Egy csepp kínlódás, két örök kötelék

14. Fejezet

thanks for the ideas, the supporting, furthermore being here for me
huge hug, and love to lucmillaa

Tíz perccel később egy szintén fehér, de jóval egyszerűbb ruhában voltam, Shawn pedig teljes sötétkék öltönyből meghagyta zakóját és nadrágját, a fehér inget pedig egy kobaltkékre cserélte. Mikor beléptünk a bálterembe a násznép ujjongásban tört ki, és a késeiket a poharaikhoz ütögették, Csókot, csókot! kiabálás közben.
– Jól van! – szólt Shawn hangosan, majd gyengéden megemelte az állam és pár pillanat erejéig összeforrtunk.
– Elég már a nyálból... – ez Andrew lesz, teljesen biztos voltam benne. Igazam lett. – Hogy őszinte legyek, csak gratulálni akartam. – ölelt át engem, majd Shawnt is. – Hoztam nektek valamit. – vett elő egy borítékot. – Nem pénz, nyugi.– nevetett.

Remegő kézzel nyitottam ki a fehér, szélein arannyal futtatott borítékot, majd kihúztam belőle egy papírt.
– Olvasd hangosan! – kérte Andrew. Bólintva válaszoltam, majd olvasni kezdtem:

ALAPÍTÓLEVÉL

Alulírottak, dr. Dorothea Elizabeth Martin-Mendes és Shawn Peter Raul Mendes nevében, Andrew Gertler, jogerősen teljeskörű képviselő által kérvényezett "Little Blue Fishie" továbbiakban LBF nevű alapítvány a meddő nők gyermekáldásának támogatásáért jegyzőkönyvbe került, illetve felkerült az alapítványi listára.

– Andrew? – pillantottam fel.
– Igen?
– Imádlak. – ugrottam a nyakába.
– Jól van... – veregette meg a hátam esetlenül, szerintem meglepett arccal.
– Köszönjük. – Shawnt is váratlanul érte az ajándék, ami valóban telitalálat volt. Csak a családjaink és Andrew tudják, hogy mi történt valójában, eszünk ágában sem volt kiszivárogtatni, vagy megosztani a médiával a történteket.
– Ennél szebb ajándékot nem is kívánhattam volna... – néztem elbűvölve a papírt, és futottam át milliószor a pár rövid sort, hátha előbb feldolgozom a valóságot. Túl sok volt a jóból aznapra, de próbáltam arra fogni, hogy elég nehézség és megpróbáltatás ért minket az elmúlt időszakban.

Camila közelebbről megismerkedett egy producerrel és tizenegykor már le is köszöntek, majd valószínűleg eltűntek az egyikük szobájában.

Később anyuval beszélgettem, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy kéz pihen meg a vállamon, majd a nevemen szólítanak. Mikor megfordultam, Connor mosolygós arcát pillantottam meg, aki a mellettem ülő férjemre nézett.
– Shawn, elrabolhatom egy tánc erejéig? – arcán hirtelen meglepettség suhant át, szemöldökét a másodperc töredéke alatt felhúzta, majd le is engedte és egy kedvenc arckifejezést villantott.
– Persze, hogyne. – bólintott.
– Igen Shawn, én is benne vagyok, köszi. – nevettem, hiszen meg sem kérdezte, hogy én mennék-e, de nyilván, hogy igen.
– Gyere! – tartotta Connor a kezét, amit megfogtam, majd felálltam.

Éppen valami lassú szám ment, amit nem ismertem, de pont jó volt ahhoz, hogy beszélgethessünk.
– Csodálkozom, hogy Shawn nem ütött le. – nevetett kínosan. – Aaliyah mondta, hogy először táncoljak veled, és talán nem fogja folyton lekérni őt tőlem, akárhányszor meglátja, hogy táncolunk.
– Mi van? – ráncoltam a szemöldököm. – Ez hihetetlen. Beszélni fogok Shawnnal. Megint. – sóhajtottam. – Nem tudom elhinni, hogy még mindig itt tart. Annyiszor elmagyaráztam már neki, hogy Liyah nem kislány, hanem egy felnőtt nő, és azt csinál, amit szeretne.
– Értem, hogy félti, de soha nem bántanám őt. Az isten szerelmére, szeretem Aalt, hogy tudnám bántani? Ő a legjobb dolog, ami történt velem.
– Elhiszem. – mosolyodtam el a vallomásán. Connor tényleg nagyon aranyos, fogalmam sincs, miért nem képes Shawn elfogadni őt végre. – És gondolom, Aaliyah-t is idegesíti. Akárhányszor jött hozzánk, mindig előkerülték témaként. – Connorral egész jól összeismerkedtünk a különböző családi összejöveteleken, így őszintén tudtunk beszélgetni az ilyesmiről. – Vagy szólok Danielnek, hogy ő beszéljen vele. Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy ő eljegyzett egy hónap után, rátok meg gyilkos szemmel néz, ha egymáshoz értek. – ráztam a fejem. – De azért enyhült egy kicsit a helyzet, nem? Szerintem már nem annyira lekezelő, mint eddig.
– Ez igaz. – értett egyet.
– Minden elismerésem, hogy ilyen jól viseled.
– Nagyon szeretem Aaliyah-t.
– Tudom, Connor. – a tánc végén megöleltem, majd visszaültem Shawn mellé.

Az este további része épp olyan csodásan telt, mint a délután. Nem az a tipikus vad lagzi volt, amit sokan szeretnének, egy sokkal visszafogottabb, mégis leírhatatlnaul jó hangulatban telő éjszakát tudhattunk magunk mögött másnap reggel.

Egy jó másfél órával később Connor táncolni kezdett az újdonsült sógornőmmel, Shawn pedig készült felállni, de a combján áthelyeztem a lábam az asztal alatt, majd megfogtam a kezét, hogy maradásra bírjam. Sikerrel jártam. Cselekedetemre elégedett, de halk nyögéssel válaszolt, és a helyén maradt. Anyuval folytattam a beszélgetést, mikor megéreztem, hogy Shawn a ruhám felvágásánál megakasztja kezét, majd felcsúsztatja az anyagot, annyira, hogy az egész combom csupaszon legyen a lábán. Mutatóujjával lassú, apró köröket kezdett írni a bőrömre, amitől kirázott a hideg. Miután észrevette, hogy egyre szaporábban veszem a levegőt, és kipirult az arcom, az ujja hegyével cirógatta a belső combom, amitől végképp elveszítettem az eszem. Jelentőségteljesen a szemébe néztem, majd elnézést kértem anyától, és elmentem a szobánkba. Shawn öt perccel később feltépte az ajtót, majd elkezdtett kibújtatni a ruhámból.

– Valahogy éreztem, hogy nem fogjuk sokáig bírni. – suttogtam, mire édes kuncogást hallatott.
– Mikor megláttam az arcod, tudtam, mit szeretnél... – hámozta le rólam a fehérneműt, majd a hasamat kezdte behinteni csókokkal, mire akaratlanul is kitoltam a csípőmet. – Dor... – nézett rám huncut mosollyal, majd megingatta a fejét.
– Shawn, ne kínozz! – nyöszörögtem.
– Rossz vagy. – nevetett fel, majd felémtérdelt, és végigcsókolta a nyakam.

– Muszáj visszamennünk. – pihentettem a fejem Shawn izzadt mellkasán. A hajam nedvesen omlott a vállamra, a kontyomnak nyoma sem volt, a sminkem pedig nagyrészt elkenődött.
– Mindenki tudni fogja, mit csináltunk. – húzta a száját.
– Tudom, de még csak... – pillantottam a mobilom kijelzőjére, hogy megnézzem mennyi az idő. – ...ja, hogy már negyed négy. – nevettem fel. – Biztosan vége van.
– Remek, akkor folytathatnánk. – csúsztatta a kezét le a lábamon, majd megszorította a fenekem.
– Shawn!
– Fájt? – ijedt meg.
– Nem, jó volt. – vigyorogtam, majd elnevettem magam.

Az este további részéről, amin már nem voltunk ott, vagy a távozásunk után szivárgott ki: Mike annyira elhagyta magát a túl sok whiskeynek köszönhetően, hogy az arca a csokiszökőkútban végezte, melyről képek is készültek. Valószínűleg ez volt a legbortányosabb része az esküvőnek, amellett, hogy Shawn pár pohár bor után elfelejtette türtőztetni magát, és Cardi B livejában láthatóan rámarkolt a fenekemre. Ahogy reggel (ami inkább délelőtt volt) nézegettem a közösségimédiát, már mémeket is gyártottak belőle. Este viccesnek tűnt, most már inkább csak nevetséges.

Miután végignéztem az oldalt, és elolvastam pár gyűlölködő kommentet, amik egészen meg tudnak nevettetni, hiszen megtanultam kezelni őket, úgy döntöttem, felkeltem a mellettem mélyen alvó férjemet.
– Jó reggelt! – rázottam fel Shawnt.
– Hmmmmhhnmm... – hallatott valami felismerhetetlen hangot.
– Édesem? – kezdtem simogatni az arcát, majd megpusziltam a szemét, a homlokát, az arca két oldalát, az orra hegyét... Egészen egyértelmű, hogy nem tudok betelni vele.
– Jó reggelt. – mondta rekedtes hangon. A szokásosnál is többet énekelt tegnap, de egyáltalán nem bánom, amikor ennyire mély, élces és enyhén reszelős a hangja, sőt, nagyon is tetszik.
– Szeretnél valamit? – vettem a kezembe a telefont. Arra számítottam, hogy kávét kér, vagy valami ilyesmi.
– Igen, téged, most a karjaimba. – tárta ki a kezét csukott szemmel.
– Nagyon szeretlek. – dobtam le a készüléket, majd ledobtam magam mellé, szorosan átöleltem, majd megpusziltam mellkasát is. – Jobban, mint gondolnád.
– Én is. – húzta végig az ujját a gerincemen.

Nem telt el tíz perc, épp majdnem visszaaludtam, mire a telefonom őrült módon kezdett el csörögni. Nyűgösen nyomtam ki, mondván, hogy ha fontos, újra hív. Majd újra csörögni kezdett.
– Ki az? – szóltam bele dühösen.
– Olvasd el a kijelzőt! – hallottam Daniel hangját. – Linénél megindult a szülés.
– MI? – tágult ki a szemem. Az álmosság az adrenalin hatására elszállt a testemből.
– JÖN A KIS DOROTIE, BASSZA MEG!
– Vitesd a WWS-be, azonnal ott vagyok! – nyomtam ki a mobilt, majd tárcsáztam Nancyt és Jessiet, hogy küldjenek nekem taxit, készítessék elő az egyik szülőszobát, és hívják be Dr. Tussey-t, a legjobb nőgyógyászt. – Shawn, kelj fel, Line szülni fog! – szóltam neki, miután beszéltem a többiekkel. – Most!
– Mi van? – ült fel hirtelen.
– AZ VAN, HOGY NAGYNÉNI LESZEK!