Aesthete (VKOOK)

▪️Megviselt lelkek▪️

A hang hiánya.

Teljes mozdulatlanság és teljes nyugodtság.

Csönd.

A jármű dorombolása az egyetlen zajforrás, mi körbelengi a fekete, zavaros némaságot.

Amióta elhagytuk a ház romjait, senki sem szólt egy szót sem.

Mind a kocsi belsejében pihenünk, szilárdabban, mint a hegyek, fájdalomittasan, mint mikor a nap sugarai szenvedések közepette harcolják át magukat a szürke felhők nehézségein.

A hátsóülés ablaka hideg az ujjbegyem alatt, miközben a táj és a város meghamisíthatatlanul elmosódik előttem.

Jungkook mellettem foglalt helyet, míg Namjoon töprengve ül az anyósülésben Jin mellett, ki épp vezet.

A középső ülés is el van foglalva, de nem merek a két férfi arcára nézni. Egyszer megpróbáltam, s szinte tekintetük alatt hervadtam el.

Mint kiderült, ha a családjukat és barátaikat fenyegetik, akkor az élet iránt legnagyobb lelkesedéssel és szánalommal bíró emberek válnak a legfélelmetesebbé. Mint egy belső térben, melyben ilyen hatalmú élési és érzelmi képesség található, ugyanabban a hatalmas térben megbújik a bosszú és harag vágya.

Nem tudom eldönteni melyik a rosszabb; szemkontaktust létesíteni Jiminnel vagy Yoongival.

Jimin olyan könnyen olvasható, a középső sor ülésében ülve, miközben az esti fény verhetetlen aggodalommal és haraggal csillog szemeiben, szinte ordítva, hogy had szabaduljon ki ketrecéből, had tomboljon, zuzzon szét mindent. Pupillái kitágultak, s a fekete szinte teljes egészében elnyelte a meleg csokoládébarna szemeket, hogy aztán egy ezüst, hideg dühről árulkodó tekintetet hagyjon maga után. Ajkának dús mivolta szilárdan van összepréselve, miközben orcáját vörös szín borítja be.

Yoongi arca egészen másfajta temperamentumot mutat be. Szeme sötéten sekély, miközben tátongó érzelmek fulladásra ítélve próbálnak menekülni a mérhetetlen mélység elől. Erőszakosan falánk vágy táncol szemeiben, fekete és halálos.

Bosszúra éhezve.

Mióta először találkoztam vele, Yoongi szemének sötétsége rettegést áraszt el lelkemben. De a tekintetében lévő összes zavaros érzelem mellett, őrült akaraterő bújik meg, visszatartva a villámokat szóró mérget, üres, hűvös ábrázatot festve magára. Bármelyik nap úgy jellemzném Yoongit, mint egy durci, tisztességes, gondoskodó ember.

De nem ma.

Ma a bosszú testesíti meg.

Ma Park Jimin és Min Yoongi nem emberek. Sokkal nagyobbak, sokkal hevesebbek, mint bárki más lehetne.

A legyőzhetetlen páros, két görög titánra hasonlít, akik egy másik univerzumban, túlerővel és olyan mértékű dühvel rendelkeznek, amely egyetlen pillantással képes egy egész galaxist tönkretenni. Egy darabot szakítottak ki belőlük, és készen állnak arra, hogy lábuk előtt lássák elégni az egész világegyetemet.

Alig tudják kézben tartani helyzetüket.

Ha nem szerezzük vissza Hoseokot...

Nem.

Nem is akarom fontolóra venni ezt a lehetőséget. A puszta gondolat borzongásra késztet.

Minden létező dolgot, melyet meg lehetett menteni az omladozó, biztonságot keltő házból, a csomagtartóba pakolták be. S jobban belegondolva, amióta a színpadra léptem, két ház ment tönkre miattam, de ebben a zavaros helyzetben nem tud érdekelni.