Aesthete (VKOOK)

▪️Kóma▪️

Egy pékségben vagyok.

A levegőben csak úgy kering a meleg csokoládé, fahéj és a fűszerek illata, ami erősen keveredik a vanília édes aromájával. A széles ablakkereten sugárzó napsugarak törnek át, melyek simogatják az egyszerű szoba görbületeit és széleit.

Mézszínű padlózat és a rusztikus, fehér színű asztalok nyugtató légkörrel és nyitottsággal töltik be a teret. Egy hosszú üvegpult frissen sült muffinokat, fahéjastekercseket és egy tálca csokoládés sütit tár fel.

Mélyet szippantok a levegőbe, élvezve a légkört.

-Ó! Hát itt vagy! - szólít meg egy vidám hang, felhívva figyelmem a konyha ajtajára.

Ott egy férfi áll, krémszínű pulóverben, kinek mosolya nyugodt, békés érzetet áraszt el a mellkasomban. Arca tiszta, nincs rajta se pirszing se tetoválás, csak puszta bőr és természetes szépség.

-Szia Namjoon. - köszönök neki vissza, illedelmesen.

-Vártunk már rád. - mondja édes hangon. -Mindenki hátul van. A kedvenc browniedat sütötte Jin.

Miután bólintok, a hátsó ajtó felé veszem az irányt, a fakereten keresztül dugva be fejem.

Bent egy elegáns ruházatú ember, kötényben, egy tál tésztát kavargat, egy otthonosan berendezett konyha közepén. Mögötte egy kerek asztalnál még ül két személy, egymás között és a szakáccsal beszélgetve. Mind világos színekbe vannak öltözve, s a leghalványabb ragyogás annyira ragaszkodik bőrükhöz, hogy rájuk nézve szinte ösztönösen szűkülnek össze a szemeim.

Egyikük sem rendelkezik pirszinggel és tetoválással.

-Jin, Jimin, Hoseok. - mind a hárman nekem szentelik figyelmüket, ragyogó mosollyal ajándékozva meg.

-Tae! - ugrik fel az asztaltól Jimin, átölelve, majd ezután visszaindul, hogy újra leüljön. -Örülök, hogy itt vagy! Nézd ezek a tieid és a... - mondja, miközben vigyorogva Hoseokra pillant és vonogatni kezdi a szemöldökét. -...a pasidé.

A pasimé?

A félreértett pillantásom nem regisztrál a férfiaknál, mivel mindnyájan nevetnek Jimin kijelentésén.

Hoseok a kezembe ad egy kistányér, vastag, csokoládéval borított browniet.

-Mogyoróvajas, csokis brownie. A kedvenced.

Letörve egy kis darabot a süteményből, a számba dobom, elolvadva az élénk aromák zavarától, melyek áthaladnak a nyelvem felületén. Megdöbbent ábrázatom további nevetést vált ki a konyhában lévő férfiak között.

-Minden alkalommal imádom ezt az arcot. - kuncogja Jimin. -Mindig ugyanúgy nézel, amikor Jin brownieait eszed.

Mindig?

Valami itt nincs rendben.

Ez az egész helyzet fura számomra, de nem tudok ujjal rávilágítani a tényekre, mert a következő pillanatban Hoseok kiveszi kezeim közül a sütit és egy könnyű mozdulattal dobva át a vállán, kiszalad a konyhából.

-Azt mondta, hogy mikor megérkezel vigyelek be hozzá.

Hozzá?

-Ez annyira furcsa. - motyogom orrom alatt.

Ez nem normális.

Miért hagyom, hogy ezek a férfiak csak úgy össze-vissza rángassanak ahova ők akarnak?