Aesthete (VKOOK)

▪️Sorsfordulat▪️

Olyan hangra ébredek fel, mely cseppet sem nyugtató, s ettől gyomrom mélyén félelem lapul meg. A korai napfény gyönyörűen áramlik be a szobába, ám ennek kellemes, lágy sugara nem enyhíti a bennem lévő rémületet, mely átveszi a hatalmat egész lényemen.

Az ajtó.

Kinyílt.

Kimászva az ágyból, a folyosóra lépek ki, majdnem Jungkooknak menve neki, amikor ő is kilép a szobájából. Csak felső és boxer van rajta, egy fegyverrel a kezében. Szemem pánikszerűen találkozik az övével, mielőtt a háta mögé nem lépnék, a hangforrás felé véve az irányt. Ahogy közeledünk nyugtalanságom szinte azonnal elpárolog.

Ismerős személyek lépnek be a lakásba.

Hoseok vigyorogva kinyújtja karját, majdnem arcon csapva a mellette lévő Namjoont. Mögöttük Jin, Jimin és Yoongi is belép a bejárati ajtón.

-Hyungok! - szólal meg Jungkook bebiztosítva a fegyvert, kezét maga mellé engedve le, miközben vállát megkönnyebbülten ereszti le. -Jól vagytok? Leráztátok a követőket?

Jungkook szavaira az előszobában lévő férfiak kérdőn néznek össze. Namjoon fogai közé veszi egyetlen szájpirszingjét és homlokát ráncolva Hoseok felé fordul.

-Követtek? Milyen követők?

Összezavarodva, tekintetem Hoseok és Namjoon között cikázik, miközben ő az idősebbet vizslatja, akinek a szeme a csínytalanság fényében ég.

-Mi az, hogy 'Milyen követők' ? - morogja Jungkook. -Két napja várunk rátok, hogy épségben hazaérjetek, mert követtek titeket.

-Kölyök, miről beszélsz? Senki se jött utánunk! Feltakarítottunk és eltűntettük a holttesteket. Ki mondta nektek ezt a baromságot? - mérges tekintettel tette fel a kérdést Yoongi.

Jungkook és én Jinre vezettük pillantásunkat, aki Hoseok mögött állva, grimaszolva, felemeli az ujját, és az egyetlen emberre mutat, aki ebben a helyzetben is mosolyogni képes.

-Ő mondta, hogy ezt tegyem.

Az említett személy bűnbánatot nem érzően vigyorodik el.

-Úgy éreztem, hogy a srácoknak szüksége lenne némi ismerkedési időre. Szóval, hogy ment?

Még mielőtt válaszolni tudnék, Namjoon közbeszól, s ilyenkor elgondolkodom, hogy a kettőnk közt lévő kommunikáció csak úgy folyhat le, ha ő állandóan a szavamba vág.

Már megszokhattam volna.

-Ez most nem számít, hisz van ennél nagyobb problémánk is. Visszajöttünk, mert ki kell találnunk egy tervet. - mondja, kezével combját finoman ütlegelve.

Szemeit a csoport legfiatalabb tagjára vezeti, szavai csak neki szólnak, mint egy izgalomtól szenvedő tanár, aki megpróbálja felhívni a figyelmet egy szemtelenül viselkedő tanulóra.

De Jungkook figyelembe se veszi az idősebbet.

Mindössze öt percbe tellett, hogy a fekete szemű felidézze emlékeit, eszébe jutva, hogy nem csak hazudtak neki, hogy mi kettesben legyünk, hanem Jimin akaratlanul ellopta tőle az első csókom.

Megdöbbentő pillantás fut végig arcán, amikor pusztán eszébe jut, hogy elfelejtette az évszázad legnagyobb problémáját. És most itt vagyok én, egy nem együttműködő Jungkook terhe alatt, egy olyan helyzet közepén, ahol az együttműködés valóban nagyon, nagyon szükséges lenne.

Nyilvánvalóan nem tudja eldönteni, hogy kit öljön meg először, mivel szemei sötéten tükröződnek Namjoon oldalán lévő Hoseokra, és a mögöttük álló Jiminre.