Egy csepp kínlódás, két örök kötelék

18. Fejezet

Idilli pillanatunkat Simba szakította meg, ugatva felmasírozott a lépcsőn, majd Shawnhoz rohant üdvözlésképp.
– Szia, herceg! – kezdte el vakargatni a fülét.
– Éhes vagy? – kérdeztem.
– Tudod, hogy igen. – nevetett.
– Sütöttem neked muffint.
– Imádlak. – indult lefelé futólépésben, én pedig utána. Tényleg nagyon hiányzott, valószínűleg azért, mert nem így képzeltem el az első napunkat valódi házasokként, de nem bántam, hiszen a jó kedvéből ítélve megoldott a probléma és a kis Dorothie pedig egy tünemény. Hosszú, viszont nagyon jó, ugyanakkor mozgalmas nap volt, és örülök, hogy vége van, illetve végre ketten vagyunk. Vagyis hárman, Simbával.

– Végül megoldottátok a mentoros ügyet? – kérdeztem, miközben tejet vettem ki a hűtőből.
– Igen, nagy nehezen. Alessia lesz Avril helyett, vállalta. Csak tudod, olyan gáz, mert ilyen tartaléknak hat. Érted, elment Avril és csak így kapta meg a helyet.
– Persze, értem, de Alessia nem olyan nagy név, mint Avril, és ezt ő is tudja. – válaszoltam.
– Jogos. – adott nekem igazat. – Azért maradtam ilyen sokáig, mert Andrew-nak el kellett mennie haza TaylornemSwifthez, valami baja volt. Nem akartam, hogy úgy írják alá a papírokat, hogy nem vagyok ott. Elvégre én vagyok a rendező, meg a tulaj, és a díszlet alapján elég bénák az irányítók, akiket Andrew-val kijelöltünk.
– Nem kell mentegetőznöd, megértem. – helyeztem kezem az övére, majd elmosolyodott.
– Fáradtan is gyönyörű vagy. Menj aludni, sietek. – mutatott a tányérra.
– Rendben. – bólintottam álmosan, majd tettem, amit mondott.

Reggel arra keltem, hogy Shawn megpróbálta lehámozni magáról a kezeimet. Sikertelenül.
– Este, félálomban úgy összeszorítottál, hogy meg sem bírtam mozdulni, és így fogtál egész éjjel. – nézett rám szigorú tekintettel.
– Bocsi. – kuncogtam. – Tényleg. – arcán halvány mosoly jelent meg, majd megpuszilta az arcom.
– Mennem kell, egy óra múlva oda kell érnem a stúdióhoz, reggel 9-kor leadják a testvércsatornákon meg az MTV-n hosszított reklámban, a kereskedelmin meg lesz egy órás élőműsor a tagokról. – magyarázta a fürdőből.
– Rendben. – sóhajtottam enyhén fancsali képpel, de ezt ő nem láthatta. Felvette ruháit, berohant az irodába a laptopjáért és papírjaiért, majd leviharzott a lépcsőn.

Pár perccel később én is lementem,
és még épp elcsíptem, ahogy kapkodva megissza kávéját.
– Sietek, este még talán a kórházba is be tudok menni. Szia, Dor. – köszönt el, majd kilépett az ajtón.
– Szia, Shawn. Szeretlek. – Ekkor ismét egyedül voltunk Simbával, igaz, nem sokáig, mert Daniel eljött értem, hogy együtt mehessünk be a klinikára.

– Hello, apuka! – ültem be mellé vigyorgva.
– Nagynéni. – biccentett komoran, majd elmosolyodott. – Hogy vagy?
– Ezt inkább nekem kéne kérdeznem. – nevettem fel.
– Tényleg? – pillantott rám sokatmondóan.
– Mi az, Daniel? – ráncoltam a szemöldököm.
– A bátyád próbálod átverni? – mondta hitetlenkedve, miközben a fejét ingatta.
– Átverni? Hiszen nem is mondtam semmit! – emeltem fel egy kicsit a hangom. – Bocs, nem akartam kiabálni. – túrtam a hajamba egy mély levegővétel kíséretében.
– Dorothy, mi a baj? – tette fel a kérdését.
– Nincs baj. – vontam vállat. – Mi lenne?
– Ne legyél már ennyire közönyös.
– Nem vagyok közönyös. – fontam keresztbe a kezeim a mellkasomon duzzogva.
– Dorothea, nyugodj meg. Shawnnal van valami? Összevesztetek?
– Nem.
– Nem kommunikálsz velem? – nevetett keserűen. – 29 éves vagy, viselkedj felnőttként.
– De nem akarlak a saját hülyeségeimmel terhelni, amikor most született meg a kislányod. – magyaráztam.
– A húgom vagy, 18 évig megállás nélkül ezt csináltam, utána még 7 évig, amíg otthon laktál, aztán videochaten keresztül, amíg nem találkoztál Shawnnal. Szerinted ennyi idő után ez a valami, amit nem akarsz elmondani, terhelne?
– Hiányzik.
– Ennyi?
– Elkezdődik ez a rohadt műsor, és már most úgy érzem, hogy nincs időnk egymásra. Mi lesz később? Még egy éve sem vagyunk együtt, mégis...
– Nyugi. Dolgoznia kell, ezt te is tudod. Elhiszem, hogy vele akarsz lenni, de nem egészséges 0-24-ben. Megunnád, hidd el. Hallgass rám, a héten dolgozik, vasárnap együtt lesztek, és biztos vagyok benne, hogy nem mindig 11-kor fog hazaérni. Ne legyél hisztis, féltékeny feleség, éri így is elég stressz, otthon ne húzd fel még te is.
– Rendben, akkor azt csinálom, amit eddig, mindent lenyelek és elviselek. Ha rossz hangulatban van, és felhúz, akkor is csak szépen mosolygok, és elengedem. Utálom, hogy mivel fontosabb személy nálam, csak azért, mert férfi, és mindent el kell tűrnöm. Megszoktam és tudom kezelni, mégis... Jézusom, miket beszélek. – temettem az arcom a tenyerembe. – Nem mondtam semmit.
– Dorothy, semmi baj. Ilyen házasnak lenni. Meg úgy egyébként együttélni valakivel, nem baj, ha néha kiakadsz, el fog múlni.
– Most éppen az a probléma, hogy nem eleget vagyunk együtt, ha mégis, akkor meg full ideges.
– Nő vagy, könnyen meg lehet oldani, ha ideges a férjed. – röhögött.
– Daniel! – szóltam rá, majd én is elnevettem magam.

– Jó reggelt, igazga... – elrohantam a pult mellett, csak egy 'Reggelt!-et motyogtam, annyira siettem Line-hez. Az ablakon bepillantva láthattam, hogy Line egész jól van, bár méhrepedés miatt még pár napot itt kell töltenie.
– Hali! – mentem be izgatottan. – Hogy vagyunk?
– Jó ég, ne kezdd te is. – vágott fájdalmas arcot. – Megszültem, két külön személy vagyunk, oké?
– Persze. – mosolyodtam el. – Tudtál aludni?
– Miután adtak egy akkora tabelttát, mint a fejem fájdalomcsillapítónak, simán.
– És Dorothie?
– Most hozták be, fenn van.
– Kivehetem? – kérdeztem izgatottan.
– Ezt miért kérdezed meg? – emelte meg a szemöldökeit. – Hogyne.
– Szia, Dorothiiiiiie! – nyújtottam el az i-t.
– Ma is nagyon kis cuki vagy ám, tudod? Jajj, tök olyan ujjacskáid vannak, mint Dannek. – vettem a karomba, majd at egyik kezével rámarkolt az ujjamra, így vizsgáltam meg a csöppnyi markot. – Gyönyörű kisbaba vagy, legszebb! – fejét a vállamra tettem, majd nagyon gyengéden magamhoz szorítottam apró, törékeny testét, az arcomat pedig a hátára hajtottam, és beszívtam a kisbaba illatot.
– Kell neki egy gyerek. – néztek Danielék egymásra egyetértően.
– Nem megy az olyan könnyen. – válaszoltam kicsit tétován, még mindig a kis Dorothie hatása alatt állva, akit átadtam a bátyámnak. – Szerintem sűrű látogató leszek nálatok. – vizslattam a csöppséget. – Ebédszünetben jövök, most viszont fel kell mennem dolgozni. – húztam a számat, majd indultam kifelé, Jessie pedig már az ajtóban várt rám. – Sziasztok! – intettem a bátyáméknak, majd üdvözöltem az asszisztensem.

Három óra tömény papírmunka után még meg kellett tartanom egy értekezletet a januári bevételekről, kiadásokról és a klinika havi gazdasági beszámolóját is megírtam a központnak, majd elküldtem a berlini fejeseknek.
– Nancy, kérlek, küldj be egy HR-est, meg a kommunikációs vezetőt. – szóltam a mellettem szerződéseket átnéző lánynak, aki szó nélkül felállt, és teljesítette a kérésem. – Köszönöm. – küldtem felé egy kicsit erőltetett mosolyt, de rögtön viszonozta.

– ...tehát a lényeg, hogy munkaerő nem eshet ki, viszont új ember felvételére nem kaptunk engedélyt, ami azt jelenti, hogy az osztályok dolgozók munkaideje nőni fog heti 3 órával, amit természetesen túlóraként fogunk számítani 130%-os bérezéssel. A megoldás csak átmeneti, fellebbezni fogok a németek felé az ügy érdekében. Ennyi lett volna, köszönöm. – magyaráztam az újabb probléma elhárítására kitalált megoldást.
– Továbbítjuk az érintetteknek. – bólintott Mr. Fowler diplomatikusan.
– Kérem, e-mailben és személyesen is. – kikísértem őket az iroda ajtajához, majd fáradtan lerogytam a kanapéra.

Miután összeszedtem magam, lementem a  sógornőmékhez, ahogy megígértem, az egy órás szabadidőm viszont nagyon gyorsan telt, mint mindig, így ahogy váltottunk pár szót, és gyönyörködtem egy sort az unokahúgomban, már mehettem is vissza dolgozni, hogy elintézzem a továbbképzéseket.

– Nancy, milyen jó kedved van, mi történt? – kérdeztem a vadalmaként vigyorgó lányt.
– Ennek örülni fogsz, Dorothea. – biztosított bólogatva.
– Minek? – ráncoltam a szemöldököm, majd a kártyák leolvasása után a helyiségbe belépve azonnal megértettem, mire gondol. Egy hatalmas csokor lilás-fehér frézia volt az asztalomon egy apró kártyával.

Hogy tudd, hogy nagyon szeretlek, és sosem hanyagolnálak el. Este fél 7-kor találkozzunk a Canoe-ban.

ps: Légy a nyaram egy téli napon, Dor!

Shawn

Remélem tetszett ❤️ Kitartást a sulihoz! (Christmas is comin'!!!)
Dorina