Egy csepp kínlódás, két örök kötelék

Epilógus

Összehajtottam a levelet és az ágyra tettem, majd előkerestem a doboz nyugtatót, beállítottam az időzítőt és elkezdtem lejátszani az esküvőnk felvételét, hogy valami szép is legyen a halálomban. Bevettem a nyugtatókat, majd hagytam, hogy tegyék a dolguk.
– Míg a halál el nem választ... – hallottam Shawn esküjét utoljára, majd végtelenül könnyűnek és nyugodtnak éreztem magam. Azt hiszem, meghaltam.

– Mi vezérelte arra, hogy megírja ezt a csodálatos szerelmi történetet, és ezzel Édesanyja történetét is, Ms. Mendes?
– Valójában az, hogy milyen mély és törhetetlen tiszteletet és szeretetet érzek az Anyukám iránt. Csodálatos nő volt, és szörnyen erős, még akkor is, ha ő nem így gondolta. Maximálisan megérdemelte, hogy egy világ ismerje meg a csodálatos lényét.
– Az Apja, Shawn Mendes elmondása alapján készült a mű?
– Részben, de igazából Anya eltitkolt naplója volt az, ami értelmet adott az egésznek. Természetesen a legbelsőbb gondolatai mind benne voltak a naplóban, amik, azt hiszem, reményt adnak az olvasónak, hogy létezik tiszta, és gyönyörű szerelem.
– Milyen érzés volt a szülei titkait feltárni?
– Eleinte szörnyen izgalmas volt, majd egy idővel olyan dolgok bukkantak fel, amiről nem tudtam vagy tudhattam, és sokkoltak, vagy úgy éreztem, nem szabadna ezekről tudnom, ám ezek ugyanúgy hozzátartoznak Anyu emlékéhez.
– Nem ez az első, toplistás könyvsorozata, mi van még a tarsolyában?
– Erről egyelőre nem beszélhetek...

                             Vége