Aesthete (VKOOK)

▪️Gyilkos házasság▪️

Jungkook ujjai elernyednek, s keze kicsúszik sajátomból.

Az utolsó kapocs, mi összetartott minket, most elszakadt, s a rendelkezésemre álló idő felfüggesztés alá került. Olyan, mintha lelkem elhagyta volna testem, s az kívülről figyeli azt a kis teret, mely köztem és közte képződött, mint mikor az óceán utolsó lélegzetét visszafojtva várja, hogy az égszínkék égbolt hozzá érjen, s még utoljára eggyé váljanak.

Szeme félig le van hunyva, s szempillái alatt sötét sajnálkozás bújik meg, míg arca megtört és elzárt, hosszú ujjai pedig szabadon és pár nélkül, csüggedten szomorkodnak.

Elengedett engem.

Feladta.

Nem teheti.

S végre az óra ismételten ketyegni kezd, így tüstént keze után nyúlok.

Minden erőmet össze kell szednem, hogy ne nézzek arcára, miközben szorosan fogom pracliját, attól félve, hogy megint elszakad tőlem. A gyász és a fájdalom összezúzza mellkasom, de egy zsibbadó érzés áthatol ennek törékeny héjján, s elmossa régi énem, valami újat és bátrabbat hozva maga után.

Túl sok mindenen mentem már keresztül, ahhoz, hogy elengedjem az ő kezét.

Amíg a mellettem álló döbbenten bámul rám, felemelem állam, s most először önként próbálok apám lélektelen tükrébe nézni.

-És? - kérdem. -Az már nem számít, hogy mi történt a múltban.

Azon a vágyon élek, hogy apám összerezzenjen kinyilatkoztatásomon, hogy dühöngve ordíbáljon velem, mert a csalira, melyet a vízbe dobott, nem haraptam rá, mint egy éhező ebihal.

De nem rám figyel.

Mr. Kim továbbra is a mellettem álló ében hajú férfit szemléli, ajkait egy félelmetes mosolyra húzva.

-Nem számít, hm? - hümmögi az emberként elragadtató alattomos lény, lélektelen álruháját viselve. -Lehet, hogy tényleg nem kéne, ha csak ennyiről lenne szó. De hány családot ölt már meg, hány családot tett már tönkre?

Mostmár Jungkook is értetlenül és összezavarodva figyeli apám, kinek kezein ezüst gyűrűk vannak, melyek csillognak ujjain, mikor azok végigsimítanak öltönyén.

-Két kérdést fogok neked feltenni Mr. Jeon. Egyiket sem kell megválaszolnod, ha nem szeretnéd. - mondja egy udvarias mosoly kíséretében. -Az első. Hiszel a sorsban? Mert én igen, és ő egy kegyetlen szerető. - bök fejével felém.

-Kegyetlen mi? - gúnyolódik Yoongi. -Nem magadról beszélsz inkább?

-Még nem fejeztem be. - emeli fel kezét az apám, csendre intve a fekete hajút.

Normális körülmények között azt várnám el Yoongitól, hogy valamilyen velős és kellemetlen válasszal szóljon vissza, de ahogyan Jungkookra néz, mindannyiunkat megijeszti, mintha a tény, hogy ő gyilkolta meg nagypámat, csak egy előétel volt a főétel előtt.

-Mi történt a Jung családdal Mr. Jeon?

Minden szó pontos tökéletességgel fejezi ki a szavak súlyát, miközben az apám örömmelteli megelégedetséggel ejti ki őket.

A Jung család?

Melyik Jung?

Egy gyors pillantást vetek Namjoonra és Yoongira, de egyikőjük sem mutat értelmesebb kifejezést a jelentés szempontjából.

Biztosan nem Jung Hoseokról beszélhetnek.

Vagy Jungkooknak valami köze lehetett Hoseok családjának a meggyilkolásához is?