Aesthete (VKOOK)

▪️Sérült, nem halott▪️

A feszült legkör és a rengeteg érzelem miatt, a derekam köré fonódó karok egy méltatlan nyögést csalnak ki belőlem.

-Ki az! Engedj el! - csapkodok össze-vissza, próbálva kiszabadulni az erős szorításból, s csak akkor vonom vissza a támadást, amikor egy ismerős hang szól rám hátulról.

-Áu! Taehyung, csak én...áu!...csak én vagyok az!

Megfordítva fejem, Jimint vélem felfedezni hátam mögött. Hátra húz, távol az emberek tömegétől, akik teljesen mozdulatlanná váltak.

Pislogva összeszűkítem szemeimet és rájövök, hogy miért olyan mozdulatlanok. Mintha a semmiből jött volna elő, Yoongi, most Sehun oldalán áll, fegyverrel a kezében, amit a fejéhez tart.

Lopakodási tehetsége lenyűgöző. Nem láttam, hogy hova bújt el, és nem is hallottam őt közeledni. Minél többet látom őket dolgozni, annál ijesztőbbnek tűnnek.

A konyhában lévő férfiak elkezdenek előrehaladni a vezetőjük életét fenyegető személy felé, de a mozgás első jelekor, Yoongi Sehun fejének tolja a fegyvert.

-Még egy lépés. - morogja a fekete hajú, sátáni férfi. -Merészeljétek.

Apám emberei lefagynak a helyükön, és egy kis célpontba szorulnak a konyha ajtaja mellett.

Namjoon finom és lassú lépésekkel távolodni kezd Sehun mellől.

Eközben, Jimin a lépcső oldalánál húz maga után továbbra is, s a sántító Jungkook és a szemöldökét ráncoló Hoseok követ minket.

-Még mindig a fürdőbe megyünk? - motyogom hitetlenül az orrom alatt.

Jimin nem szentelve nekem sok figyelmet, elővesz egy dupla öntésű fegyvert a nadrágjából.

-Ha Jin azt mondta, hogy menjetek a fürdőbe, akkor oda mentek. - mondja a rózsaszín haju bérgyilkos. Idegesen mozgatva a fegyvert össze-vissza, elengedve derekem. -És most siess, nem tudják sokáig visszatartani őket.

Követve Jimin utasításait, bemegyek a fürdőszobába. Lépéseim visszhangot képeznek a csempe padlózata körül, úgy kopogva, mint egy ló patái.

Bent, Jungkook gyengéden támaszkodik neki a kagylónak. A sok tevékenység közvetlenül a felébredése után, nem tesz jót a sérülésektől borított, gyenge testének. Vállai ismét elkezdenek leereszkedni.

Jimin elkezdi bezárni az ajtót, de megáll és utoljára rám néz, észrevéve a fegyverek hiányát, és egy elkényeztetett nyögéssel visszafordul.

-Tessék. Vedd el. - csúsztatja ki az egyik fegyverét, és Hoseok felé tolja a markolatot.

Hoseok, úgy bámulja a fegyvert, mintha az egy kígyó lenne, amely mérget köp. Teljes zavarral figyelem, ahogy a barna hajú bérgyilkos lassan utána nyúl. Hosszú ujjai remegnek, mint a levelek egy hurrikán közepette, s ez a remegés kihat széles mellkasára is. Miután a lassú nyújtózás örökkévalóságnak tűnik, Hoseok leereszti a kezét vereségként.

-Én. Jiminie nem megy.

Nem tud megfogni egy fegyvert.

Hogy a fenébe lehet ő egy könyörtelen gyilkos, ha nem képes megérinteni egy fegyvert?

Bár a szomorúság egy röpke pillanatra átsuhan Jimin pillantásában, mégsem kezdi el szidni a másikat.

-Rendben. Taehyung? - csillogó, barna szemei minden komolysággal rám szegülnek. - Tudsz lőni?

-Ó, az Isten szerelmére! - Jungkook kinyújtja hosszú, csontos, férfias kezét a fegyver felé. -Add ide. Én tudok a legjobban lőni.

-Sérült vagy, Kook.