Wabi-sabi

Epilógus

Azt hiszem, nem vagyok képes neked szemtől-szembe elmagyarázni ezt az egészet, hiszen ismersz, és veled ellentétben én nem vagyok a szavak embere, sokkal jobban szeretem máshogy kifejezni magam, most mégis úgy érzem, így kell tennem miattad. Talán, ha leírom könnyebben megérted, mintha elküldeném neked a rajzom, amit egy nehéz, érzelemdús éjszakán alkottam, mikor rajtunk, a jövőnkön és a helyes döntésen agyaltam.

Szeretném, ha tudnád, hogy nem üres kézzel távozok ebből a kapcsolatból (meg persze az országból). Több mindent tanultam tőled, mint te azt hinnéd, úgyhogy eszedbe ne jusson hibáztatni magad bármiért is, mert ennek így kellett lennie. A sors nem egymásnak szánt minket, csupán csak egy életreszólóan fontos megállóhely volt mindkettőnk számára.

A legfontosabb, amire rájöttem, egy mondáson alapul: A két legnehezebb dolog az életben elsőre köszönni, és utoljára elköszönni. Azt hiszem, ez mindent elmondd arról, hogyan érzek a szakításunkkal kapcsolatban. Nehéz, de túlleszek rajta, ahogy te is. Ez így helyes.

Hónapokig úgy éreztem, mi voltunk maga a művészet, de hát a leggyönyörűbb festmény is megéghet, nem igaz? Velünk is ez történt. A világ, a helyzet, a természetünk, a sors mindent úgy alakított, hogy küzdenünk kelljen, mi pedig így is tettünk. Te az elején, mikor féltettél és óvtál saját magadtól, én pedig a végén, mikor értünk tettem mindent, miközben saját magammal vívtam csatákat.

Minden egyes cselekedetünket jól tettük. Nincs olyan, hogy helyes, vagy helytelen. Megtörtént, és ezzel kell boldogulni. Nekünk sikerült. Hidd el, hogy sikerült, mert mindketten boldogok vagyunk. Mindketten az álmunkat éljük, és a szívünk mélyén mindig is tudni fogjuk, hogy mindezt együtt értük el. Egy célunk volt, így kettővé kovácsoltuk.

Így hát, Kim Taehyung, itt az ideje, hogy megváltoztassuk a világot. Együtt, de külön utakon.
▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪
Jeon Jungkook és Kim Taehyung egyszerre kapták el egymásról a tekintetüket. Előbbi hátat fordított, s az ellenkező irányba, a széllel szembe vette otthona felé az irányt, míg utóbbi a papírrepülőt szűk zsebébe rejtve indult a boxzsákja felé.