Aesthete (VKOOK)

▪️Áruló 2/1▪️

Megmosom arcom, megtisztítva azt a vértől és szennyeződéstől és felveszem a tiszta ruhákat, melyeket Yugyeom adott kölcsön.

Lisanak hosszú időbe tellt, amíg felkente a krémet sebeimre, s azután a nagyobbakat be is kötözte. Kezei finomak és gyengédek voltak a folyamat során, amit nagyon értékelek benne. Mikor készen van, összecsapja két kezét és összegyűjti a kellékeket, majd visszateszi a zacskóba.

-Szerintem le kéne pihenned. Ha a karikák a szemed alatt nagyobbak lesznek, akkor az egész arcod egy aszaltszilvára fog hasonlítani.

-Köszönöm a bókot Lisa. - megfordulva kisétálok a fürdőszobából, magára hagyva a lányt és a nappali felé veszem az irányt.

Yugyeom ott ül egy széken, a körmét tövig rágva, mintha ideges lenne valami miatt, eközben odaadó szemekkel nézi a televíziót.

Megköszörülöm a torkom, jelezve számára ittlétem.

-Ó, helló! Jobban vagy? - kérdi vörös arccal.

-Jobban leszek, miután pihentem. - ülök le a kanapéra.

A puha párnák lehetővé teszik megviselt testem relaxálását. Ajkaim beleremegnek az intenzív megkönnyebbüléstől, mintha sírni szeretnék.

Mikor kinyitom szemeimet, látom, hogy Yugyeom engem bámul.

-Nem csak átutazóban vagy, igaz? - kérdi kiváncsisággal szemeiben.

-Igaz. Minél hamarabb továbbállok annál jobb.

-Honnan jössz? - dönti oldalra fejét.

-Szöul. - válaszolok neki őszintén és tömören.

Yugyeom bólint egyet, majd tekintetét ismét visszavezeti a televízióra, száját rágcsálva, mely nyugtalanít engem.

Hol hagyhattam a cipőimet?

A fürdőben?

Meg kell keresnem őket!

-Miért másztál fel a fára? - Yugyeom újra feltesz egy kérdést, még mielőtt felállhatnék.

-Gyönyörű volt a hold. - válaszolok neki szárazon és felállok.

Yugyeom szintén feltápászkodik és magassága miatt egy földimogyorónak érzem magam.

-Ismerem azt a rajzot. - mondja a férfi. - A combod. Kérdéseket tettem fel magamban, de mostmár biztos vagyok benne.

A levegő a tüdőmben rekedt, megfagyva, mint a kristályos jég, egy csomót képezve ott.

-I-igen?

Bólint.

-Jungkook, igaz? Volt időm megismerni őket, amikor Lisa a szalonban töltötte az idejét. Kedves volt.

Mély levegőt véve, leeresztem vállamat. Lisa látogatásain keresztül ismeri csak őket, hasztalanul ijedtem meg.

Nyugi van Taehyung.

-Közel állsz hozzájuk?

-Nem! Nem rajongom értük. - rázom fejem.

-Hogy-hogy? - meglepetten húzza fel szemöldökeit, kezeit farmerének zsebébe csúsztatja, előre-hátra dőlve. -Ők mindig kedvesek velem.

A mondat hallatára egy gyors tíz másodperces visszaemlékeztetőt teszek az összes szerencsétlen dologról, ami velem történt, azóta, hogy találkoztam a 'Rose blood' - al. Név szerint Jeon Jungkookkal.

-Van aki igen, de van aki nem. Arrogánsak, egocentrikusak, önzők és erőszakosak. - az ébenhajú tetoválóművész gondolatára, aki fegyvert is mert fogni rám, ideg alapon ráz ki a hideg. -És ő egyenesen hülye is.

-Ő? - egy apró mosoly jelenik meg Yugyeom telt ajkainál. -Valaki fontos lebeg lelki szemeid előtt?

-Nem! - azonnal megrázom a fejem, pironkodva és szégyenkezve azon, hogy elkaptak.

Kuncogva, Yugyeom ismét helyet foglal a székben és barnán csillogó szemekkel páztáz engem.

-Az embereket néha nehezen lehet megérteni. Kegyetlenek és gonoszak is lehetnek, de szinte ezeknek mindig van egy okuk. Talán ahelyett, hogy utálnád őt, megpróbálhatnád megérteni, hogy miért olyan, amilyen.

-Nem akarom tudni és nem is érdekel! - húzom fel az orrom, mintha a gondolata idegesítene, de a valóságban megértem, hogy mit akar mondani.

Jungkook bosszantó, rosszindulatú és nem bízik bennem, de lehet ennek oka van. Lehet van valami problémája a családommal szemben amiről nem tudok, valami borzasztó. Ha igen, akkor van valami közös bennünk.

-Jobb lenne, ha lefeküdnél és aludnál. -gyengéden szól hozzám. -A következő busz úgy sem fog jönni reggelig. - dob felém egy meleg, bolyhos takarót, amely a fejemre esik.

-Hoppá. - röhögi el magát, amire csak fejem rázom.

Pár perc alvás úgysem fog ártani.

Visszafekszem a kanapéra és oldalamra fordulva, egy mély és hálás sóhajt eresztek ki a tüdőmből, kinyújtva lábaim. Kimerültséget és fájdalmat érzek a csontjaimban, amit remélem, hogy minnél hamarabb kipihenek.

Szemeim lassan csukódnak le.

-Jó éjt.

Nem válaszolok neki, az elmém lelassul és egy mézszerű állapotba kerülök, miközben minden megszűnik körülöttem.

De még utoljára hallom Yugyeom szavait...

-Biztos van valami oka. Kérdezd meg legközelebb...