Aesthete (VKOOK)

▪️Édes rágalom▪️

Muffin.

Egy muffin van az arcom előtt.

Miközben szemeim még mindig álmokat kergetve le vannak csukva, egy fizikailag megnyilvánuló kimerültség törhetetlen pecsétjével összeragadva, a levegőben kezdek szimatolni, mint egy kutya, aki egy isteni steak illata után szagol.

Áfonyás.

Egy áfonyás muffin cukormázzal tetején.

És valamilyen kegyetlen lény az orrom előtt lengeti a mennyei süteményt.

Anélkül, hogy kinyitnám a szemem, kissé felemelkedek az ágyról, mint egy bálna, amely kiugrik a kristálytiszta vízből, nyitott szájjal, az ízletes csemege felé hajolva.

Valami puha érinti ajkamat.

Muffin.

Beleharapok, azzal a szándékkal, hogy minél több áfonyával töltött finomságot juttassak számba, de a sütemény helyett fogaim valami puha hús köré szorulnak.

-Áu! - a megdöbbent férfias hang arra buzdít, hogy azonnal engedjem el szorításom arról a dologról, amely határozottan nem muffin, és szemeimet nagyra nyitom.

Előttem hosszú lábakat vélek felfedezni, amelyek az ágyamon a csípőmnél vannak keresztezve. A reggeli fény lágy ragyogása arany színűvé festi bőrét, tetoválásai pedig úgy kavarognak a vászonként szolgáló felületen, mint a tejszín a kávén.

És bár egy dicsőséges személyiséget ragyog be a napfény, nem tudja überelni az arany, pöttyözöt nyalánkságot kezében. A muffin minden szempontból tökéletes. Aranybarnára sült teteje porcukorral van meghintve, fekete áfonyával átitatva, melyek élénk ibolya szint véreznek.

Szemeimet visszavezetem arra az embere, aki foglyul ejtette a muffint, elgondolkodva, hogy miért van még mindig a kezében és nem a számban.

Tenyerében tartja a gyönyörűséget, míg másik keze a szájához van szorítva, nagyra nyílt szemekkel és sértődötten nézve.

-Megharaptál. - mondja a férfi, gyengéd ujjakkal simogatva alsó ajkát.

Szemöldököm ráncolom.

Hogy haraphattam meg?

Határozottan a muffin felé tartottam, de valahogy a végén inkább Jungkookba haraptam.

-Egy csókba akartál csábítani? - kérdem tőle száraz hangon. -Te csá-bí-tó. Hogy merészeled?

Biztosan a muffint lengette előttem, s amikor afelé hajoltam gyorsan elvette, hogy szám inkább az övét érintse.

Tudom, hogy alábecsülte az étel iránti függőségemet.

Jungkook fújtat, vigyorogva ellenőrizve ajkát, ha esetleg vérezne.

-Honnan kellett volna tudnom, hogy meg fogsz támadni? Csak aranyos akartam lenni veled, mikor felkelsz erre tessék, ezt kapom cserébe.

-Ez az ára annak, ha étel akarsz lenni. A kajával játszani nem mókás dolog. - ülök fel az ágyban, megdörzsölve szemem a reggeli napsugarak ellen.

Felfrissültnek, kipihentnek, nyugodtnak és éhesnek érzem magam.

-Add ide a muffint. - nyújtom felé kezem, várakozással tekintve a tetoválóművészre, aki remélhetőleg ide adja a sütit, amiért olyan keményen megdolgoztam.

Jungkook szomorúan csücsöríteni kezd, s így láthatóvá válik, hogy hol van átszúrva az ajka a pirszingek által. Egy apró, gyulladt, vörös részt is észreveszek, ahol biztosan megharaphattam. A muffint a mellettem lévő komódra helyezi, minél távolabb tolva magától.