✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Huszadik fejezet ✴

♡ Szép napot kívánok nektek, Lads! ♡

Meg is érkeztem nektek a huszadik fejezettel, nagyon remélem, hogy elfogja nyerni a tetszéseteket. 

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a rengeteg megtekintést, voteot és kommentet. Elképesztően sokat jelentenek! Csodálatosak vagytok! ♡ 

Legyen további gyönyörű napotok. Bízom benne, hogy jól vagytok! 

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡ 

~Semmi sem olyan nehéz, mint együtt élni egy titokkal, amelyet nem lehet elmondani.~

Edward Snowden

Bailey Williams~

Nyakig merültem el a meleg vízben, miközben az agyam ezerrel azon munkálkodott, hogy a szívem mélyén még rosszabbul érezzem magam, mint eddig valaha. Nem tudtam egyszer sem kikapcsolni a gondolataimat, ugyanis azok egymás kergetve csapódtak be elmémbe. Egyszer Rylie mondatai voltak azok, amelyek nem hagytak békén, másszor pedig visszakanyarodtam arra a napra, amikor tudomást szereztem Gavin-ről. Remegtem, ha elmorfondíroztam azon, hogy valójában lehet Ő lett volna a családunkból az a személy, akivel feltétel nélkül kijöttem volna, meglehet azért, mert nem volt közös az édesanyánk. De a Sorsnak és az apámnak el kellett venni Őt tőlünk... tőlem. Bár, ha nem így lett volna, most nem ismertem volna meg Chris-t és Callie-t. Vagy talán mégis? Minden hasonlóképpen történt volna, csak nem lett volna az életünkben ennyi probléma? Elvégre, olyan személyek üldöztek minket, akik a bátyám múltjában is jelen voltak. 

Felemeltem a kezemet, amelyről csöpögni kezdett a kissé habos víz. Nem voltam képes eldönteni abban a lelkiállapotban, hogy a félelemtől történt ez a mozgás vagy pedig a tudatra, hogy Chris kádjában voltam, amiben Ő is tisztálkodni szokott éppolyan ruhátlanul, mint mindenki más. 

Frusztráltan túrtam a hajamba, majd a víz alá buktam, hogy kiszűrjem az agyam zúgását, vagy legalábbis megpróbáljam. Azután, hogy hazahoztuk Callie-t főztem nekik, de szerencsésen elvágtam az ujjam éppen amiatt, mert álladóan dúlt bennem az idegesség és a mérhetetlen fájdalom, amit egy testvér hiánya, ezen felül egy másik jelenléte okozott. Imádtam Rylie-t, azonban amilyen érzelmi káoszt okozott nekem manapság sokkal inkább akartam elkerülni, mint megölelni.
Amint Chris tudomást szerzett arról, hogy vérzett a kezem megpróbálta leápolni, de nem hagytam neki, hogy hozzáérjen a területhez. Egyszerűen abnormálisnak gondoltam azt, hogy úgy viselkedtünk, mintha bármiféle dolog is lehetett volna közöttünk. Nem volt, annak ellenére sem, hogy már egyszer majdnem csókolóztunk, kétszer aludtunk együtt és számtalan alkalommal flörtöltünk egymással, nem mellesleg láttuk a másikat meztelenül, amire én egyáltalán nem emlékeztem. Az is megeshetett, hogy mégsem úgy történt az egész, ahogyan a férfi elmondta, hanem megpróbálta kihasználni azt, hogy részeg voltam. Bár miért tette volna ezt? Nem tekintett rám úgy, mint bármelyik másik nőre. 

Belenéztem a tükörbe ami a hatalmas fürdőszobában kapott helyet, amelyben a letisztultság dominált, ezért kissé otthon éreztem magam benne főleg így, hogy nem az első alkalommal tartózkodtam helyben. Megdörzsöltem az arcomat és meg is mostam hideg vízzel, ami a forró után apró felfrissülést adott, meglehet ettől az agyam is sokkalta jobban működött.