What... (KIRIBAKU)

-13-

*Kirishima Eijirou*

Este elmentünk kegyet kajálni Bakugouval viszont már egyedül mentem vissza. Bakugou hamar visszament a koliba mivel tanulni akart most már tényleg. Bár neki hamar megvan mert okos. Én még itt nyammogom az utcalámpák fényében a hamburgerem. Olyat látok amire nem is számítottam. Hallom először egy veszekedő pár ordibálást. Viszont két pasi volt és ez az ami megdöbbentett mert  azok voltak akiket a múltkor láttam mikor hamburgereztünk a srácokkal. Az alacsonyabb srác ordibált könnyezve és még pofon is vágta a magasabbat. Nem leskelődtem de mikor elmentem mellettük, hallottam egy szót amit sose akarok átélni... "Megcsaltál te mocskos hímkurva!". Sóhajtottam egyet ennek hallatára és egyből Bakugou jutott eszembe, hogy... Egymást elégítjük ki, ez olyan oda-vissza játék kettőnk közt viszont ha oda kerül a sor, hogy legyen kapcsolatunk egy lánnyal...Vajon le tudnék mondani Bakugouról? A testéről? Vagy esetleg másról is vele kapcsolatban?  Nem tudom. Az érzéseim burjázzani kezdenek és ez közel sem jó már.  Nem tudom ezt az érzést megmagyarázni, amikor vele vagyok, csak azt tudom, hogy hevesen dobog a szívem és a testi kielégülés mellett, boldognak is érzem magam, hogy miattam élvezi az egészet, hogy én váltom ki belőle azokat a reakciókat amiket akkor látok arcán és érzékelek tökéletes, hófehér bőrén.  
Nyammogom a hambim utolsó falatjait miközben lefordulok a suli utcájára. Megint hangokat hallok de most mást fajta hangokat. Lehet ezt nem akartam hallani, és miért a koli területén vannak az utca egy eldugottabb részén? Kaminari, miért teszed ezt szegény Jirouval? Bár az tény, hogy nem vetem meg őt mert a legjobb haverom és én mindenben támogatom és ha ő Shisout választotta és a hosszú ujjait... Nem engedett még akkor. Hallottam ahogy dicséri az ujjait.  Megyek tovább, nem akarom hallani őket viszont mosolyogva megrázom a fejem. Ejj Kaminari. Megszerezted nagy nehezen a lányt viszont egy srác iránt dobog a szíved.  

Belépek a suli kapuján és egyenesen megyek hátra a kollégiumokhoz. A miénkhez érve inkább csak leülök a lépcsőre és bekapom az utolsó falat hamburgeremet. 
Ismét egy sóhaj szakad fel a torkomból. Csoda, hogy a sok sóhajtozástól még nem szédültem el. Miért érzek ez? Vonzalom az már 100% viszont nem mondható ez szerelemnek.  A szerelem sokkal mélyebb, sokkal személyesebb érzés egy ember számára. A szerelmet nem lehet szavakkal kifejezni normálisan mivel mindenkinél máshogy nyilvánul meg. Az ember érzi ha egy másik személybe beleszeretett és... Én ezt nem annak mondanám még amit érzek. inkább olyan semmilyen állapotnak mondanám ezt magamba. Akarom Bakugout, kicsit többet is a testén kívül, viszont elég sok minden tart vissza attól, hogy szerelembe tudjak esni. Az emberek ellenszenve, Bakugou személyisége, a férfiasság tudatom... És még sorolhatnám. Vagy csak szimplán nem akarok szeretni egy pasit? Nem tudom, nem lehet ezt se megmagyarázni de nem is akarom. 
Az égre emelem tekintetem és csak a felhők mögül kikandikáló csillagokat lesem. A hold sejtelmesen világít szintén a felhők mögül, mintha csak azt kiáltaná, fess le. Lépteket hallok magam mögül majd azt ahogy megáll és leül mellém a léptek hangjának tulajdonosa. 

-Gyere be, hegyhajú.-mormogja viszont nem arról árulkodik, hogy fel akar innen állni. Ő is az égre emeli tekintetét. Nézem arcvonásait, a koliból kiszűrődő lámpa fénye megvilágítja kissé állkapcát és szőke tincseit. Vállán az izmok megcsillannak. -Miért magányoskodsz idekint? -nyugodt rekedtes hangja mindig is tetszett. 

-Csak gondolkodnom kellett. Ennyi.-adom a válaszom, most már eltekintve róla. 

-Mégis min tud egy ilyen idióta gondolkozni, mint te? -Érzem ahogy rám néz. 

-Az érzéseken.-most nem vágok vissza, inkább csak adom a válaszom mikor ismét ránézek. Nagyon közel van arca.  Vörös íriszei a lelkemig hatolóan nézik az arcom minden kis rezdülését. 

-Nyálas egy fickó vagy.-picit mintha közelebb hajolt volna. 

-Lehet az vagyok de egy férfinak tudnia kell érzeni is....-én is közelebb hajolok hozzá és a szavaim egyre jobban elhalkultak a mondat végére. 

Lehunnyuk szemeinket és végül a távolság megszűnik létezni ajkaink közt. Ez a csók lassú és még csak nem is nyelves, csak az ajkaink járnak táncot a másikén és puhatolóznak, mintha csak lassan feltérképeznénk a másikat. Tenyerem az arcára simítom és hüvelykujjammal birizgálom orcáját. az enyém érzem, hogy kezd kipirosodni... A szívem szinte kalapál....

....

Na egy hosszabb kihagyás után itt is lenne a rész. Remélem tetszett, kicsit filozofálgatósabbra vettem a figurát. 

Luv ya gyermekeim