Aesthete (VKOOK)

▪️Pihenj velem▪️

-Talán azt kéne tennünk, hogy... - Hoseok megáll a magyarázkodásban, combjára csapva. -Nem, az nem működne. Lényegtelen.

Jimin váratlanul nyög fel, miközben az egyik lába a dohányzóasztalra van feltéve. Finoman megütögeti a mellette lévő üres helyet, és szólásra nyitja száját.

-Ülj le Hobi hyung. Kicsit idegesítő, ahogy fel-le járkálsz.

Hoseok úgy tesz, ahogy a rózsaszín hajú sugallja, beletúrva sötétbarna hajába, Jimin mellett foglalva helyet, fejét vállára hajtja.

Bár a gondolat teljesen alkalmatlan a mostani stresszes helyzethez, de átgondolva, nagyon aranyosnak tűnnek így együtt, cukik és ennivalók, fizikai kényelemre találva egymásban.

Hoseok homlokát Jimin vállának dönti, míg a fiatalabb megsimogatja az idősebb kobakját.

Helyemen állva mélyet sóhajtok.

Órák teltek el azóta, amióta a nappaliban összegyűltünk, hogy megvitassuk az ötletet, ráébredve arra, hogy a terv egyáltalán nem is terv. Most mindenki zombiszerű állapotban van, eltűnődve azon, hogy hogyan fogunk kijutni ebből a rendetlenségből.

Yoongi a nappali közepén foglalt helyet, a szőnyegen terülve el, csukott szemmel, s haja feje körül van szétterülve, mint egy ébenfa.

A konyha ajtaján keresztül látom, ahogy Jin és Namjoon le-fel járkál a helyiségben, miközben azon ötletelnek, hogy mit, hogyan kéne tenni, annak érdekében, hogy senki se sérüljön meg. Hangjuk frusztrált, halk morgás.

Ötlet nélkül csak annyit tudunk tenni, hogy itt ülünk, miközben arra várok, amíg apám kitalálja, hogy hova is rejtőztem el. Ez egy végjáték, s a tervet jó lenne minél hamarabb kieszelni, mielőtt lejár az idő.

S végül ott van Jungkook, a konyha és a nappali közötti ajtónál állva, szeme sötét és figyelmes, miközben testvéreit szemléli.

Szemünk találkozik.

Megfigyeli, ahogy tekintetem Yoongi ujjára vándorol, melyek aggodalmasan piszkálják a szőnyeget.

Namjoon fáradt arcára, amikor elhalad az ajtó előtt.

Jimin telt ajkaira, melyek egy vonalba vannak préselve.

Jungkook ellép a faltól, felém véve az irányt, farmerének zsebébe dugva kezét. Fejét oldalra dönti, s a tetoválások nyakának arany bőrén eltűnnek, ott, ahol a sötét hajzuhatag körbeöleli a területet. Lábának halk zúgolódása növekszik, miközben felém közeledik, megállva, mikor elém ér, felmérve a szobát.

-Ők mindig ilyenek? - kérdem tőle, miközben szemeim még mindig a kanapén lévő két személyt figyelik. -Sulis éveim alatt Jimin sose volt velem ilyen...bújos.

Jungkook megropogtatja csontjait, megrázva kezét, s ettől a cselekedettől az egyik gyűrűje felcsillan a homályos fényben.

-Jimin hyung olyan, mint egy védő angyal és Hoseok hyung az a személy, kinek a legtöbb védelemre van szüksége. Egy tökéletes pár, melyet a mennyben alkottak meg.

Visszatekintve a két barátra, egyértelműen látom, ahogy Hoseok nyugalomra talál Jimin bölcsőjébe, miközben az idősebb a fiatalabb érintésébe bújik.

-Mert nem képes megérinteni egy fegyvert? - kérdem. -Mármint Hoseok. Védelemre van szüksége, mert nem képes fogni egy fegyvert?

Jungkook jobbra-balra dönti a fejét ''ehhez hasonló'' mozdulattal, és véletlenszerűen ujját Hoseok felé böki.