What... (KIRIBAKU)

-20-

*Bakugou Katsuki*

Vedd már észre te baromarcú?! Feldühít, meg akarom verni! Miért nem veszi az adást azzal a humbák fejével? A kibaszott érzései....viszonozva vannak, az istenit már neki! Mindig feldühít a gondolat, hogy tagadja előttem, hogy nem képes a szemembe mondani. Saját magamat égetem azzal, hogy jeleket próbálnék küldeni neki de még így se veszi a kurva adást. Mint valami elromlott rádió!
Lesüt róla, hogy belém van zúgva és kurva szarul leplezi ezt. Tch... Deku meg az az elektromos majom is tudja már és nem akarom, hogy többen rájöjjenek erre az egészre. 
Nagy levegőt veszek és inkább sétálok tovább, de egyszerűen semmi se történik és ez rém unalmas. Csak legyen már vége ennek a kibaszott napnak és had aludjak végre. 

Azt hittem sose jön el a vége a napnak de csak eljött és szinte fénysebességgel megyek vissza a koliba, hogy lezuhanyozzak és aludhassak végre. Nem sokat aludtam a múltéjszaka. Hogy miért is? Nem árulom el. Nem tartozik senkire. Valami viszont nem hagy nyugodni és a koli bejárata előtt lévő lépcsőre le is ülök és csak meredek magam elé. Kissé hűvös van de nem fázok. Miért van Deja vu érzésem most?  Nem is érdekel igazán. Tenyerembe szórakozom a szikrákkal de ezt is hamar megunom és az eget kezdem el bámúlni. Rohadt Deku a múltkor elbaszta a csókomat. Pedig ott lett volna az alkalom, hogy kimondassam Kirishimával....amit hallani akarok tőle. Azt az Sz-betűs szót. Nyálasan hangzik, de én nem tudok ilyeneket kimondani. Gyávának is tűnhetek de nem tartom magam annak, csak rossz vagyok az ilyenfajta érzelmek kinyílvánításában, ezért inkább ráveszem, hogy ő mondja ki.  

-Bakugou....-hallok meg oly' utált hangot.

-Mit akarsz, feles idióta?-mordulok rá. 

-Csak szólni, hogy gyere be. 

-Majd bemegyek ha akarok!-nekem aztán nem fog parancsolgatni. 

-Esőt mondd. Én szóltam.-nyugodt hangja irritáló de csak bemegy és békén is hagy. 

Esőt, mi? Kitartom a tenyerem és meg is érzek egy kis cseppet. Még csak csepereg, ebbe nem halok bele. Majd ha jobban rákezd, majd bemegyek. Panaszos sóhaj hagyja el számat mert már nem tudom mit is tegyek, hogy ez a barom arcú észrevegye végre magát! Hajamba túrok és érzem, hogy kicsit már vizes a cseppektől de még ez se tántorít el. Talán várnék valamire? Nem tudom miért ültem ide csak úgy, mikor aludni akartam eredetileg. 

-Bakugou? 

-Mi van? Hegy hajú?-dörmögöm neki. Még csak most ért vissza? Mit csinált ilyen sokáig? Feje felé tartja a pulcsiját.

-Miért ülsz idekint? 

-Nem tök mindegy az neked? 

-Ez esetben megyek be mert Midoriyaval matekozunk.-vigyorog itt nekem. El is akarna suhanni mellettem de én nem hagyom mert megragadom csuklóját, ezzel visszatartva őt. Arcom kezd vörösleni, ezért le is hajtom, hogy ne lássa. -Bakugou?

-Katsuki....

-Pardon?-hallom a döbbenetet a hangjában. Megszorítom a csuklóját és lerántom magam mellé, lehúzom, hogy arca egy szintbe legyen az enyémmel. Rá emelem a tekintetem és csak a dühös ábrázatomat láthatja. 

-Nem Bakugou. Van keresztnevem is te barom!

Arca olyan vörössé válik, mint a festett haja. Szabad kezemmel a kezembe is veszek egy tincset ami kiomlik az ujjaim közül. Kezd lenőni. Tekintetében látom az ezer meg ezer kérdést amire azt hiszi, nincs válasz.  Nem tetszett a fura viselkedése, mert tudom miért csinálja. Csak mondd ki te idióta és megkönnyebbülsz. Elengedem a csuklóját és tenyerem az arcára simítom, mind a kettőt. Szemeimet lehunyom és közeledem felé, kissé elnyílt ajkakkal. Viszont ezt a távolságot ő szünteti meg, de olyan kétségbeesetten, hogy már kezdem sajnálni. Nem értettem sose, miért olyan jó vele smárolni, miért olyan jó a szex vele de valamit jól csinálhat. Érzem ahogy az eső egyre jobban rákezd de nem érdekel jelenleg. Heves  csók közben egyre jobban eldönt az egyre vizesedő lépcsőfokon, egyik lábam le is rakom az eggyel lentebb lévőre. Tenyereimet a hajába vezetem és kissé meghúzom azokat az egyre vizesedő tincseket. Romantikus mi? Esőben smárolni a sráccal akibe bele vagy esve, kockáztatva egy jó kis tüdőgyulladást. 

-Csak mondd ki....-lehelem egy-egy csók között. Hallani akarom. Hallani akarom az ő szájából. 

-Nem lehet. -ezt kapom válaszul. Egyből felment bennem a pumpa és szerintem ezt érzékelheti is mert beleharaptam a nyelvébe. -Aucs, na! -jajgat. 

-Csak mondd már ki te hegyomlás! Egyértelmű, hogy mit érzel irántam!-ragadom meg arcát kétségbeesetten. -Mondd már ki ha már én képtelen vagyok!-kiabálom bele a képébe. Hevesen veszem a levegőt, szívem dübörög és....könnyeim potyogna. Nem mostanában bőgtem de már kezd betelni a pohár és a várakozás, hogy lépjen végre valamit, megőrjít. 

Tenyerét az arcomra simítja egy olyan mosollyal amit sose láttam még tőle. Vigyorog, de mintha...ki lenne virulva, mintha.... elérte volna az igazi boldogságát. ugyan akkor...szomorúságot is látok tekintetében.... 

-Tudod ma szabtam meg magamba egy határt amit nem akartam átlépni....egy határt ami megakadályozza, hogy tönkremenjen a barátságunk az idióta érzéseim miatt. Nem akarlak elveszíteni...Katsuki. Hiába bolondulok meg érted....nem lehet. 

-Hülye vagy már megint!-ellököm a kezét arcomat takarva trappolok fel a szobámba, hangosan bebasztam az ajtót, jelezve, hogy hagyjon békén mindenki! 

...

Hopp, ma már ez a harmadik rész amit felrakok. Egy kis változás is történt, olalalaaaaa. Remélem tetszett.