What... (KIRIBAKU)

-25-

*Kirishima Eijirou*

Kifáradtam, már csak egy jó zuhany hiányzik és Katsuki teste, a napom lezárása képpen.  Este végzünk az edzéssel de nem is bánom mert legalább jót fogok aludni. Persze csak a tanulás után. Jah, tanulás, bár lehet tényleg nem ártana egy keveset is ténylegesen tanulni mert meg fogok bukni. Szóval mikor a koliba vissza is érek, lepakolok és egyből a zuhanyt célzom meg. Oh, nem vagyok egyedül, pedig ilyenkor általába már mindenki lezuhanyzott. Aoyama és Todoroki is most zuhanyoznak. Be is állok az egyetlen szabad zuhany alá és felakasztom a törölközőm. Meleg fele fordítom a csapot, majd meg is engedem a zuhanyrózsát. 

-Hogyhogy ilyen soká zuhanyoztok? 

-Tanultam.-adja a választ Todoroki. Nem egy bőbeszédű de ez ő igazából. Nem kell, hogy folyton beszéljen. -És elment az idő. 

-Csodálatosságom is ilyesmivel foglalatoskodott.-Aoyama meg persze drámázik de ezt is megszoktam már tőle 3 év alatt. 

-Na és te?-teszi fel a kérdést Todoroki. Közbe nyomok ki tusfürdőt és el is kezdem mosni magam. 

-Nem rég fejeztem meg az edzést Fat-tel.-adom a válaszom.-Megizzasztott az biztos. Elég kemény kezűen bánt most velem szóval nehéz volt. -nevetek halkan.  -Amúgy Todoroki, eljössz velem suli után venni hajfestéket? Kezd lenőni a hajam. 

-Oh...persze.-éreztem a kis meglepődöttséget a hangjába. Ezt muszáj voltam megmosolyogni, úgyse látja az elválasztók miatt. Lépteket hallok, Aoyama végzett. Hamarosan én is végzek, már csak lemosom magam és a törülközőt a derekam köré tekerem majd a piros klumpámba belelépve már megyek is dolgomra. -Holnap egyből suli után szeretnék menni. 

Ennyit mondtam még Todorokinak. Kaminair az Shinsouval lesz szóval hagyom őket, Midoriya meg tanul és All Mighttal edz. Szóval Todorokit hívtam el, amúgy is szeretnék vele beszélgetni. Még ha ő maga nem is nagyon beszédes. 
A szobámba belépve, le is veszem a törülközőm és magamra kapom az alvós nadrágomat. Közel se aludni készülök most hanem előkutatom a matekot és hónaljam alá csapom. Így indulok meg Katsuki szobája fele és úgy kivágom az ajtót, hogy szerintem meg is repedt. 

-Kopogásról nem hallottál még, hegyomlás?!-ugrik meg morgolódva. Éppen olvasott, úgy látom. 

-Bocsi.-vakarom a tarkóm kínosan. 

Becsukom magam után az ajtót és az asztalához telepszem. Lepakolom a matek cuccomat. Sóhajtva becsukja a kis könyvét és lecsüccsen mellém. Kicsapja a matek könyvem majd el is kezdi magyarázni a mostani anyagot. Szinte iszom a szavait, a látványát, az illatát, a mindenét. Erősen koncentrálok, hogy ne kalandozzanak más fele a gondolataim. Egy feladatot görcsösen de meg is csinálok. Persze el is csesztem ami miatt leszidott a sárga földig, hogy egy ilyen egyszerű egyenletet se tudok megcsinálni. Nyakon vágott de már megszokhattam ezt tőle.  Nem megy, egyszerűen nem megy, még motivációm sincs rá, hogy menjen és ez a legszomorúbb az egészben. Szeretnék hős lenni, nem fizikus vagy matematikus. Nem izgatnak a számok, inkább csak az, hogy egy nap ember életeket menthetek, megtartva a férfiasságot és lovagiasságot. 

-Szörnyű, hogy mennyire hülye vagy. -morgolódik és látom, hogy nagyon agyal valamin. Az állát is megdörzsölte. -Bezzeg a farkad jól használod de az agyadat meg olyan rosszul, hogy még a villámszóró majmon is túlteszel.  Deku is jobban megoldotta mit te. 

-Ezt most nem tudom, hogy dicséretnek vagy sértésnek vegyem.-konyulnak le viccesen az ajkaim. 

-Nem tudom mivel lehetne téged motiválni.-fejét vakarja egy gondterhes arckifejezéssel. Kínomba már csak heherészek. -Tch....-vörös a füle és el is fordult tőlem. Valami csak nem eszébe jutott. Egyik tenyerét a szája elé teszi, a másikat a homlokára. Jézusom, mi jutott eszébe amitől ennyire zavarba jött? 

-Jól vagy?-bújok közelebb hozzá. Tenyerem a hátára simítom amitől mintha megremegne. Heeeeh ez tetszik. Tetszik ez a reakciója már egy érintésemtől. 

-Ha jól megcsinálsz egy feladatot....kapsz egy.....puszit. Bazdmeg úgy viselkedek mint egy zavarba jött kislány! Csináld a rohadmányos feladatot!-hirtelen váltás. Egyik pillanatban majd meghal a zavartól, aztán meg forrongó fejjel csapja elém a munkafeladatos könyvet. -Hmpf!

Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjam ezt meg. Csakugyan neki kezdtem a feladatnak és bevallom, a puszi reményében küszködök egy kicsit. Ritka ajánlat ez tőle szóval ki kell használni. Már nem is tudom hányadik lapot írom tele egyenletekkel de mind másmilyen eredményt hozott és már kezdem a hajam tépkedni lassan. Van egy ami jónak tűnik, azzal megpróbálom újra és végül csak kijött egy reálisabb eredmény. Máshogy írtam az írásjeleket szóval valamivel csak javítottam a helyzeten. Elé is adom azt a lapot, le is teszi a könyvet amit addig olvasgatott. A javítós ceruzáját elővéve kezdi el vizslatni a feladatmegoldásomat. Nem látok rajta semmi érzelmet miközben javítja. A vége fele el is pirul és ökölbe szorul a keze. Ez azt jelenti, hogy kapok puszit? Akkor jól csináltam meg? Egyből felragyognak vörös íriszeim ahogy reménykedve nézek a pitypang fejűre. Leteszi a ceruzát és elém hajolva nyom egy puszit ajkaimra. Nem engedtem eltávolodni. Megfogom arcát és ezt a puszit elmélyítem, csókká alakítom. Nem vagyok követelőző. Inkább csak  lassú és érzéseket viszek bele mivel....Máshogy nem is tudnám kifejezni, hogy mennyire szeretem őt. Kimondhatom, szavakba foglalhatom de azok semmit se érnek az igazi érzéseimmel szembe, nem írják le a szívembe tomboló érzést, hogy mit is érzek akkor ha Katsukival lehetek. Tombolnak bennem az érzelmeim, a szívem dübörög és a lelkem megvesz ha vele vagyok. Folyton vágyok rá, csak azért mert nem hangoztatom. Ezt nem csak szexuálisan értelmezhető hanem a közelsége, beszélgetni vele, érintések és egyéb kis apróságok. Katsukit nem sokan ismerték ki úgy mint én. Elsőben mikor az edzőtáborban elrabolták a gonosztevők őt.... Történt benne egy szakadás amit sose mutat ki de én akkor láttam, mikor megmentettük őt. 
Eldöntöm őt a szőnyegre és be is mászok lábai közé, persze a csókot nem szakítottam meg mert nem bírok betelni vele. Lábaival körbeöleli a derekam és karjait meg a hátamra vezeti. Alakrommal támaszkodik meg a feje mellett. Levegő vételért elválok puha ajkaitól és nézem az alattam elterülő látvány. Maga a tökéletesség. Haja, pillantása, ajkai, hófehér bőre, ....Ez mind csak az enyém és senki másé. Puhán végig is simítok az arcán kézfejemmel. Oda is dönti buksiját amit egy halovány mosollyal kontrázok... Arca vörösebb, mint a hajam de persze, természetese, morcosan pillant rám. Komolyan olyan ilyenkor, mint egy tsundere. 

-Tanulni kéne, nem ezt csinálni, már megint.-mormogja. 

-De nem bírok magammal ha velem vaaagy.-mondom úgy ezt mint egy panaszos kisfiú. 

...

Oya oya. Meghoztam egy újabb részt. Hosszabbra terveztem de lassan érzem, hogy a vége fele érkezik a történet. Nem tudom, hány rész lesz még de már nem olyan sok.