Aesthete (VKOOK)

▪️Felelősség▪️

-Hova megyünk? - a szavak enyhe suttogásként csúsznak ki az ajkaim közül, csendben, amíg szinte halhatatlanná válnak, miközben azon dolgozom, hogy a combomon pihenő személy ne ébredjen fel.

Már egy jó ideje úton vagyunk.

Hogy hamarabb teljen az idő és, hogy elvonjam figyelmem az ölemben horkoló személytől, egy ideig a másodperceket számoltam, majd azokat összeadtam a fejemben. Körülbelül tizenöt percig jutottam el, mielőtt feladtam az egészet, mentálisan kimerülten, és valahogy még fáradtabbnak érezve magam, mint korábban.

-Biztonságos helyre. - válaszol Yoongi a kormány mögül. -Nem maradhatunk a házban és valószínűleg a szalont is megfigyelés alatt tartják. - látom, ahogy sötét, intenzív szemei engem és Jungkookot figyelik a visszapillantó tükörben, nyugalmat sugározva magából. -Plusz nem hiszem, hogy Jungkook képes lenne még egy ilyen harcra. Pihennie kell.

Az említett bérgyilkos halkan motyogott valamit álmában, miközben kezét a combom alá csúsztatja, megsimogatva azt.

-Mennyi van még? - sóhajtom. -A lábam már kezd zsibbadni a hatalmas fejétől.

Egy kis nevetés tör ki Hoseokból és megfordul, hogy rám nézzen.

-Pedig nagyon cukik vagytok. A tökéletes pár.

-Pár? Biztos vagyok benne, hogy a pingvinek a pokolban fognak táncolni, mielőtt mi egy pár leszünk.

Hoseok ismételten felnevet, kissé gúnyolódva, és visszafordul az ülésben.

Továbbhaladva egy olyan külvárosi területre érkezünk, ahol szépen gondozott épületek egymás mellett vannak elhelyezve. Yoongi egy kis családi ház elé húzza be a járműt, ennek bejárata pedig néhány cserepes virággal van díszítve. Minden ami ehhez a házhoz kötődik, normálisnak és unalmasnak, észrevétlennek tűnik.

-Itt is vagyunk. - mondja Yoongi, kikötve övét. -A többiek később fognak jönni, ki kell takarítaniuk a házat.

Jimin, Namjoon és Jin gondolatára, ahogy elrejtik a testeket, a hideg csak úgy végigfut gerincem mentén.

-Segíts kiszedni Jungkookot az autóból. - száll ki Yoongi a járműből.
Szemeim lepillantanak arra a személyre, aki párnaként használja a lábam.

-Ébresztő. - ütögetem meg Jungkook arcát, finoman, de mégis határozottan. -Megérkeztünk, te zsémbes.

Meg se rezzen.

Mi a...

Hoseok kinyitja az ajtót, meglátva a sikertelen kísérletet, amellyel megpróbáltam felébreszteni az alvó óriás babát.

-Mégha kitörne a harmadik világháború, ő akkor se ébredne fel. Szerintem be kell cipelni.

-Te jó ég. - húzza el Yoongi Hoseokot az ajtóból, hogy bentebb hajoljon a járműben. -Majd én felébresztem. Jin hyung tanított egy trükköt. - sápadt ujjai megfogják Jungkook mellbimbóját, megcsipve azt.

-Mégis mi a fészkes fenét csinálsz? - kérdem hitetlenkedve.

S mintha varázslat lenne, Jungkook szemei tágra nyílnak, majd azonnal szűkülni kezdenek a fáradtságtól.

-Hyung. - nyögi. -Miért árultál el? - Yoongi vállat von, s gyengéden megüti Jungkook lábát.

-Be kell mennünk, Kook. Gyere.

Finoman, Jungkook felül, alig ismerve el, hogy személyes párnaként használt, miközben fáradt szemekkel a tájat bámulja.

-Alvás. - motyogja, mint egy zombi.