✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Tizenhatodik fejezet ✴

♡  Gyönyörű napot kívánok nektek, Lads! ♡ 

Bízom benne, hogy jól telik a mátok. Meg is hoztam nektek a tizenhatodik fejezetet, ami minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket. Kérlek, hagyatok magatok után valami jelet :) Sokat jelentene. 

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a több, mint 4 (!!!) ezer megtekintést, a rengeteg voteot és kommentet. Csodálatosak vagytok! *.* ♡

Legyen további szép napotok, bízom benne, hogy minden rendben van veletek ♡

 Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡

~A léleknek a lélek iránt való érzékenysége: a szeretet.~

Hamvas Béla

 

Bailey Williams~

Lassú léptekkel sétáltam le az emeltről a szakállas férfi ruháiban, amelyek annak ellenére, hogy sosem voltam olyan vékony, ahogyan ezt a társadalom elvárta volna tőlem, lógtak rajtam. Egy fekete póló és egy hasonló színű melegítőnadrág volt aznap éjjelre a pizsamám, ezt pedig amint meglátta a nappaliban ülő, egyből elmosolyodott, viszont csak azután, hogy komótosan végigmért. Elpirultam fürkésző tekintetétől, ezt pedig valószínűleg Ő is észrevette, de nem tette szóvá, ennek pedig nagyon örültem. 

-Jól állnak a ruháim.-jegyezte meg, majd vigyorogva a tv felé fordult, és kapcsolgatni kezdte azt pont, mint azelőtt,  hogy beléptem volna a helyiségbe. Közelebb sétáltam hozzá, Ő kicsit távolabb csúszott, hogy elférjek mellette az apró kanapén-Aludni szeretnél, vagy megnézel velem egy filmet?-állított döntés elé, én pedig amint lepattantam mellé felé nyújtottam a kezem, hogy némán elkérjem tőle a távirányítót. 

-Nézhetünk valamit, de én választok.-mosolyogtam rá, Chris egy nagy mártír sóhajt követően átengedte nekem az eszközt. Természetesen láttam rajta, hogy színlelte azt, mennyire megsértett volt, ettől jót is szórakoztam rajta. 

Mielőtt még elvált volna az irányítótól rákapcsolódott a laptopjára, így bármiféle nehézség nélkül tudtam válogatni a rajta lévő filmek közül. 

-Amíg te kiválasztod, addig én lezuhanyzom.-vázolta a tervét, én pedig kicsit bólintottam neki, miszerint megértettem, nemsokkal ezután pedig már el is tűnt az emeleten. 

Ahelyett, hogy tovább figyeltem volna a filmeket, felkaptam a mobilomat és írtam Olíviának, hogy meglehet holnap késünk egy kicsit, de nyugodtan írja alá helyettem az átvételi papírokat. Amint ezzel készen voltam visszatettem a dohányzó asztalra a telefont, és gondolataimba temetkezve figyeltem a könyvespolcot, ami inkább iratokkal volt halmozva, mintsem kötetekkel. 

Emlékeztem az első itt töltött időre, amikor Chris odaadta Gavin anyagait, amiben a halotti anyakönyvi kivonata és a levele is benne volt. Még mindig összeszorult a torkom erre gondolva, és bármennyire is haragudnom kellett volna a bátyámra nem tettem, mert nyomós oka lehetett arra, hogy miért nem vette fel a kapcsolatot velem harmincnégy év alatt. Meglehet, hogy ez az ürügy az apánk volt, de megeshetett az is, hogy egyszerűen nem akarta felbolygatni az életemet. Talán Rylie is így gondolta volna? Ő volt kettőnk közül az érzelmesebb, szóval mindenképpen intenzívebben reagált volna erre a történésre, mint ahogyan én tettem.