Aesthete (VKOOK)

▪️Segítség▪️

Amint Jin távozik, az ajtó nem sokkal később ismét kinyílik, egy újabb tüskét döfve szívembe.

-Szia, Tae Tae. - köszön Jimin, egy aranyos mosollyal arcán.

Hangja egy régi barát bársonyos morajára hasonlít, kit évek óta nem láttam, nem pedig egy emberrabló bűnözőére, ki egy órával ezelőtt kényszerítette a beszállást a furgonba a többi barátjával együtt.

Bólintok a fejemmel köszönésképp, várva, hogy bejöjjön és helyet foglaljon velem szemben, hogy kihallgasson, mint a csoport többi tagja. Azonban az elvárásaimmal ellentétben nem lép beljebb a szobába.

-Gyere. Kiengedlek téged. Menjünk.

Kienged?

Mikor ő az egyik személy, ki nem ellenezte, hogy be legyek zárva ide?

Milyen messzire értette azt, hogy ki?

Ki a szobából?

Fel az emeletre?

Ki az épületből?

-Oké? - egyezek bele, hisz minden jobb, mintha ebben a steril, szenvedésre épített fehér szobában maradnék tovább.

Felállok a székből és felé sétálok, elég messze állva meg tőle, hogy szemmeltartsam, arra az esetre, ha megint be szeretné kötni a szemem. Jimin látva, hogy hezitálok, elröhögi magát.

-Semmi trükk, ígérem. - mondja, mintha egy bűntudatot nem érző bűnöző szavai önbizalmat adnának.

Bizonytalanul hümmögök egyet, mögötte sétálva, ahogy kivezet a szobából, egyenesen a folyosóra. Mindkét oldalon több ajtó helyezkedik el, hasonlóan a tetoválószalon hátsó folyosójához. Minden bejárat be van zárva, elrejtve a titkokat, mi benne rejlik.

Na nem mintha érdekelne.

Mikor elhaladok az egyik szilárd, fehér falap előtt, egy halk puffanás hallatszik, mely körbe járja az egész szobát, s ezt egy tompa ordítás követi. Megugorva, gyorsan Jiminre nézek, ki csak legyint egyet.

-Ne foglalkozz vele. Csak biznisz.

Az ajtón túl ismét hallatszik egy halk dübörgés és a hang most nyöszörögni kezd, de Jimin megfogja karom és elhúz a nyílászáró elől. Tehetetlenül követni kezdem.

-Hova megyünk? - kérdem, miközben Jimin folyamatosan húz maga után.

A folyosó végén van egy lépcső, mely az ismeretlenbe vezet. Erre emlékszem, a grádics, amelyiken egy sérült Jungkook végigcipelt a karjai közt, míg be volt kötve a szemem.

-Egy vendégszobába. Nem azért vagy itt, hogy kémkedj vagy bármilyen hátsó szándékod legyen. Ennek nem lenne semmi értelme.

-Miért? - ez az egész ellentéte annak, hogy itt tartanak. Azt hiszik, hogy egy kém vagyok, kit az apja küldött. Nem értem, hogy Jin és Jimin hirtelen miért hiszik azt, hogy ártatlan vagyok.

-Ha belegondolsz, annak a gondolata, hogy ártalmas légy nem logikus. - mondja, miközben szökdécselve megy fel a lépcsőn. -Jin már el mondta neked, igaz? Az apád felbérelt minket, hogy biztosak legyünk abban, senki sem öl meg.

-Igen. Tudom.

-És azt is kérte, hogy vigyünk téged haza. Mi lenne rá a bizonyíték, hogy kifizetne minket, ha visszaviszünk, mikor ő okozta ezt az egészet? Nincs értelme.

Várjunk.

Megállok lépéseimben, míg agyam teljesen feldolgozza az "apuci" megjegyzést, melyet Jin tett néhány perccel ezelőtt. Utalt ő rá, csak nem jutott el teljesen a tudatomig.