Aesthete (VKOOK)

▪️Egy utolsó keringő▪️

Jungkook olyan szorosan fogja kezem, mintha attól félne, hogy bármelyik percben meghalhat.

Ujjai szinte csökkenteni kezdik a vérkeringést ereimben, melegen tartva, annak ellenére is, hogy a fagyos levegő hullámai takaróként ölelik körbe testem, miközben az oroszlánbarlang szájához közeledünk.

Cipőm sarka kopog a márványpadlón, s a csillár fényei aprólékos csillagfürtökön át csillognak az érintetlen felületekről, melyek eltűnnek, mikor árnyék borul rájuk.

Hideg van bent.

-Uraim. - köszönt minket belépésünkor egy szmokingba bújtatott felszolgáló.

Egy egyszerű, fekete mellénybe és nadrágba van felöltözve, szomorúan festve az extravagáns estélyi ruhákkal szemben, melyek a mögötte lévő gazdaság örvényében úsznak.

Megállít minket a bejáratnál, kezében egy hosszú botot tartva, azzal mérve végig egész alakunk.

Kérdőn pillantok Yoongira, ki lehajtott fejjel egy halk morgás kíséretében válaszol.

-Fémdetektor.

Ez egy tűzszünetszerű bál, hova fegyverek nem engedélyezettek.

A detektor csendben marad, miközben egy méter távolságra letapogatja testem, jelezve, hogy személyszerint nem rendelkezem fegyverrel, s most csak annyiban reménykedem, hogy Yoonginak van kézifegyvere, mi a nadrágjának szegélyébe van elrejtve, és Jungkooknak egy kése, mi zakójában bújik meg.

Amilyen gyorsan jelent meg a felszolgáló, olyan gyorsan is tűnt el a nagy tömegben, egy meghajlás kíséretében.

Mielőtt lépést tennék, egy mély levegő kíséretében lehunyom szemem.

Most, vagy soha.

Valahol ebben az épületben egy barnahajú és édes természetű ember lakozik, ki akarata ellenére fogva van tartva, míg szintúgy ebben az épületben három férfi megfigyeli a helyiséget, miközben öltönybe burkolva, kétségbeesetten keresik barátjukat, ki testvérük lett.

S aztán itt vagyunk mi hárman.

A csalik.

Yoongi sápadt mellettem, érintetlenül járva az öltönybe, ingjében, s csokornyakkendőjében, mely korábban nyaka köré volt fonva, de most rejtélyes módon hiányzik, egy laza külsőt festve magára.

Jungkook merev és egyenes vágású, egy józanabb külsőt mutatva, mit eddig valaha láttam. Olyan, mintha valaki elvette volna tőle az összes érzelmet egy hűvös, rideg lelket hagyva maga után. Sötét, szoborszerű aurája, feketén fénylő tetoválásokkal van megfestve, igézően sötét szemekkel figyelve meg mindenkit.

S itt vagyok én. Vörös ingben, izzadtan, egy félelmetes képzelet aggódó rendetlenségében. Ha Jungkook és Yoongi nem fogna mind a két oldalamon, akkor az ajtó felé rohannék.

Jó ötlet volt, hogy engem is csaliként választottak, mert a teremben lévő emberek számára látszólag nagyon zavaró és kitűnő személy vagyok. Nem tudom elődönteni, hogy azért bámulnak, mert néhányuk felismeri az oldalamon lévő férfiakat, vagy azért, mert túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy egy ilyen rendezvényen vegyünk részt, de akárhogy is, érzem, ahogy egyfajta gravitációs mező körülöttem felhívja az emberek figyelmét ránk, lenéző pillantással illetve minket.

A tény, miszerint Yoongi korábban egy anomália ismerete miatt vonult vissza főnöki posztjából, senkinek sem tetszik, hisz ő rendkívül fiatalon tapasztalhatta már a gazdagság finom ízét, miközben magas rangú bűnözőkkel volt körülvéve.