What... (KIRIBAKU)

-14-

*Kirishima Eijirou*

Tudjátok most jött volna a romi pillanat mikor a két fél szerelmesen smárol, lassan ami átmegy érzékibe és a pasi felviszi a párját az ágyába ahol aztán nyálas és romantikus körülmények között, holdfényben, szeretkeznek és bevallják egymásnak az érzéseiket, hogy mennyire szeretik egymást amióta csak megismerkedtek. Nos ez van a filmekbe meg nagyon ritkán a valóságban is. De! Bakugou Katsuki van előttem és én meg Kirishima Eijirou vagyok szóval lehetetlen, hogy valami jó kimenetelű vagy esetleg aranyos vége legyen a dolognak. Szóval az történt, hogy Midoriya megint rosszkor volt rossz helyen. Be akart hívni minket, csak nem számított erre a látványra. Nem, nem haragszom rá mert  ő tudja ezt ami kettőnk közt van Bakugouval, csak éppen a Bomb king nem rajong azért, hogy volt és jelenlegi osztálytársa rajtakapott minket. Az lett a vége, hogy megkergette vagy 3-szor az épület körül, addig én szépen bementem és magamra zártam az szobám ajtaját. Elterültem az ágyamon és azóta is itt vagyok, tenyereim az a tarkóm alatt pihennek. A plafont bámulom és elmerülök a gondolatokba, még nem az a vége, hogy el is alszok...

.....

Telnek a napok, szinte fénysebességgel jött el a hét második fele, csütörtök van most, és nézem ahogy Jirou kiadja a dühét Kaminarinak. Szakítottak és szegény lány darabokba van lelkileg, ha még csak mutatja is, hogy semmi baja. Kaminari mostanság fel is van szívódva és én meg csak ülök és nézek ki a fejemből, vagy Midoriyával röhögcsélek vagy segít nekem a háziban. Örülök, hogy Kaminari végre a szívére hallgat de akkor is hallgathatna rá mikor hozzá beszélek. Érdekes módon én nem hanyagolok el senkit...Bár nem mintha szerelmes lennék akárkibe is. 
Bakugoura pillantok magam mellet aki már türelmetlenül várja, hogy harcolhasson végre egy általa választott osztálytársunkkal.  Viszont  még később lesz mert a következő aki választ az Todoroki. Én már választottam és nyertem is szóval ha engem választanak, lehet vesztenék már. De ezen most nem is agyalok. 

-Mit bámulsz?-kapja rám a fejét a szőkeség.

-Nem lehet már elbambulni se?-rakom keresztbe a kezem mellkasom előtt.

-De. Csak ne engem bámulj már úgy mint akit menten levetkőztetsz...-a végét már csak motyogja de arckifejezése morcos és talán kissé vörös is. Hátul ülünk szóval senki se látja és nem is figyel ide senki hála istennek... 

Sunyi mosoly ül ki arcomra és nyakához hajolok és puhán vezetem végig érzékeny bőrén. Háta mögött támaszkodom, az egyik lábamat felhúztam és a térdemen támasztom a szabad karom. Húzom az agyát egy kicsit, bár meghalni nem akarok még szóval vigyázok mit is csinálok. Arca még morcosabbá varázsolódik, ugyanakkor egyre vörösebb és már a füle is az.

-Már rég nem kaphattalak meg Bakugou...-lehelem a fülébe és onnan lefele lepem el csókokkal. makulátlan a bőre amit már napok óta nem mocskolhattam be. 

-Akkor nem is ma fogsz!-ellők de én csak kinevetem. -NE NEVESS HEGY HAJÚ!-morog a szokásához hűen és ordibál. -Kezd unalmas lenni..

Először nem is realizáltam mit mondd...Kellet pár másodperc mire rájöttem, hogy mire is érti ezt. És a szívem akkor éreztem, hogy a mellkasom összeszorul és el is fordulok tőle. Mi ez az érzés így hirtelen. Pedig csak pár másodoperc leforgása volt az egész. 

-Értelek. -ennyit mondok viszont...A hátunk mögött...Megfogta a kezem 

Fel is kapom a fejem és nagyra nyitott csipákkal meredek rá. Mégis mi ez a nagy hangulatingadozás ami végbe megy bennem? Mint valami rossz terhes nő vagy nem is tudom. 

-Ne bőgj már.-dünnyögi. Nem is sírtam...Csak belül.-Van pénzed?-nem értem mire fel kérdezi ezt de csak bólintok lassan és az egyik szemöldököm felhúzva. -Nekem is van. Menjünk el egy valahova egy éjszakára mert... Unom, hogy nem engedhetem ki a hangom....-Nem néz rám miközben ezeket mondja. akkor én értettem félre az egészet.

Arcomon ismét egy sunyi mosoly játszik de mégis a szívem őrült módon ver, főleg ahogy még mindig kezemet szorongatja és nem úgy tűnik, hogy el akarná engedni azt egyhamar. Dübörög a mellkasom és belül az agymanók tombolnak. Nem tudom ezt az érzést felfogni mégis kellemes és jó érzéssel tölt el. Ugyanakkor mintha szorítana is és nem akarna ereszteni. A mélybe is húz, ugyanakkor a fényt is látom, nem csak a sötétséget. Fáj de mégse. Talán így tudnám a legegyszerűbben leírni ezt az egészet. 
Hamarosan az ő köre jön és mikor elengedi a kezem, mintha már vágyakozna is vissza az övéhez. Csak nézem ahogy harcol Todorokival és sóhajtok egyet. Kaminari is idetelepszik mellém, nyúzottan és eléggé sebesülten, a füle is vérzik. 

-Feltűnt, hogy létezem?-kérdezem tőle semleges hangon. 

-Mi van veled? -furcsállva néz rám mire csak összevonom a szemöldököm és nem a legkedvesebb ábrázatommal tekintek rá.

-Elhiszem, hogy tök boldog vagy Shinsouval meg minden, de azért a fejemet kérlek ne szard már le ennyire.-vágom a képébe. Nem vagyok egy bonyolult srác, megmondom neki ha valami nem tetszik és ez nem tetszik. 

-Mégis miből hiszed azt, hogy leszarlak? -kezd a hangja felháborodott lenni. Nehogy neki álljon már feljebb.

-Annyit se kérdezel meg, hogy mizu te köcsög. Ha meg végre tudtunk volna menni valahova vagy csak beszélgethettünk volna "Bocsi Shinsou keres" "Bocsi ma mégse jó, Shinsouval megyünk szórakozni" ami egyenlő azzal, hogy a faszt választod helyettem!-a végére egészen kiakadtam, halántékomnál meg is keményedett a bőröm.

-Mert te nem...-Azt se hagyom, hogy befejezze.

-Nem! Sose választottam Bakugout helyetted mert ha megbeszéltünk valamit, akkor én be is tartottam mindig! 

-Ha ennyire zavar, hogy boldog vagyok, haver akkor mást kéne keresned barátnak.

-Nem az zavar, hogy boldog vagy, örüljetek egymásnak, nyaljátok ki egymás picsáját, mit bánom én, DE! Elvileg legjobb haverok vagyunk és nem kéne szarni a másik fejére. -Ennyit mondok mint egy végszó mert szólítottak harcra. 

Nem nézek rá, de láttam még a csalódottságot és a szomorúságot tükröződni az arcán. Nem fogok bocsánatot kérni tőle, nekem is lehet véleményem és kezdem unni, hogy mindig csak nyelem le mások hülyeségét. 
Tokoyami áll velem szembe, várjuk a jelzést, hogy mehet a harc amit hamar meg is kapunk. Ő távolsági erővel bír, még én közelharcba vagyok jó, szóval ez érdekes menet lesz.

...

Oya Oya Lángoskáim. Itt is lenne a kövi rész. Remélem tetszett. Nem tudom még mikor hozom a kövi részt. 

luv ya gyermekeim