Aesthete (VKOOK)

▪️Vörös▪️

-Ezt biztos nem fogod felvenni.

A hang mély, lekezelő és általános veszteséggel borított, mely arra ösztönöz, hogy ökölbeszorított kezekkel hunyjam le szemem egy mély levegőt véve, s miközben ezt teszem, a csont pattanásig feszül a bőr alatt, csontfehér színre festve kezem.

Ha mégegyszer meghallom ezt a rikácsoló hangot, az agyam fel fog robbani annak idegesítő mivoltától.

Nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem józan eszem Yugyeom hálószobájában, amikor arra kell összpontosítanom, hogy Hoseok és mindenki más biztonságban legyen.

Ma van a nagy nap.

Miközben Yugyeom szobájában öltözködöm, a többiek már rég készen állnak klasszikus fekete szmokingot viselve. Ma este meg fogjuk menteni Hoseokot az apám éles, kudarcot vallott karmai közül, s mindennek véget vetünk, most és örökre.

Vagyis, ha sikerül kisétálnom az ajtón egy olyan ruhában, melyről Lisa azt gondolja, hogy tökéletes lesz erre az alkalomra.

Az, amit most viselek, nyilvánvalóan nem felel meg az őnagyságának.

Véleményem szerint a tükörben az egyszerű, elegáns öltöny tökéletesen néz ki. Fehér ing, egy fekete zakóval, melynek hátsó része meg van hosszabbítva, így fenekem takarásban részesül.

-Esküszöm. Ebben a ruhában nem mehetsz egy partira. Úgy nézel ki, mint egy pincér.

Fogaimat csikorgatva, végigsimítok a szmoking gallérján, Lisa felé fordulva, ki Yugyeom ágyán ül, keresztbetett lábakkal, szemöldökét ráncolva, mintha testvére ruhája egy nyálkás, förtelmes szörnyeteg lenne.

-Ez Yugyeom ruhája. - mondom neki lassan, próbálva nem udvariatlan hangon beszélni vele. -Kifinomult és segít beilleszkedni.

-Unalmas. - mondja hátradobva haját, s felállva, elém áll karcsú, tökéletes dicsőségében, végigmérve alakom. -Ezt a ruhát a nagyanyám temetésén viselte. - bök mellkason.

-Jó lesz ez. - nyögöm, hátat fordítva neki, beletúrva kopott, kék színű hajamba.

Ez egy mentőakció, mi teljes ellentétben áll azzal a szándékkal, hogy kiemelkedően büszkén fessek. Ebben a helyzetben a környezetemmel kell eggyéválnom, nem pedig kitűnnöm belőle.

-Figyelj. - sóhajtja a nőszemély. -Ne haragudj, ha köcsög vagyok veled, csak őszinte próbálok lenni. Ezt hivatalosan nem viselheted egy partin. Senki sem fog így komolyan venni.

Elhatározva magát saját tervével kapcsolatban, Lisa, Yugyeom öltözőszekrényébe lép, mi telis-tele van hivatalos és ünnepélyes ruhákkal.

Nem vagyok hajlandó engedelmeskedni túlsúlyos akaratának, mikor egy rózsaszín és lila öltönybe szeretne öltöztetni, de jobban belegondolva nem mondhatok nemet minden egyes ruhára, mit ő választ.

-Megvan! Tessék. - kiált fel hirtelen, s izgatottan lép ki a szekrényből, miközben valami vörös inget tart a kezében.

Természetesen, hogy ez a legfeltűnőbb, legélénkebb vörös szín kell legyen.

Ezen a ponton semmi sem lehet ennél klissésebb.

-Faszt nem! - sziszegem, mint egy macska, melyet most dobtak ki az esőbe, miközben Lisa előttem kezdi lengetni az anyagot.

A ruha egyfajta drága selyemből készülhetett, mely a lenyugvó nap ragyogó sugaraira hasonlít, miközben az az óceán felett tér álomra, egy gyors fürdőt véve, mielőtt a föld sötét oldalára világosságot hozna. El kell ismernem, hogy nagyon jól néz ki a könnyű, lenge ing, miközben egy kiváló minőségű kimonóra emlékeztet annak anyaga.