Aesthete (VKOOK)

▪️Család▪️

Jungkook még mindig fogja kezem.

Az apám és Sehun nem éreztek vágyérzetet arra, hogy szétszakítsanak minket, s ezért nagyon hálás vagyok, mert a keskeny folyosón, Yoongi ígyis el kellett szakadjon tőlünk. Előttünk sétál, s járásának üteme lomha és érdektelen. Túlságosan nyugodtan megy, eléggé ahhoz, hogy hosszú lábaimmal kisebb lépteket kell tennem, annak érdekében, hogy ne lépjem le.

Ez láthatóan idegesíti Sehunt, mivel neki és az apámnak folyamatosan lassítania kell, hogy ne maradjunk le, míg Yoongi úgy szeli át a folyosót, mintha a világ összes ideje az ő hatalmában állna.

-Szóval, kíváncsi lettem. - szólal meg, egy festmény elé lépve. Csokoládébarna szemei intenzíven figyelik meg a kék és levendula élénk kombinációját, de tekintete elárulja azt is, hogy egyáltalán nem a művészikép megalkotása jár a fejében.

Yoongi kertelő megjegyzésére az előttünk lévő két férfi idegesen fújtat egyet. Úgy tűnik, hogy vonakodnak részt venni bármilyen párbeszédben, melyet az idősebb kezdeményez, viszont valamiféle tisztelet kimutatás érdekében, mivel egykor ő volt Daegu legnagyobb főnöke, az apám int kezével, hogy folytassa.

A jel után, Yoongi ajkát kicsücsöríti, míg szemeit komikus ártatlansággal nyitja nagyobbra.

-Semmi jégszobor? Pedig azt hittem, hogy ez egy ízléses parti lesz.

Bár sem az apám, sem Sehun nem tartja érdemesnek a válaszadást, Jungkook halkan horkant fel, mely egy gúnyosan gyanús nevetésnek hallatszik.

S ez a fajta nevetés feldúlja Sehunt.

Megfordulva, mint egy őrült tanár úgy szól ránk.

-Nem vagyok biztos benne, hogy tudod mi az, hogy ízléses.

Az érdektelen főnököt, a férfit, kit semmi sem hat meg, vállat von, száját szólásra nyitva.

-Hát én meg nem vagyok biztos abban, hogy tudjátok, hogy kell egy szórakoztató bulit rendezni.

Jungkooknak döntöm fejem.

-Csak akartam veletek tudatni, hogy jó volt ismerni benneteket. Őszintén. De, ha majd a következő életünkben újra testet öltünk és találkozunk, kérlek, ne szóljatok hozzám. Nem szeretném ezt a förtelmes rendezvényt mégegyszer átélni.

Jungkook hangosan nevet fel, majd ezt realizálva fájdalmas erőfeszítésekkel szorítja össze ajkait, elfojtva azt, míg én kezem számra tapasztom, hogy a korai röhögés ne fertőzze meg jókedvvel a két undok embert.

Aztán eszembe jut.

Mi hárman most nevetünk.

Ez a helyzet épp olyan, mint, ami a kastélyszerű házban történt, mikor a fürdőszobában Hoseok a sampont használta fegyverként, akkor is sok nevetés tört ki belőlünk egy nagyon nem nevetséges helyzetben.

Ez ugyanolyan, de mégis más.

Most, Hoseok halott is lehet.

-Tényleg reménykedtem abban, hogy lesz egy hattyú. - sóhajtja egy mosoly kíséretében Yoongi.

Az idegességnek és a félelemnek kell lennie, két olyan érzelemnek, melyek ilyen drasztikusan vonzzák egymást egy kínos helyzetben, többnyire ezt a reakciót váltva ki az ember viselkedéséből. Veszélyesen átalakuló emóciók, melyek megnevettetnek a halál előtt.

Yoongi ismételten figyelmenkívül van hagyva, s miután Sehun hátat fordít, megint elindulunk a folyosón, de látom a fekete hajú tekintetében, hogy a méreg gyorsan terjed el szervezetében.