Wabi-sabi

Írói Utószó

Hűha! Alig tudom elhinni, hogy tényleg eljutottunk idáig. Taehyung és Jungkook történetének a végére értünk, bár nekem elég nehéz elengedni őket. Mind a történetüket, mind a karaktereket.

Először is, néhány érdekességgel kezdeném a könyvről, ami az íráshoz, a tervezéshez, vagy magához a történethez kapcsolódik, és úgy érzem érdekelhet titeket.

1. Biztosan észrevettétek, hogy rengeteg idézet található meg, fejezetről fejezetre, szinte ezekre épül a történet. Nos, ezek nem mind az én fejemből pattantak ki, pinterestről gyűjtöttem ihletet és inspirációt, sőt volt, hogy híres emberek szájából elhangzott dolgokat is beleírtam. Biztos tudjátok, mikre gondolok itt, szerintem olvasás közben is felismertétek őket. Remélem emiatt nem csalódtatok bennem, hogy elmondom, nem csupán egyedül az én fejemből pattant ki néhány mély gondolat.

2. Mikor az alapötlet megfogalmazódott bennem Jikook, vagy Yoonmin párossal szerettem volna írni, mert hogy őszinte legyek, nem vagyok egy nagy Vkook fan (remélem ezzel senkit sem bántok meg),végül mégis csak velük tudtam elképzelni a történetet. Ha akartam, ha nem, már a fejemben is velük játszódtak le a jelenetek, így végül engedtem magamnak, és ők lettek a főszereplők.

3. Eleinte, mikor elkezdett összeállni a fejemben a kép, teljesen máshogy alakultak volna a dolgok, sőt, a papírra vetett vázlatban sem így szerepel rengeteg minden, habár a végkifejlet nagyon hasonló. Egyszerűen csak írás közben jobb ötletem támadt, vagy szimplán csak annyira belemerültem, hogy nem is gondolkodtam, csak írtam, így igazából a fél történet teljesen improvizáció volt.

4. Ebből kifolyólag, ez részemről eléggé új dolog volt, mert én szeretem előre levezetni szinte fejezetről fejezetre, mit hogyan szeretnék leírni, és nagyjából tartani is magam az eredeti tervhez. Úgyhogy, a történet írása nekem is újdonság volt több téren is, hiszen ez az első melegsztorim, és az első törénetem, amit szinte teljesen imporvizálva írtam.

5. Magának a történetnek a megírása, kicsit több, mint fél évig tartott. Ebbe a tervezés is beleszámít, meg persze, hogy emellett suliba járok és dolgoztam is. Szerintem vizsonylag gyorsan írok, általában egy fejezet megírása 4-5 óráig tart, bár ha nagyon belelendülök, elég 2-3 is. Igazából, nem tudom ez mennyire számít ténynek, de gondoltam hátha érdekelnek titeket a háttérmunkálatok.

6. Az elején sok-sok szereplő hirtelen bukkant fel, hiszen Taehyung egész baráti társasága szerepet kapott, de csupán csak pár fejezet erejéig. Ennek az oka, őszintén bevallom, hogy kezdő íróként nagy falat volt ennyi szereplőt kézben tartani, és már az elején rájöttem, hogy nem fog menni logikai hibák nélkül teljesíteni a tervezett dolgokat. Így inkább úgy döntöttem, kevesebbet fognak szerepelni, bár lehet olvasói szemszögből furcsának tűnt, hogy míg az első néhány fejezet szinte róluk szólt, aztán majdnem, hogy teljesen eltűntek. Azért remélem, nem rontott az élvezhetőségen ez a baki.

7. Rengeteg igazán művészi dolgot jelenítettem meg a könyvben, ez volt az egyik alappillére az egész történetnek. Minden főszereplőnek adtam valamilyen mély művészi vénát, ami alapján megtalálták az összhangot, és pont emiatt is nem értették meg egymást olyan sokszor. A művészek szeszélyesek, itt mindenki kapott is belőle egy csipetnyit (vagy néha kicsit többet). Ezzel valamilyen szinten a saját olvasói igényeimet akartam kielégíteni, hiszen én is odavagyok a művészet szinte minden ágazatáért, mégsem találok sok olyan könyvet, amiben ilyen mélységgel szerepelne egy művész lelke, vagy éppen gondolkodása.

8. Jungkook családjáról szintén nem nagyon esett szó, csakis az elején, az apukája sem kapott olyan nagy szerepet, mint eleinte terveztem. Ennek az oka, hogy ott volt Jin és Nam, akik sokkal inkább voltak számára szülők, mint az apukája, hiszen neki nem nagyon jutott rá ideje. A szélesebb családi körről azért nem volt szó, mert anyukája halála rengeteget rontott a kapcsolatukon, habár ez egyáltalán nem volt megemlítve a könyvben.

9. Yoongi bátyja úgymond egy mentsvár volt számomra. A történet vége fele volt, hogy megakadtam és nem tudtam, hogyan tovább, és ebből az ő létezése húzott ki. Igazából ennyi az oka az ő megjelenésének, és ezért csak a végén kapott szerepet.

10. Mikor a történet alapja körvonalozódni látszott bennem, a fő célom a gondolkodtatás volt, ahogy még most is az. Szándékosan úgy írtam meg a fejezeteket, úgy ábrázoltam az érzelmeket és a cselekményeket, hogy ne legyen minden egyértelmű, ne legyen szinte az olvasók szájába rágva az üzenet. Én magam is az ilyen történeteket preferálom, és remélem, sikerült is valamilyen szinten ezt élvezhetően leírnom.

+1. Bármennyire is furcsa, de az egész történetből a leges-legelső jelenet amit tudtam, hogy biztosan így lesz, az az epilógus. Az egész ötlet magából a papírrepülős üzenetből virágzott ki, és végig az egyetlen dolog amit tudtam, hogy biztosan így lesz vége a történetnek.

Remélem örültök ennek a néhány érdekességnek, amit összegyűjtöttem nektek így a végén. Úgy gondoltam, érdekes lehet írói szemszögből megemlíteni néhány dolgot, de nyugodtan írjátok meg, hogy a későbbiekben érdemes-e ilyet csinálnom.

Legfontosabb pontként szeretném megköszönni minden kedves olvasómnak, akik végig velem tartottak a történetben és folyamatosan bíztattak szavazatokkal és kommentekkel. Hatalmas inspirációt és erőt tud adni néhány kedves sor, úgyhogy nem győzöm elégszer megköszönni. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Számomra ez a történet a sajátjaim közül is abszolút kedvenc. Elképesztően élveztem mind a tervezési, írási és publikálási folyamatot, főként nektek köszönhetően, hiszen minden fejezetnél ott voltatok és támogattatok.

Ahogy már azt néhány bekezdéssel feljebb is írtam, a fő célom ezzel a történettel a gondolkodtatás volt. Nagyon remélem sikerült ezt megvalósítanom, és valami új, esetleg különleges élménnyel, gondolatokkal lettetek gazdagabbak.

Hogyha tetszett ez a történet, nyugodtan kukkantsatok bele a már kint lévő I'm Fine című könyvembe (kis önpromó hehe), aminek már készül a folytatása, vagy olvassatok bele abba a pár publikált novellába. Jelenleg egy teljesen más, tőlem elég távol álló történeten dolgozok, ami remélhetőleg még ebben az évben publikálható lesz, bár egyelőre nem ígérek semmit. Szumma-szummárum, ha ezek közül bármelyik is felkeltette az érdeklődéseteket, kövessetek be ;)

Összességében, ennek a könyvnek az írása is publikálása nagyon élvezetes volt számomra, és íróként úgy érzem sokat tanultam a hibáimból, amire volt, hogy ti hívtátok fel a figyelmem. Tényleg, ezt is őszintén köszönöm, hiszen a hibáiból tanul az ember!

Ezennel a történetet befejezettnek tekintem!

2019. 11.01