Wabi-sabi

9. fejezet

Tizenegy óra volt, mikor beléptem az ajtónkon. Üres volt a ház. Apa minden bizonnyal dolgozott, lehet fel sem tűnt neki, hogy nem mentem iskolába. Tegnap is, az üzenetemre, miszerint nem alszok itthon, csak egy mosolygós szmájlival reagált.

Sóhajtottam, levettem cipőmet és eldőltem a nappali kanapéján. Fejemet a párnába fúrtam, és legszívesebben üvöltöttem volna. Hogy boldogságomban, vagy valami egészen más miatt, azt én magam sem tudtam. Rengeteg érzés kavargott bennem. És sajnos, vagy nem sajnos, ki tudja, mindegyiknek köze volt Taehyunghoz.

Nála aludtam. Beengedett a házába. Taeyeon és a nagyija szerint, ez nem fordul elő túl gyakran. Ez vajon azt jelenti, hogy megbízik bennem? Azt jelenti, hogy ő is érez irántam valamit, még ha nem is úgy, ahogy én? Semmiről nem volt fogalmam. Úgy éreztem, az egész helyzet egy hatalmas katyvasz, amibe igazából én kevertem saját magam, de sosem fogok kikeveredni belőle.

És a kaktuszok. Az Ő kaktuszai. Azok a kaktuszok, melyeknek szimbolikus jelentése van, melyek magát Taehyungot szimbolizálják. Taehyung szerint legalábbis. Az már más kérdés, hogy miért veszi magát egy lapon egy kaktusszal, miért gondolja magát ennyire szívtelennek. Ki akartam deríteni. Megszámlálhatatlanul sok dolog volt Taehyunggal kapcsolatban, ami rejtély volt nem csak számomra, hanem gyakorlatilag mindenki számára. De vajon miért? Miért nem bízik senkiben sem? Miért tesz úgy, mintha nem lennének érzései és gondolatai, holott igenis vannak, több és jobbak, mint sok másik embernek.

Szerettem volna őt megérteni. Szerettem volna őt megfejteni. Szerettem volna rájönni a miértekre, talán éppen azért, mert valahol mélyen megláttam a hasonlóságot köztünk. Talán azért, mert én voltam az egyetlen, aki megértette az ő művészetét, az ő kaktuszait. Talán azért, mert meg akartam próbálni még többet kihozni belőle, mert már találkozásunk pillanatában tudtam, hogy ő nem egy átlagos ember. Ő valaki, aki a különlegességével akár egy világot is képes lenne megváltoztatni.

Elővettem zsebemből a telefonom, hogy megnézzem mégis mekkora lecseszést kapok én Yoongitól a mai lógásomért, mikor realizáltam, hogy még mindig Taehyung ruhái vannak rajtam. Elmosolyodtam. Ha csak egy kicsikét is, de olyan illata volt, mint neki. Jól esett, hogy nem kérte vissza őket.

Fintorogva olvastam az olvasatlan üzeneteimet és a nem fogadott hívásokat. Még jó, hogy lenémítottam a telóm az este.

••••••••••••••••••••

Yoongs:

hol vagy?????????

miért nem vagy itt??????? becsöngettek!!!!!!!!

JEON JUNGKOOK! UGYE NEM ALUDTÁL ANNÁL A FASZNÁL???

mondd, hogy nem a faszával aludtál....

eskü kinyírlak

nem vicc, ha nem válaszolsz suli után az első utam hozzád fog vezetni és puszta kézzel heréllek ki

ha lógsz a suliból felhívom jint

hahóóóóóóóóóóóóóó

felhívtam

sorry, tudod hogy nem viccelek, különösen akkor nem, ha vigyáznom kell a seggedre

szó szerint

bazdmeg yoongi!