeni fog nektek a másik variáció is. 

Emellett pedig jövőhéttől kezdve két hétig nem nagyon leszek elérhető, mert nyaralni megyek,  írni pedig valószínűleg nem fogok tudni, ezért most az összes könyvemből felhalmozom a részeket, hogy csak ki kelljen őket tenni, hogy olvashassátok. Szóval ezért lesz az, hogy nem biztos, hogy válaszolni fogok az üzenetekre, vagy kommentekre. Előre is sajnálom, de remélem a fejezetek majd kárpótolnak Titeket. Köszönöm a megértést. :D ❤

Legyen nagyon szép napotok! ❤

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ❤

~A bizalmatlanság néha jobb tanácsadó a vak bizalomnál, a gyanakvás olykor buktatóktól ment meg s maga a félelem voltaképpen vészreakció, amely az életet menti. Olyan, mint a láz vagy a fájdalom: jelzi a veszélyt, és védekezésre késztet.~

Benedek István

Bailey Williams~

Halvány mosollyal az ajkaimon figyeltem magam az állótürkömben, ami nemsokkal az ágyam mellett helyezkedett el. Hajam szokásos hullámos tincsekben simult vállamra. A rajtam lévő halványszürke ing és fekete farmer összeállításomat összevont szemöldökkel vizslattam, mert egyik pillanatban tökéletesnek találtam, a másikban pedig túlságosan kiöltözöttnek tartottam magam. Reméltem, hogy Chris sem vitte túlzásba, ugyanis ez tényleg nem volt más, mint egy üzleti megbeszélés. Hiába csacsogott arról Olívia egész végig, hogy valószínűleg a lakásán fogunk kikötni, és nem is kellett volna vesződnöm annyit a sminkemmel vagy a hajammal, mert így is, úgy is elkenődik és kócos lesz, nem foglalkoztam vele. Beszélt arról, hogy vegyem fel a legszebb fehérneműmet és a legjobb illatú parfümömet fújjam magamra, hogy a lehető legjobbat mutassam magamból. Ehelyett én megpróbáltam minimalizálni az ilyen dolgokat, és lezserre venni a figurát, még akkor is, ha az öltözékem egyáltalán nem volt az. 

-Még nem késő felvenni egy másik blúzt.-kuncogott az ágyamon ülő lány. Felé fordítottam a fejemet, és felé dobtam a nemrég levetett pólómat, majd visszafordultam a tükör elé, hogy kisimítsak egy ráncot az ingemből, ami valószínűleg ott sem volt, csak én hittem azt. 

-Még nem késő abbahagyni a provokálásom.-sandítottam rá a szemem sarkából, mire Ő feltartotta a kezét, megigazította a szemüvegét, majd a lépcső felé kezdett el sétálni. 

-Szerintem megnézem a macskákat, mintha valami bajuk lenne.-dünnyögött, miközben a fülére mutatott, miszerint hallotta a nyávogásukat. Bólintottam neki, de még mielőtt kinyitotta volna az ajtót, hogy lemenjen a lépcsőn, utána szóltam.