Egy csepp kínlódás, két örök kötelék

34. Fejezet

Ha te nem vagy, ma lehet, hogy már a temetőben lennék, mert megölnek a drogok. Ahogy te az életem része lettél, azonnal leálltam a fűről, nem hiányzott, el is feledkeztem róla, hiszen pótoltad a boldogsággal, amit okoztál nekem. És ez így is marad, bármi történjék is. Amíg te a Földön vagy, addig én is. Utána nem tudom mi lenne velem, mennék utánad. Nélküled minden olyan sötét lenne és hideg. Te vagy minden fényem és melegségem.

Shawn szavai olyan mély benyomást gyakoroltak rám, hogy elmulasztotta minden félelmem, képes voltam mosolyogni, mert boldog voltam, hogy itt van mellettem, és abban a pillanatban teljesen biztos voltam benne, hogy együtt átvészeljük, meg tudjuk és meg is fogjuk csinálni.

- Dor? Dor? - halkan szólongatott, de már túl közel voltam az álmokhoz, közelebb, mint a való világhoz, így csak sóhajtottam, és folytattam a kövezett utat egy szebb élet felé, ha csak pár órára is. - Akkor aludj csak... - hangján hallani lehetett, hogy mosolyog.

Reggel kedvem lett volna kiszaladni a hűvösen harmatos kertbe, annyira boldog voltam. Egészen kerek egy percig, amíg teljesen felébredtem, és tudatosult bennem, miben is van éppen a családunk. Nagyot nyelve kitakaróztam, majd a gyerekek szobái felé indultam. Először Darlene szobájába lestem be. Egyelőre békésen aludt. Könnyes szemmel néztem végig csöppnyi testén, melyet a tűk által okozott lilás-kékes foltok borítottak be. Nem hozhatunk be semmilyen fertőzést a szobába, ami meglehetősen nehéz, hiszen van egy pár hónappal idősebb bátyja. Ez pedig azt jelenti, hogy őt sem igazán vihetjük ki az udvarból, így kénytelenek így nevelkedni. Nem mintha bármiben hiányt szenvednének, és jobb is nekik, ha nem kerülnek a nyilvánosság kíváncsi szemei elé, de mégis... Kamaszként úgy képzeltem el az anyaságot, hogy a barátnőimmel egyszerre leszünk terhesek, és közösen toljuk a babakocsikat a legkülönbözőbb parkokban a városon belül, miközben kitárgyaljuk a tökéletes házasságunk és tökéletes éltünk részleteit. Ebből csak a barátok hiányoznak, és a tökéletes élet.

Miután nyugodtan konstatáltam, hogy még Nate is az igazak álmát alussza, lesétáltam a lépcsőn és neki álltam reggelit készíteni, majd kiadagoltam a család vitaminjait, Darlene és Shawn gyógyszereit, aztán megetettem Simbát. Szegény, eléggé kiszorult a cukroskosárból, a gyerekek és a munka felemészti minden időmet. Apropó, munka. Darlene miatt itthonról dolgozom, ahogy Shawn is igyekszik mindent hazulról megoldani, hogy véletlenül se hozzunk haza egy olyan fertőzést, ami legyőzne szegény alig létező immunrendszerét.

Miközben a gyógyszereket pakolgattam, Shawn lépteire lettem figyelmes a hátam mögött, majd meleg kezeire, ahogy átölelik a derekam, és arcát a nyakamba fúrja.
- Jó reggelt. - súgta, majd a tökéletesség kedvéért megcsókolta a nyakam, amibe beleborzongtam.
- Jó reggelt. - mosolyogtam, és átadtam magam az érzésnek, amitől annyira könnyűnek érzem magam, hogy szinte elemelkedem a padlótól.
- Van egy meglepetésem... - szembe fordított magával, tekintete izgatott volt, ugyanakkor kicsit félő.
- És pedig? - húztam fel a fél szemöldököm gyanakvóan.
- Meghívtam Danieléket. - mondta ki.
- Te jó ég! - túrtam a hajamba. Shawnnak nem volt egyszerű dolga, az arcomról képtelenség lehetett leolvasni az érzelmeket, hiszen a szívem egyszerre dobbant hatalmasat, hogy végre láthatom a keresztlányom ennyi idő után, majd az agyam mérgesen rendreutasította az érzéseim, hiszen pont abban a korban van, hogy jár közösségbe és mindenféle bacilus potenciális hordozója.
- Te jó ég, de örülök, vagy te jó ég, mekkora idióta vagy? - kezei lecsúsztak a derekamra, tekintetével pedig az arcom fürkészte.
- Mindkettő. - öleltem át. – Mindkettő, Shawn, ne aggódj. – nevettem halkan.
– Remek, mert bármikor betoppanhatnak. Elküldtem értük a sofőrt a reptérre.
– Tessék? – pördültem meg a tűzhelytől kezemben a faspatulával.
– Elég ijesztő vagy. – nevetett fel. – Mint egy eszelős konyhás néni a menzáról, aki meg akar ütni, mert nem ettem meg a főzeléket.
– Kösz. – fújtattam. – Szólhattál volna előbb is, mondjuk hozhattunk volna kaját, előkészítettem volna a vendégszobát... – soroltam az ujjaimon mutogatva.
– Drágám, a csodálatos férjed mindenre gondolt... – tipikus szívdöglesztő mosolyával kinyitotta az egyik konyhaszekrényt, amiben három doboz tápszer volt hároméveseknek, különböző bébiételekkel és minden más egyéb étellel megspékelve, ami egy ekkora gyerek számára tökéletes. – És amíg te tegnap délután kidőltél a gyerekekkel együtt, rendbe szedtem a vendégszobát. Látom szóhoz sem jutsz a gyönyörtől! – vigyorgott. – Bár olyankor általában elég hangos szoktál lenni. – kacsintott, én pedig rácsaptam a hátára.
– Mi van veled ma reggel? – próbáltam számon kérő lenni, de minden az arcomra volt írva. – Éjjel olyan... Nem is tudom. Támogató voltál.
– Kéred vissza azt az énem?
– Igazából ezzel sincs bajom, csak...
– Csak mindig bele kell kötnöd valamibe, tudom. – lépett felém kettőt, majd az arcomat két tenyere közé vette, így fejezte be a mondatát és megcsókolt.

– Vedd be őket, rendben? – utaltam a kikészített tablettákra, miután befejeztük a reggelit. – Megyek, felkeltem a gyerekeket.
– Igen, anyu. – röhögött, de szúrós szemekkel néztem rá, így rájött a helyzet komolyságára, és komoly arccal tette, amire megkértem.
– Helyes. – fordultam hátra a lépcsőn, majd én is elnevettem magam a helyzet abszurdságán.
– Megyek én is, hozom Darlene-t! – rohant utánam, majd amilyen gyorsan szedte a fokokat, le is előzött.
– Bemegyek a hálóba a köntösömért. – mondtam, majd indultam is szobánkhoz. Leemeltem a fogasról a fekete anyagot, majd felvettem. Mire kiléptem az ajtón, Shawn már lefelé tartott a lépcsőn, jobb karján Darlene-val, balon pedig Nate-tel.
– Elintézem, te csak öltözz fel. – kiáltott, hogy meghalljam a földszintről.

Mostanában bármit lehet mondani a szettjeimre, csak azt nem, hogy olyan elegáns, mint amilyen lenni szokott. A változatosság kedvéért, aznap is egy szürke melegítőt vettem fel és egy bézs kötött pulcsit. A hajam az elmúlt hetekben visszanyerte eredeti formáját, szabálytalan, de viszonylag szép hullámokban omlott a vállamra a maga seszőke színében.

Shawnnak igaza volt, ahogy leértem és megölelgettem a gyerekeinket, abban a pillanatban csörgött a telefonja, és Daniel közölte, hogy két perc és itt vannak. Izgatottan vigyorogtam és elkezdtem bizonygatni Nate-nek és Darlene-nek, hogy biztosan nekik van a leggyönyörűbb unokanővérünk a világon. Alig vártam, hogy végre láthassam a kis Dorothie-t. Hihetetlen, hogy a keresztelője óta, ami vagy ezer éve volt, nem láttam őt.

Nem egészen tíz perccel később Line, Daniel és a mellettük totyogó Dorothie jelent meg a bejárati ajtónkban. Azonnal odarohantam, és felkaptam a kislányt.
– Szia, Dorothie!!! – köszöntem neki az örömtől majd kicsattanva. – Nektek is örülök ám. – mosolyogtam a testvéremékre. Még mindig a lányukat tartogatva pusziltam meg mindegyikük arcát.
– Thea, szia, először is, ne aggódj, vagy három hétig otthon volt, mielőtt eljöttünk, hogy semmit se adjon át, tömöm vitaminokkal, ezért ilyen kis húsgolyó. – mosolygott. – Szóval a lényeg, hogy makk egészséges és mi is teljesen azok vagyunk.
– Line, biztos voltam benne, hogy tekintettel vagytok Darlene-re. – na jó, ez túlzás, de azt mégsem mondhattam, hogy fél órája teljesen ki voltam akadva, hogy jönnek. Shawn fél mosollyal az arcán sandított rám. A hangszínemből tudja, mikor nem mondok igazat. Titkon azért reméltem, hogy Line előrelátó és figyel a lányunkra, így akkorát mégsem hazudtam.
– Daniel! Őszülsz, kedves, egyetlen bátyám... – nevettem.
– Dorothea! – ráncolta a szemöldökét.
– Csak viccelek, na...
– Tudom. Jól vagy? – kémlelte az arcom. Tudtam, mit keres. Tudni akarta, hogy tényleg minden rendben van-e, nem csak látszólag, hanem tényleges, bennem minden rendben van-e.
– Igen, a helyzethez képest. – pillantottam le a padlóra, majd a plafonra, hogy elnyeljem a könnyeim.
– Hadd nézem az én fél-keresztgyerekeim! – mondta Line, hiszen végül Dan és Aal lettek a keresztszülők, a viták elkerülése végett. Shawn igazából nem akarta Connort, annak idején, mert mi van ha... És igaza lett, végül tényleg szakítottak, valahol bizonyára érezte. – Nate olyan mint egy kicsi Shawn Dorothy szemeivel. Szét fogják szedni a nők... – somolygott.