Aesthete (VKOOK)

▪️Ezüst álom▪️

-Taehyung. - valaki megrázza vállam, sürgetve elmém, hogy visszatérjen a valóságba.

Félig lehunyt szemekkel nézek körül a szobában.

Árnyékok állnak előttem, mint kísértetek egy sötét üregben. A holdfény halvány fényáradata az egyetlen elérhető világosság, amely ezüst színnel festi meg az árnyakat. Pislogva próbálom kiűzni a fáradságot szememből, igyekezve, hogy fel tudjam ismerni az alakokat.

-Nézd. - suttogja egy lágy hang, amelyet Jinként ismerek fel. -Hoztam neked egy ajándékot.

Áll félre, és a holdfénybe lép az az ember, akit szívem titkon a leginkább kíván maga mellé.

Jungkook halványan rám mosolyog. A fekete tinta, mi beborítja bőrét, álcázó képességet ad neki, elfedve őt az éjszaka sötétedő nüanszában.

-Szia, cica. Hallottam, hogy nem tudtál nélkülem aludni.

A mérhetetlen nagy fáradtságtól nehéz gondolkodni, de az álom apró nehézsége mégis kirepül az ablakon, és fejemben valami elkezd villogni, és nyugtató hangon suttog.

Jungkook itthon van.

Jungkook itthon van.

Szinte gondolkodás nélkül kinyújtom kezem, hogy megérintsem őt.

-Jó éjt. - mondja Jin, csendesen elhagyva a helyiséget, miközben kezem a lelkem párja felé nyújtózkodik.

Egyenesen felé mutatok, majd egy kis idő után hagyom, hogy karom súlya visszaessen az ágyba, egy halk puffanó hangot adva ki. Túl kimerült vagyok, ahhoz, hogy tovább tartsam a levegőben.

A fekete hajú férfi csendesen kuncog egyet, de hangjában lehet hallani, hogy ő is ki van merülve. A holdfény kismértékben világítja meg arcát, felfedve fekete szemeinek sötétségét, mit a kimerültség még homályosabbá tesz.

-Jól nézel ki. - suttogja.

Lehet, hogy a levegőben lévő porrészecskék miatt, melyek apró gyémántokként csillognak a hold vakító fényében, s ettől a pillanatól másvilágon érzem magam, vagy lehet, hogy a drog kedvelő éjféli köd miatt, amely körülöleli a házat, a valóságot a legédesebb álommá varázsolva.

Jungkook a szoba ezüst és fekete színeiben tündérinek és földöntúlinak fest, éjfél szeme a holdfény tükröződésében ragyog. Ében haja csillog a kék, lila és szürke tincsekben megfestett fürtökkel, arcbőrénak lágy ezüst, hófehér és halvány arany nüansza, olyan, mint a puszta szépség árnyalataival megfestett festmény. Bőrét csillogó fényvisszaverés jellemzi. Kulcscsontjának vakító, fehér színe ellentétben áll a mély, fekete tintával borított vászonnal, amitől állkapcsa élesebbnek tűnik, mint a penge. Szeme és ajka puhasága láthatóan szembetűnő a többi kiemelkedő részeivel. Ő maga a ragyogó, ezüst szépség, a holdfény és a bársonyos fekete megynugtató jelleme.

-Te tényleg létezel? - kérdem, talán magamban, vagy talán hangosan. Nem tudom megmondani, hisz agyam lassított felvételben dolgozik.

Túl sok a lenyűgöző részlet és nincs elegendő erőm ahhoz, hogy felismerjem mindazt, ami igaz és, ami hamis.

Ilyen érzés lehet, ha be vagy drogozva?

Ha igen, akkor ezt gyakrabban kell átélnem. Jungkook maga a megtestesült szépség, miközben áldott nézője lehetek ragyogásának. Az éjszaka istene az ágyam mellett áll, majd később leül mellém.

-Hízelgő. - mondja selymesen hamvas hangon. -Most először vagy velem ilyen kedves.

Bőre opálfényű.

Meg akarom érinteni.

-Annyira öntudatlan vagy, hogy még azt sem fogtad fel, hogy tényleg itt vagyok, igaz? - motyogja.

Belülről ragyog, ezüsttel bélelt felhőkből és éjszakai égboltból. Pislogok egyet és, mikor ismét kinyitom szemem, egy fényes csillagot látok magam előtt.

-Aludj tovább Taehyung. - szólal meg a csillag, de nem akarom becsukni szemem, amikor ő van itt, és sötéten világító szemekkel pásztáz.

Léptek törik meg a nyugodt csendet, majd Jungkook mellém fekszik, elterülve a matracon, a szövet puha anyagába süppedve. Kezét feje alá helyezi, felém fordulva. Példáját követve hozzá bújok, s gyöngyszemű fejét enyémnek dönti.

-Cica. - mondja, csontos kezét felém nyújtva. Ujjai finoman kezdik cirógatni bőröm, a szemöldökközti részt masszírozva. -Aludnunk kell. Nem vagy magadnál, és így nem előnyös egyedül hagyni téged.

-A hold nem alszik. - válaszolok neki, érintéseibe bújva. -Buta hold.

Mosolya lágy és csillogó, mintha egy csillagképet figyelnék az éjszaki fény hálójában.

Csontjaimban érzem a melegét.

-Olyan vagy, mint egy öt éves, mikor fáradt vagy. Ezt fel kell jegyeznem. - mocorogni kezd, majd elővesz valamit zsebéből. Felém irányítja, arcomba világítva vele. -Mi vagyok a számodra, Taehyung? Elárulod nekem?

-Egy csillag vagy Jungkook. - motyogom. Szemhéjam egyre nehezebbé válik és fokozatosan érzem, ahogy az álmok világába zuhanok. -Az én csillagom. Az én holdam.

-Kibaszottul cuki. - hallom, ahogy mondja, de nem igazán figyelek már rá.

Ezüst álmom visszatér abba a sötét tudatlanságba, amelyből felébresztettek. Jungkook mézédes hangja, egyre halkabb és halkabb kezd lenni.

-Jó éjt cicám.

Ez az utolsó dolog, amit még hallok, s valami puhát és meleget érzek homlokomon, mielőtt Morpheusz álomvilágába nem zuhanok, elmerülve az ezüst ködbe.