What... (KIRIBAKU)

-24-

*Kirishima Eijirou*

Még két hét van a gyakorlatból, szóval, bőven kapni fogok még Fatgumtól kérdéseket de azt a zavarba ejtő fajtát. 
Veszem fel a hősruhámat és már előre felkészülök a kínosabbnál kínosabb kérdésekre amivel apu 2.0 fog engem lebombázni. Mikor készen vagyok az öltözéssel, megyek Fatugmhoz aki szokás szerint a gömböc formájában tömi a fejét, már megszoktam ezt tőle. Viszont meglepődök, hogy vissza veszi a normális formáját. Tiszta maszat az arca mitől nevetnem kell. Persze ő csak furcsálva néz, miért is nevetem ki. Az arcomon mutogatom el, hogy a mosolya kicsit megszélesedett a szafttól.  Piros arccal törli meg, egy vigyorral kísérve.  

-Mondd Csak Kirishima. Ki vagy virulva, van ennek valami oka? Vagy inkább....valaki?-húzogatja itt nekem a szemöldökét a csalafinta vigyorával együtt. 

-Hát igazából...Van.-vigyorgok a férfi képébe a cápa vigyorommal. Arcom ki van pirulva. 

-Ohoooo!-pattan fel ami vicces egy ekkora faszitól, mint ő és izgatottan áll meg előttem. Mintha valami boldog és kíváncsi kisfiú lenne -Mesélj csak nekem miközben megindulunk edzeni! -kiegyenesedik majd határozott mozdulatokkal indul meg. 

Követem őt, ma nem kaptunk járőrözési feladatot, úgyhogy ma edzünk. Ezt már tegnap közölte velem. Kíváncsi vagyok, ma mivel készül majd. Viszont tudom, hogy lesz egy "kíváncsi apa és a meleg fia" beszélgetés amibe belegondolva elég vicces lesz. Előre megmosolygom. Már egy ideje Fatgumnál gyakorlatozok és közel kerültünk egymáshoz, mintha csak a bátyám lenne vagy az apám. Tamaki-senpait addig szekáltam, még nem csak be tudtam mutatkozni Fatgumnak és mai napig nem bántam meg a döntésem. Futgamnak hála lettem ilyen erős és kitartó. Néha nem is edzés vagy a testem erősítés kellet hanem csak, hogy beszélgessünk egy jó steak hús mellett. A lelki támasz is fontos amit tőle, mint profi hős, meg is kaptam. Mostanra meg már annyira kiismert, hogy átlátott rajtam egy szempillantás alatt Bakugout.....bocsánat....Katsukit illetően. 

-És végre a keresztnevén szólítod? -szólal meg hirtelen. Tényleg nem lesz zavarban miközben ezeket a kérdéseket felrakja nekem? 

-Persze. Még ő kért meg rá. -kuncogok. 

-És ő is a keresztneveden szólít? 

-Nem. Általában "idióta" "Hegyhajú" "Hegyomlás" névre vagyok keresztelve, vagy néha a vezetéknevemen szólít. De igazából nem is kérem, hogy becézzen vagy a keresztnevemen szólítson mert akkor...az nem ő lenne. -vigyorgok örömmámorban úszva. 

-Vallottál neki? -emeli rám tekintetét. Kíváncsiskodik de nem bánom igazából, csak kissé zavarba hoz, hogy képes ilyen nyíltan beszélni erről. Első felnőtt aki nem ítél el. 

-Igen. Csak két hétig bírtam ki. Hiányzott a morcos pofája.-nevetek halkan egy halovány kis pírral.-Nem voltam túl férfias szóval elhatároztam, hogy lépek. Meg....-kissé le is lohad a mosolyom ahogy a következő mondanivaló, eszembe jut. -Láttam rajta, hogy szenved.  Tudtam, hogy viszonozza az érzéseimet, de nyíltan sose mondta ki. Csak egyszer mondta, hogy...mondjam ki én, ha már ő nem képes rá.-összefacsarodik a szívem ahogy eszembe jut kétségbeesett tekintete-Távol akartam lenni tőle, mivel nem akartam hogy a barátságunk tönkremenjen. Végül is... nem éri meg ezen bánkódni már mert minden király. 

-És akkor most ti....tudod.-mint valami kisfiú de komolyan. Hüvelyk, mutató és középső ujját összecsípi mind a két kezén mintha egy-egy csőr lenne és mutogatja, hogy "puszi-puszi". Homlokon csapom magam de csak elnevetem magam, esküszöm, ha full meleg lennék akkor még rá is vágnám, hogy aranyos. 

-Igen Fat, járunk Katsukival. 

-Yass!-komolyan úgy örül ennek mintha nyert volna pachinkon. 

-Na és veled mi újság? Sose beszélsz arról, hogy lenne bárkid is. Ne csak én legyek már a téma folyton.-bököm meg könyökömmel az oldalát. Kizökkentem a fanolásbol és döbbenten néz rám, egyre vörösödő arccal. Tarkóját vakarja és zavartan elmosolyodik. Bingó! -Naaaa ki a szerencsés? Na , na?-izgatott lettem na. 

-Van a sulitokban egy tanárnő....Nincs képessége...

-Akira-senseijel kavarsz?! -Őszintén ledöbbenek, hogy a biológia tanárnővel alakul neki valami.  Egyből levágtam, hogy ő lesz az. Kevés képesség nélküli tanár van a sulinkban, azaz csak Akira-senseiről tudok. -Akkor azért ilyen vidám és nem ver miket szemmel.  Kevesebb házit is ad és mintha megfiatalodott volna. Hallod te nagyon tudsz valamit. Hol találkoztál vele? 

(Akira-sensei azaz Akira Minori az én karakterem. Én találtam ki őt még régebben. Ne kövezzetek meg, Fatgum az egyik kedvenc pro herom, muszáj volt Xd . Szerk.)  

-Még régebbről volt vele kontaktom....És nem olyan rég...ismét felbukkant egy boltba, éppen vásároltam, szóval  elhívtam randizni még 4 hónappal ezelőtt. A csudába is már! Mikor megismertelek 29 voltam, már 31, illik már egy nőt összeszednem. -heh...Zavarba jött. Nevetek mert nem sokszor látni ilyennek, sőt. Igazi ritkaság, nem egy idegeskedő fajta. 

-Volt csók is meg minden?-húzogatom viccesen a szemöldököm. 

-Volt. Egyéb más meg nem tartozik rád mert csak egy perverz kölök vagy.- vág vissza egy sunyi mosollyal. -Mr.Hősszerelmes.

-Mondja ezt az, aki a biológia tanárommal sze....-nem tudtam befejezni mert befogja a számat. telibe röhögöm a vörös arcát. 

-Te tényleg mocsok egy kölyök vagy, Kirishima.-először komolynak cseng a hangja de hamar felfele konyulnak ajkai és velem együtt nevet. -Minori gyönyörű nő, elcsavarta a fejem. 

-Azt látom. Fat, te hősszerelmes!-veregetem hátba és vigyorgok büszkén. Végre becsajozott. 

-Mondja ezt az...-utánoz a kis sunyija.-Aki tegnap vallott szerelmes a legjobb haverjának.

Kicsit még csipkelődtünk egymással az úton. Az edzőterepet kiválasztotta már tegnap, itt senkit nem zavarunk és mások se zavarnak minket. Egy fásabb, eldugottabb rész, nyugodtan lehet gyakorolni. Fat olyan mintha az apám lenne és hiányozni is fog mikor elmegyek a suliból. Hiányozni fog a közös munka. 

...

Lángoskákim, ez egy lazább részre sikeredett. Remélem tetszett azért.