Egy csepp kínlódás, két örök kötelék

4. Fejezet

– Basszus, te egy angyal vagy? – nevetett kínosan. – Vagy 10 éve ez nyomja a lelkem, és senki sem volt képes felnyitni a szemem.
– Lehet tőlem kellett hallanod.
– Lehet. – vont vállat. – Akkor nem haragszol rám?
– Dehogy. Az egyetlen probléma az volt, hogy nem vettek téged komolyan, ezért méginkább lázadtál, hogy idegesítsd őket. Végül ez lett a veszted. Annyira akartad, hogy már tényleg elhitted, hogy egymásnak vagytok teremtve.
– Igazad van. – dörzsölte meg az arcát.
– Akkor te sem haragszol?
– Inkább hálás vagyok neked. Köszönöm. – ölelet át újra. – És azt hiszem nem lesz szükségem erre a hülye kinézetre sem. Ez nem én vagyok. – törölte le magáról a festéket.
– Sose akarj megváltozni mások miatt! Soha. – mondtam neki búcsúzólag.
– Eskü bírlak, jobb vagy, mint egy személyitréner. – mosolyodott el.
– Később találkozunk. Szia! – köszöntem el, majd ő intett egyet, és átmentem Milához. Könnyebben ment, mint gondoltam.

– Szent mierda! Te élsz még? – nézett rám Cam elképedve, mikor beléptem a szobába. – Azt hittem megfojtott az egyik neccharisnyájával. – nevetett a saját poénján, amit annyira nem találtam viccesnek, miután megtudtam, hogy Sofia magára erőltette ezt a stílust. – Mi az, Thea? – felfogta a helyzet komolyságát.
– Sofia egy meg nem értett lány. És mindenki csak leszólta. Ez volt a probléma.
– Volt? – tágult ki a szeme. – Ez azt jelenti, hogy megoldódott?
– A húgod fél órát sírt a vállamon, aztán megölelt és hálálkodott. Csak meg kellett hallgatni, hogy mit érez. Két mondat után meg is nyílt nekem. – magyaráztam.
– Kibaszott mierda testvér vagyok... – bámulta a pohárban lévő bort.
– Nem, félreértesz! Nem láthattad... Sof elrejtette az érzéseit a kemény külseje mögé.
– De én a nővére vagyok! Észre kellett volna vennem, és nem ezen menne 10 éve a családi veszekedés.
– Lehet, hogy tőlem kellett hallania.
– Jó, mindegy... Legalább vége ennek az egésznek. Felhívom anyát.
– Hol lehet Shawn és Gamal? – kérdeztem hirtelen. – Nem úgy volt, hogy ide jönnek?
– Itt voltak. – mutatott Gamal ágyon heverő bőröndjére. – Írt, hogy megjött, lement edzeni, Shawn meg hazament.
– Szerintem én is hazamegyek, biztos sokáig fog tartani ez a telefon... – mondtam, majd megöleltem Camilát, és elindultam.

– Megjöttem! – rúgtam le a lábamról a csizmát, ahogy beléptem a házba.
– Dor, szia! – Shawn kezében egy forró bögre volt, amit felém nyújtott.
– Honnan tudtad, hogy jövök?
– Igazából magamnak csináltam, de látom rajtad, hogy megfagysz. – nevetett. – Begyűjtötted a miami pletykákat? – érdeklődött Mila felől.
– Ami azt illeti, igen. Talán túlságosan is. Beszélhettél volna nekem Sofiáról. Megértettem volna, Shawn. – kicsit szomorú voltam. Tudtam, hogy csak meg akart védeni, és nem akart okot adni arra, hogy stresszeljek, de azért jobban esett volna tőle megtudni.
– Tudsz... Mindent? – kérdezte meglepetten, miközben a padlót pásztázta.
– Igen. De nem haragszom! Megértem. Nem a te hibád, hogy ennyire jól nézel ki. – büszke mosoly jelent meg az arcomon. Mert igenis büszke vagyok rá, hogy ő a férjem.
– Dor... – vigyorgott kajánul, majd közelebb lépett hozzám, és kezeit a derekamra helyezte.
– Beszéltem vele.
– Sofiával? – rökönyödött meg.
– Nem szerelmes beléd. Eléggé összetett a dolog, nem akarom részletezni. Egy meg nem értett fiatal lány, aki nem tudja kordában tartani az érzéseit, és kényszeredetten próbál megfelelni irracionális elvárásoknak, amiket maga állít fel. Keresi a szerelmet, és fél, hogy nem talál rá. – mondtam halkan.
– Ezt te szedted ki belőle? Úgy, hogy annyira utált, hogy még találkozni sem volt hajlandó veled?
– Jó vagyok az ilyesmiben... – vontam vállat. – Éhes vagy? – váltottam gyorsan témát. Illetlenség lett volna elmondani mindent, amit Sof mondott, még akkor is, ha Shawn a férjem. Ha ennyire őszinte volt velem, akkor ez igenis megjár neki, nem teregetem ki másoknak az érzéseit, mint valami holmi szennyest.
– Tudod, hogy mindig az vagyok.

Másnap hajnalban anyuék is megérkeztek Torontóba. Igaz, Line már bőven túl volt azon a szakaszon, hohy még repülőre ülhessen, de ragaszkodott hozzá, hogy itt legyen az esküvőn, vállalva a kockázatot. Szintén a Four Seasons-ben szálltak meg, mint minden távolabbról érkező vendégünk.

– Napsütéses jó reggelt, drága feleségem! – szólintott meg Shawn, mikor kinyitottam a szemem. Ez még tőle is nyálas volt.
– Jó reggelt... – ásítottam a mondtam végén nagyot.
– Hoztam neked kávét, ahogy szereted. – nyújtotta felém a csészét.
– Imádlak. – nyomtam puszit az arcára, mire kisfiúsan elmosolyodott. Hogy mit meg nem adnék, hogy örökké nézhessem, ahogy mosolyog... – Köszönöm, egy angyal vagy.
– Megérdemled.
– Hogy-hogy ilyen korán? – kérdeztem, miközben belekortyoltam feketenedűbe.
– Nem tudtam aludni. – vont vállat. – Már megsétáltattam Simbát is.
– Te jó ég, mi van veled? Lázás vagy? Máskor tízkor alig lehet kiimádni az ágyból. – nevettem. – Még csak hét óra.
– Tudom. És amíg sétáltunk, sokat gondolkoztam... – rajzolgatott köröket az ágyneműre.
– Min, Édesem? – érdeklődtem.
– Tudod, azóta már eltelt fél év, és valószínűleg nem lehet saját gyerekünk, hacsak nem fordolunk béranyához, amiről hallani sem akarsz. Így arra gondoltam, hogy örökbefogadhatnánk egy babát. – mesélte mosolyogva. – Úgy is hosszú idő, mire lepapírozzák, ezért gondoltam, hogy ha most elkezdenénk, akkor talán egy vagy másfél év múlva lehetne kisbabánk. Mit gondolsz? – pillantott fel rám a gesztenyeméz-barna szemeivel.
– Nem is tudom... – rágtam a számat. – Én nagyon szeretnék saját kisbabát.
– Ahogy én is, de szerinted nem lehetséges, és orvos vagy. Hiszek neked, és beletörődöm. – mondta szomorkásan. Az egyik kezemet az arcára helyeztem, és lassan végigsimítottam.
– Azért megpróbálhatnánk.
– Gondolod, lehetséges? – ragyogott fel a tekintete.
– Minden lehetséges. – mosolyodtam el, majd gyengéden az ajkára helyeztem a szám, és hagytam, hogy megcsókoljon. Annyira szeretem őt!

– Megetetted a szőrgyereket? – kérdeztem a konyhában állva Simba tálja mellett.
– Igen, te meg megetethetnél engem! Mondjuk palacsintával. – hallatszott a válasz a nappaliból. Hogy mindig csak a kajára tud gondolni... Kénytelen voltam eleget tenni a kérésének, így kinyitottam a szekrényt, és a lisztért nyúltam.

– SHAAAAAAWN! – kiabáltam a nevet erős brit akcentussal, amit iszonyúan utál.
– Dor, jézus, ne már! – jött a konyhába.
– Kérsz vizet? – szintén akcentussal, provokáló mosollyal az arcomon.
– Mi ütött beléd? – nevetett. – Imádom, hogy ilyenkor elmélyül a hangod.
– Kész a palacsintád. – tettem le elé az ételt. – Kaptál rá szív formában juharszirupot is.
– Jajj, egyelek meg! – csapta össze a tenyerét, miközben a tányéron lévő regglire nézett. Hangos nevetés bukott ki belőlem.
– Hihetetlen vagy... – ráztam a fejem.
– De így szeretsz.
– Pontosan. – öleltem magamhoz. – Nagyon szeretlek.
– Én is, Dor.

– Szia, menyasszony! – indult felém Dan a hotel halljában.
– Szia, bátyó! – öleltem át szorosan. – Megint öregedtél az utolsó találkozásunk óta. – jegyeztem meg tréfásan, mire elnevette magát. – Te jóságos ég, az ott Line? – mutattam egy hatalmas pocakos női alakra. – Biztos nem ikrek? – ráncoltam a szemöldököm.
– Igen. – biztosított Daniel.
– Line!!! Szia! – kiabáltam a sógornőmnek. – Hiányoztál! – őt csak megpróbáltam átölelni. Nem sikerült.
– Szia, drága. Ne is próbálkozz, halott ügy. – legyintett lemondóan.
– Hogy vagy?
– Folyton pisilnem kell. Nem tudom, hogy fogom kibírni a ceremóniát. – mosolygott kínosan.
– Lehet kapni felnőtt pelenkát. – érkezett mellénk Shawn is, miután váltott pár szót a bátyámmal.
– Hosszú volt a repülőút ahhoz, hogy beoltsalak, így most a szememmel verlek, látod? – mutogatott Line a szemeire, mire mindannyian nevetni kezdtünk. Csodás családom van.

Anyáék a bárban kávéztak, így csatlakoztunk hozzájuk, egy gyors üdvözlés után.
– A dekoráció már készen áll, ma este megyek ellenőrizni. – mesélt Line a szervezés részleteiről. – Holnap a terítekéket fogják megcsinálni, és a torta dizánját fixálom a cukrásszal. Passzolni fog a ruhádhoz. – dörzsölte a tenyereit izgatottan. – Tényleg, szeretnéd felpróbálni a ruhád? – kérdezte hirtelen.
– Itt van? – kérdeztem teljes extázisban.
– Igen.
– Menjünk! – pattantam fel hirtelen.
– Aki akar jöhet! – mondta Line, miközben feltápászkodott.
– Shawn, te maradj a fenekeden, köszönöm. – tettem a vállára kezem, hogx visszanyomjam a fotelbe. – Nagyon jó helyen vagy itt, Drágám, nem nézheted meg szombatig, ne is ábrandozz róla.
– Remek...
– Szólok Milának! – örömködtem. Végül anya, Line, Dan és Mila jöttek a szobába, hogy megnézzék hogy áll a ruha. Shawn lentmaradt apával.