Egy csepp kínlódás, két örök kötelék

39. Fejezet

– Kevesebbszer kellene hordanod az új, fura szemüveged, akkor nem vennél észre mindig mindent. – fonta össze a karját, majd duzzogva indult a fürdőszobába kezet mosni. Shawn meglepetten nézett rám, majd vissza Nate-re, vagyis csak a hátára, hiszen épp sértett léptekkel haladt a csaphoz.
– Édes, az első feleselésed. – nevettem.
– De? – tárta szét a karjait. – Mi rosszat mondtam?
– Semmit, nyugi. 12 éves, természetes, hogy így viselkedik. – legyintettem.
– És tényleg ilyen gázul áll a szemüveg? – vette le és nézett vele farkasszemet.
– Egyáltalán nem. Szerintem remekül festesz. – tettem a kezeim a mellkára, majd meg akartam puszilni az arcát, de hirtelen megfordult, így csók lett belőle, amit egyikünk sem bánt egy cseppet sem. Mármint, a gyerekeket leszámítva.
- FÚJJJ!!! – hangzott a háttérből kórusban.

– Nate, meg kell enned a paradicsomot! Nem eszel elég rostot, ez nem tesz jót a... – magyaráztam, de Shawn közbe vágott.
– Kicsim, nem kell megenned, ha nem szeretnéd.
– Shawn! – néztem rá kissé mérgesen. – Tudod mit Nate, akkor Apa hoz neked ubit, jó? Igaz, Drágám? – vigyorogtam rá. Tudom, hogy utál evés közben felkelni az asztaltól, ezért általában engem ugráltat.
– Jó, rendben. – adta meg magát, majd tettetett szomorúsággal felállt, aztán összenevettünk.

Alig szálltunk ki a kocsiból az állatkertnél, már vagy 4-en fotóztak le minket. Shawn igyekszik mindig sokat jelentkezni, képeket posztolni, hátha így jobban békén hagynak minket, de sajnos nem igazán működik a szerinte „óriási és fenomenális" terve. Sőt, Andrew terve.

– Mami, én szeretnék egy majmot! – tapadt oda kerítéshez Darlene, amint odaértünk a kedvenc állataihoz.
– Miért, Darl, itt is maradhatnál. – vonta meg a vállát Nate.
– Tényleg? – nézett rám csillogó szemekkel, majd átvezette tekintetét apjára.
– Ja, simán beillesz közéjük. – tört ki hangos nevetésben Nate, Darlene pedig összefonva karjait duzzogott.
– Nathaniel Archiebald Mendes! Ez egyáltalán nem volt szép! – ráztam meg a fejem.
– És ezzel el is felejtheted a gofrid. – mondta Shawn szigorúan. – Egy hétig nem kapsz édességet. És nincs videó játék sem.

Mikor az ember a felnőtt létről álmodozik, sosem gondol az ilyen részletekre. Leszídni a saját gyereked. Sokkal inkább, hogy hogyan találod meg életed szerelmét, mi lesz a karriereddel, eléred-e a céljaid... Sok minden alakul majd máshogy, ahogy az ember azt eltervezi. Az élet a legbrutálisabb rendező. Könyörtelenül tépi ki a kezedből a tökéletes forgató könyvet, észveszejtő sebességgel húz ki részeket, írja át őket, majd kitép pár számodra fontos lapot, és ugrál rajtuk, majd visszaadjak a megtépázott könyvecskét, és reménykedsz, hogy nem teszi meg az egészet újra.

5 évvel később

Darlene 16. születésnapja. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egy ilyen jeles nap lehet ennyire szomorú.

Shawn csendben, összeszorított ajkakkal vezetett mellettem, mögöttem Nate zenét hallgatva, könnyeivel küszködve bámult ki az ablakon, én pedig szétáztatott arccal próbáltam nem szipogni.

Az elmúlt években Shawnnal megromlott a kapcsolatunk. Nem, nem azért mondom, hogy panaszkodjak. Még mindig szeretem őt és ő is engem, vagyis... Még mindig szereti a 18 évvel ezelőtti személyiségem, ahogy én is az övét, csak egyszerűen már nem azok az emberek vagyunk, akik akkor voltunk. Sok minden megváltoztatott minket, csak képtelenek vagyunk feldolgozni. Szeretjük egymást, de mégse. Sokat veszekedünk, mégis sokszor öleljük át egymást. Nem is tudom mihez hasonlítani a jelenlegi kapcsolatunkat. Amikor minden rendben, apróságokon veszekedünk, ám mikor baj van, rohanunk egymáshoz, hiszen... Hiszen igazán nincs más, akivel megbeszélhetnénk, vagy meg akarnánk beszélni a problémánkat.