What... (KIRIBAKU)

-04-

*Kirishima Eijirou*

Hamar is mentem vissza a koliba ezzel a majommal. Nem tudtuk megállni, hogy ne vegyünk még egy hot-dogot. Bár...feszülő gatyába nehéz görkorcsolyázni. Közbe meg edd a  kiflibe rakott virslit. Dot-hogot miért nem találtak még ki? A virslibe rakják a kiflit.
Ahogy visszaértünk, a koli lenti kanapés részére ledobtam a korit és szabályosan rohanok Bakugou szobája felé. Kezd már amúgy is  sötétedni, legalább lesz hangulata a dolognak. Kaminari csak kiröhög de már nem is tudtam rá figyelni. Szabályosan berontok a szőke haverom szobájába de ő sehol. Mi? El is szontyolodok hamar és becsukva az ajtaját, battyogok a sajátomhoz. Ott leszegett buksival lépek be. Sóhajtok egyet majd becsukom az ajtót. Lekapom a pólóm, arra viszont nem számítottam, hogy a plüss cápám az arcomba landol.

-Esteledig te rohadék! - ordibálja egy ismerős rekedtes hang. Bakugou az ágyamba feküdt a pizsamájában.

-Aggódtál értem? - csillan fel a szemem és vigyorgok a cápamosolyommal.

-Nem, te faszarc. Csak ilyenkor kezdünk tanulni, te meg büzlesz, szóval zuhanyozz le. - ahaaa, akkor azért van elpirulva mert NEM aggódott? Mi ez így hirtelen? Inkább nem baszkurálom mert aztán megint az arcomba robbant, ahhoz meg nem igazán van kedvem jelenleg.

-Nem. Majd később. - ellenkezek egy sunyi vigyorral.

Felül az ágyamon és a szélére is telepszik ami nekem tökéletesen jól jön. Nem tagadom, meg látszik is, hogy a tagom... A kukacka nagyon meredezik az ég fele szóval egyértelmű mire is vágyok. Beleülök az ölébe szemből, csak, hogy had érezzen egy kis dominanciát. Döbbent arckifejezése átmegy lassan sunyiba és fenekemre csap. Hékás, na! Nem is értem miért nyögtem fel. Nem vagyok most túl férfias de bánja a franc. Érzem ahogy a fenekembe markol, amire előrébb lököm a csípőm. Kicsaltam ezzel a kis mozdulatommal belőle egy mélyebb nyögést amit abszolúte nem bánok. Nyakához hajolok, el kezdem a nyakát csókokkal elhalmozni. Ádámcsutkáját megnyaltam le egészen a kulcs csontjáig. Ott egy ponton megszívtam, lilás foltot hagyva hibátlan, fehér bőrén. Lassan mászok le a combjairól, be a lábai közé. Közbe felcsúsztatom tenyerem a hasán, ezzel gyűrve fel az anyagot. Le is kapja magáról. Ez már tetszik. Látom is, hogy a gatyában már sátor áll. Meg is markolom de aztán minden totojázás nélkül lecibálom a nadrágját a boxerral együtt... Persze megint nem számítottam semmi váratlanra. Már markolnám meg a csupasz tagják amikor is...

CSÖRÖG A KURVA TELEFON!

Morogva nyúlok érte de Bakugou kikapja a kezemből és forrongva szól bele. Sajnálom a zöld hajú osztálytársunk, rosszkor hívott.

-Rohadt Deku! Ne most hívogasd Kirishimat mikor tanulunk! Megöllek te szarházi!

-Bakugou... Nyugi. -Kínos vigyorral kivettem a kezéből a telefont. - Semmi baj Midoriya. Most nem alkalmas. -A zöld hajú ezután nyugodtabban is beszélt. Bakugou persze forrong. 

Letettük a telefont és én meg a polcra is rakom a kis készüléket ami akkora mint a fejem de azért kis. Vissza is mászok a szőkeség alá és vigyorgok rá. El akar tolni de aztán mikor a nyakát letámadom puszijaimmal és kezd engedni akkor lejebb kuszok. Megnyalom ajkaim és megmarkolom a tagját ami csak nem lankadt le. Nyögés szalad ki a torkán, tudja nagyon jól mire készülök jelenleg. Már feszül a farkam, nehéz várnom még. Viszont bevallom, szeretem ezt csinálni, mert jobban elfelejtkezik magáról. Először csak végighúzom nyelvem a hosszán, aztán a végével, azaz a makkjával szorakázom kicsit. Úgy nyalogatom mint a fagyit amit ma délután ettem. Előre löki a csípőjét, egy igen erős célzás keretein belűl. Be is cuppan a számba, innenstől az ő dolga mozogni. Amit még jelenznem se kell mert csinálja magától. Konkrétan megdugja a szám, szebben szólva is.  A düh elszállt egy pillanat alatt. Közbe mancsaim a fenekére vándoroltak. A két almácskát meg is markolom, nem éppen finomnak nevezhetően. Karcos hangja most vékonyabb de nyögései mégis mélyek. Nem hagyom most, hogy a számba menjen el, de viszont kissé még kínzom. Bár... Ezzel magamat is kínzom. Egyik ujjam lassan vándorol egy kis forróság felé, azaz Bakugou ánuszához ahol már kapásból feldugom két ujjam. Elcsuklik a hangja ami nekem csak tetszik. Aztán csak mozog tovább csípője, közbe én ujjazom, vele megegyező ritmusba.

-Rohadék... - nyöszörgi. Igen, az lennék? - Kirishima... - akkor miért nyögöd a nevem ilyen élvezettel telien? Ez csak magabiztosabbá tesz.

...

Heh.. Igen, ilyen kis gonci vagyok, hogy itt hagyom abba. Remélem tetszett. Helyesírási hibákért sorry

Kárpotlásul amiért ilyen gonoszka vagyok...

Bogyókák

Luv ya gyermekeim.