Aesthete (VKOOK)

▪️A matador és a bika▪️

Mikor Jimin kinyitja az ajtót, szembe találom magam egy hatalmas szobával, melynek falai krémszínűek és egy franciaágy található annak közepén. Az ágytakaró egyenletlen arany-zöld mintázatú, mintha szilárd fatörzsek és csillogó ásványok lettek volna bevarrva a szövetbe. A szoba többi része arany, zöld és barna díszítéssel büszkélkedik, szétszórva melegítve a puha falakat. A helyiség vanília illatot áraszt magából, melytől menten még éhesebb leszek.

-Ez a te szobád egyenlőre. - mondja Jimin, mosolyogva. -A fürdőszoba azon az ajtón túl van és, ha éhes vagy a konyha lent van jobb oldalt. - szavai után tekintetem meglepve repül kedves arcára.

-Nem leszek ide bezárva? - szemeim vadul figyelik őt, választ keresve. A szoba gyönyörű és kényelmes, de arra voltam felkészülve, hogy itt fogok megőrülni. Nem tudom elhinni, hogy valójában engedi, hogy szabadon járkáljak a házban.

-Persze, hogy nem. Egy vendég vagy itt. Egy nagyon jól megfigyelt, kissé korlátozott látogató. De vendég ennek ellenére.

Egy látogató.

Nevetségesen felhorkantok, de nem szállok vele vitába.

-Meg van engedve, hogy szabadon járkálj, de arra emlékezz, hogy minden ajtó be van zárva. Az ablakok pedig törhetetlen üvegből készültek. Nem tudsz kiszabadulni innen Taehyung és, ha megpróbálod, nem hagysz nekünk más választást csak, hogy ismét bezárjunk téged a fehér szobába. Megértetted?

-Megértettem. - bólintok felfogásomat jelezve, megpróbálva elrejteni az elmém belső gondolkodását a kijutás érdekében.

Lehet, hogy nem vagyok egy képzett menekülési művész, vagy tehetséges bűnöző, de biztos megtalálom a megfelelő kiutat. Függetlenül attól, hogy a szellőzőnyíláson kell átmásznom. A kémes filmekből valamilyen trükknek működnie kell. Jimin állíthatja, hogy most segíteni akarnak, de ez nem azt jelenti, hogy bízom bennük. Van oka annak, hogy itt vagyok. Ha nem lenne céljuk, akkor elengedtek volna, ahelyett, hogy itt tartanak a házban.

-Komolyan mondom, Taehyung. - tekintetem azonnal a földre vezetem. -Azonban, Jungkook még nem tudja, hogy ki lettél engedve a fehér szobából, tehát  egy látogatást szamítok tőle körülbelül...

-Jimin! - a hang egy viszkózusos ordítás, mely felrobbant a folyosón, fülembe csengve.

-Most. - sóhajtja Jimin, megdörzsölve orrát.

Trappoló léptek visszhangzanak a padlón, és egy dühös Jungkook tart egyenesen felénk. Szeme feketéje forró tűzben ég. Ében haja arcába lóg, mintha most ébredt volna fel. Felsője egy kis részt fed fel a vállán lévő kötszerből.

Őt látva gerincem mentén irritáció fut végig.

-Miért van kint!? - sziszegi Jungkook,  elénk érve, keresztbetéve tintával fedett kezét mellkasa előtt.

Jimin megfordul, hogy szembenézzen a fiatalabbal, mint egy matador, ki egy tomboló, fújtató bikával néz farkasszemet, verejtékezve.

-Pihenned kéne, Kook! - mondja, Jimin, néhány rakoncátlan tincset szedve ki szeméből. -Meg vagy sérülve. Miért vagy fent?

-Miért. Van. Kint. - a bika ingerülten fújtat egyet.

Jimin védekezően áll előttem, viszont én mérges vagyok. Jungkook tesz idegessé.

És én is meg tudom védeni magam.

Ígyhát kihúzva az ellenszegülés piros lepedőjét, kilépek Jimin mögül a feldühödött bika elé.

-Kint vagyok, mert a te idióta segged bezárt abba a francos kínzószobába, mikor nem is tettem semmit.

-Ó, gyerünk Jimin hyung! Ne mond, hogy elhiszed ezt a hülyeséget. Az apja a Kim főnök. Nem hagyja, hogy az emberek csak így elmeneküljenek.