What... (KIRIBAKU)

-21-

*Bakugou Katsuki*

Nem aludtam már megint. Sületlenségeket hadovál itt nekem ez hegyomlás! Semmi kedvem a mai naphoz és egyszerűen csak be akarok a szobámba zárkózni, hogy senki se szóljon hozzám. Megint járkáljak az üres utcákon úgy, hogy sose történik semmi. Tch! Végre léptem egy olyant amit eredetileg nem akartam, ennél egyértelműbb nem is lehetett volna, hogy mit is érzek iránta de neeeem, ennek a faszarcnak el kell utasítania. Ne számítson rá, hogy mostanában megkapja a testem de szerintem a szép ki elhatározásakor eldöntötte, hogy nem is akarja. Nem érdekel! Azt kezd magával amit akar, elvagyok szex nélkül is. 
Rugdosok mag előtt egy kavicsot és nézem hogyan gurul a lábaim előtt.  

-Oya oya. Csak nem Bakugou Katsukihoz van szerencsém? -hallok meg valami nyájas hangot amitől a hideg ráz. Harci állásba is vágtam magam. -Nyugalom csillagom. 

-Ki a picsa vagy te?!-morgom dühösen. Viszont legalább végre valami történik. Az egyik sikátor fele veszem az irányt. Valószínűnek tartom, hogy onnan jön a hang. -Hah! Válaszolj!-beljebb veszem az irányt és a félhomályba bele is robbantok mivel irritál, hogy nem látom. Viszonzásul egy kis villámcsapást kapok amit viszont ki is kerülök. Nem sokon múlott, hogy eltaláljon. 

-Én nem akarlak bántani Bakugou.-léptek zaja csapja meg a fülem. Egyre jobban kirajzolódik egy test az árnyékból. Nőies....És mikor meglátom, nem akarom elhinni, hogy ez egy pasi. Férfias hangja van de úgy néz ki mint egy nő. Hosszú fehér haja egy fonatként omlik a vállár. Vékony alakját egy nő is megirigyelhetné. Na jó, tuti transzi. Engedek a tartásomból de éberen figyelem. Ezek a villámok nem tűntek éppen gyengének. 

-Mi a fenét akarsz?-hangomba semmi barátságos nincs. 

-Ismerős az a név, hogy Kirishima Eijirou?-lép elém kecses lépteivel. Arcom megfeszül, tenyereim ökölbe szorulnak. 

-Mit akarsz tőle?-ideges vagyok és nem kegyelmezek ha valami történik azzal a hegyhajúval. 

-Csak segíteni neked, hogy megszerezd őt magadnak.-ujjait a mellkasomra helyezi és így jár körbe, ujjat végigvezeti rajtam a vállaimon keresztül, a hátamon át a mellkasomig vissza. 

-Nincs szükségem a segítségedre. Azt se tudom ki vagy. -mormogom. Ellépek tőle mivel nem bízom benne. 

-Meghallgattad őt egyáltalán? Hmm?-fonja maga előtt keresztbe a kezeit. 

-Mi közöd hozzá? 

-Szóval nem. Öreg hiba.-Sóhajt fel drámaian miközben egy tincset fellök lágyan. Az a tincs vissza is hullik tehetetlenül. Micsoda dráma....királyfi? 

-Kussolj már!

Kezdem unni a pofázását ezért neki is rontok, tenyerem szikrázik. Egyenesen arcát célozom meg, mégis sikerült kitérnie előle. Rohadás állna bele! Mindegy nem érdekel! Fújtatok egyet dühösen és elindulok ki a sikátorból. 

-Ha összeszedted magad és nem vagy egy gyáva nyúl, mondd el neki az érzéseidet normálisan, hisz' Kirishima ilyen fiú. Igényli az ilyesmit.-Mégis honnan a picsából tudja ezeket?! Ráadásul gyávának nevezett! Csak nyugi Katsuki, egyik füleden be, másikon ki. Veszek egy nagy levegőt és inkább elindulok innen. 

-Cső.-ennyit nyögök oda neki mielőtt elhagynám a sikátort és mennék tovább. Mégis ki a tököm volt ez a...srác? Vagy lány? 

Az is idegesít, hogy nem tudom eldönteni milyen nemű! Nem egy ilyen embertől fogok tanácsot elfogadni, akire azt se tudom kicsoda. Hagyjon lógva mindenki. 
Ezért gyűlölöm ezt az érzést mert csak fájdalmat okoz ami rosszabb mint a fizikai fájdalom. Mardos belülről, még nem felemészt és a végén már nincs kiút belőle. Engem....már felemésztett. Már akkor mikor egyáltalán engedtem neki, hogy összefeküdjön velem. Megállok az egyik sarkon és fejemet lehajtom kínomba. Tenyereim ökölbe szorulnak de úgy, hogy már fáj. Nem fogok bőgni már megint. NEM! Meg kell támaszkodnom az egyik lámpaoszlopba mert már szédülök. Két napja nem alszom normálisan és enni se úgy eszek ahogy kéne és ez kurvára nem jó az egészségem szempontjából.  Kezdek szédülni és homályosan látni. Nem fogok egy kis alváshiánytól kidőlni! Megyek tovább, a járőrözés a feladatom ami rém unalmas de legalább nem a koli szobámba rohadok.  
Csak róvom az utcákat, nézek mint hal a szatyorban, gyomrom is megkordult de nem kívánom az ételt ami nem jó. Talán ezt hívják szerelmi bánatnak? Mikor semmit se képes befogadni a szervezeted csak egy valakit, a srácot/lányt akiért odáig vagy?  Nem, nem vagyok egy picsa, hogy ilyeneken rágjam magam.  

Hamarosan elengedtek, hamarabb mint szoktak és nem is értettem, hogy ezt miért de inkább csak összepakoltam a cuccaimat és megyek vissza koliba, hogy lerakjam a holmimat. Mai napot annak szentelem, hogy átnézze néhány tantárgyat mert vannak dolgok amikre már nem emlékszek, a vizsgák meg a nyakunkon vannak.  A kollégiumba visszaérve, le is rakom a cuccaimat a sarokba és a fiókomból előkeresem az angol é a japán töri könyvem. Az asztalara csapom őket és én leülök elé. A legelső anyagnál kinyitom és el kezdem olvasni a Japán történelmet. Kurva unalmas de ennyit kibírok csak be kell magolni. Sóhaj hagyja el a számat mivel igazából nincs kedvem ehhez de muszáj. Magam mellé pillantok és...olyan üres. Egy ideje már nem jött segítséget kérni amit furcsáltam is. Inkább a rohadt Dekuval lógott vagy az elektromos majommal. Ezzel nincs is baj, csak... Mindegy. Nem az én dolgom. 
FRANCOKAT! Miért is tagadom a nyilvánvalót! Lesöpröm a könyveimet amik csattanva érnek földet és tenyereim közé vezetem arcom. Szerintem utoljára elsőben sírtam ilyen kétségbeesetten, mikor Dekuval verekedtünk az egyik pályán. Csak most teljesen más az oka ennek, mint annak. Lehatom fejem az asztalra és fejemet körbe ölelve hagyom, hogy a kétségbeesés magával ragadjon.  Tényleg ki kéne nekem mondanom? Nekem kéne lépnem? De az a hegyomlás van megáldva a férfiassággal! Akkor legyen férfi és lépjen! Faszomat is már...
Kurvára fáj...

....

Shirohime55

 Köszi, hogy használhattam a karaktered   

Itt is lenne a következő rész. Remélem tetszett. Már meg Bakugout kezdtem el sajnálni. Gonci vagyok XD