Wabi-sabi

3. fejezet

Vettem egy mély lélegzetet és becsöngettem a srácok által megadott címre. Pillanatokon belül nyílt az ajtó és Chim feje bukkant elő a széles ajtó mögül, majd teljes testével lépett elő egy pohárral a kezében.

- Gyere csak Jungkookie, már bőven elkezdtük. Nyitva van - hadarta kissé nehezen forgatva nyelvét, majd egy intés után szájához emelte a poharat és jól meghúzta. Én sóhajtva beléptem a kapun. Nem az volt a célom, hogy full részegre igyam magam egy szinte idegenekkel teli bulin.

Megfigyeltem a zölden burjánzó kertet. Nem volt túl nagy, de néhány virágágyásnak pont elegendő volt a hely. Takaros kis udvar volt, a házból kihallható hangok alapján azonban bent már nem ilyen hangulat uralkodott. Hangos zene dübörgött a nyitott ajtón keresztül és minden ablakon éles fény szűrődött ki.

Amint beléptem, a nappaliban azonnal megpillantottam a társaság nagy részét. Taeyeon, a csapat egyetlen lány tagja önfeledten táncolt oldalán Kaival, míg néhány ismeretlen arc mászkált nyilvánvalóan a konyha felé. Mindenki poharakat szorongatott kezében és a zenét túlüvöltve próbáltak kommunikálni, nem túl sok sikerrel.

Megforgattam szemeimet. Sosem szerettem az ilyesfajta tömeg bulikat. Túl sok ember, túl sok pia, túl sok nem kívánt személy, a kívántakat meg sosem leli az ember. Ez velem is így történt, hisz hiába kerestem tekintetemmel Taehyungot, sehol sem láttam. Beljebb mentem és a konyhában töltöttem magamnak sojut és azzal a kezemben indultam meg a hátsó kertben is körülnézni, mikor Taeyeon lépett elém váratlanul. A ricsaj miatt tarkómnál fogva hózódott közelebb hozzám és suttogott a fülembe. Kirázott a hideg az érzékszervemet ért leheletétől, de nem a jó értelemben.

- Jungkook oppa - nyávogta. - Gyere táncolni! Ne legyél már ilyen búval baszott, én ígérem, hogy felvidítalak - csak szemforgatással válaszoltam, habár ő ezt nem láthatta. Komolyan bepróbálkozott nálam? Nem is akartam elhinni, holott megszoktam már a bulikban rám nyomuló csajok kavalkádját, de ő mégis, teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy a fiúkhoz vonzódom.

Megpillantottam Őt. Velem szemben ült a szoba sarkában egy kis fotelben. Kezében egy papír pohár, amibe flegmán kortyolt bele, intenzíven engem és Taeyeont bámulva, tökéletesen ívelt szemöldökének egyikét kíváncsian felhúzva. Úgy tűnt, mintha éppen egy mosolyt próbálna visszafogni. Jól szórakozott rajtam és a rám csimpaszkodó lányon, ez nem is volt kérdés. Vajon mióta figyelhet engem a tudtom nélkül?

Összefonódott tekintetünk. Kihívásként nézett rám, arra azonban nem számított, hogy el is fogadom. Felment bennem a pumpa a flegmaságától. Kacéran rámosolyogtam, majd a lány derekát átölelve húztam közel magamhoz és hajoltam a füléhez.

- Szívesen táncolok veled! - mondtam, mire ő azonnal kezemet megfogva húzott a nappali közepén levő üres, tánctérnek szolgáló helyre. Azonnal elkezdte ringatni a csípőjét nekem háttal, engem ez azonban egy kicsit sem tudott érdekelni. Szemem sarkából mindvégig Taehyungot figyeltem, de az ő arca kifejezéstelen volt. Ugyanúgy ült, mint néhány perccel korábban.

A végére egészen megkedveltem Taeyeont. Próbálkozott, nagyon próbálkozott felkelteni az érdeklődésem, de mikor rájött hogy esélytelen, feladta. Megváltozott a viselkedése és kifejezetten szimpatikussá vált számomra. Aranyos volt, őszinte és kissé vadóc. Minden hetero srác a buliban rajta tartotta a szemét. Hogy őszinte legyek kicsit sajnáltam, hogy én képtelen vagyok rá úgy nézni.

Alig egy perc telhetett el anélkül, hogy Taehyungon tartsam a szemem és máris felszívódott. Azonnal kutakodni kezdtem utána az emberek között, de sehol se találtam, csak arra eszméltem föl, hogy Taeyeon megragadja a karomat.