What... (KIRIBAKU)

Epilógus

*Kirishima Eijirou*

Az fél évi vizsgáink is meglettek, már csak az év végit kell megcsinálnunk és az iskolát végleg itt hagyjuk. Egy hónap van hátra az egészből. Fura lesz, hogy többet már nem fogunk idejönni mint diákok de sajnos meg kell barátkoznunk a gondolattal. A lábam is meg a bordáim is szinte már majdnem teljesen begyógyultak és már a hős órákon is részt vehettem. 
Katsuki ezen a héten csinálja majd az ideiglenes hős vizsgát mert most engedélyezték neki. Már harmadjára csinálja mert ugye elsőben kétszer kellett neki mert először megbukott. 
Mindenki gőzerővel tanul, a profik dolgoznak. A gyakorlatokat is az eset utáni hónapban lehetett is folytatni de persze számomra ez nem volt lehetséges. Fat is még lábadozott de már tökéletesen jól van. Akira-sensei ebbe a tanévben már nem tanított mivel egy ilyet nem kis idő még kihever az ember és még meg is fosztották a legnagyobb áldástól. Fat mindig vele van, vigyáz rá és ez az amit még nagyon becsülök Faten. Férfihoz méltóan viselkedik egy nővel. 
Kaminari is...Egek az a srác egy poéngyáros lett mióta Shinsouval együtt van. Az az indoka rá, hogy Shinsou ritkán mosolyog és szereti látni ha a lila hajú nevet. Ez aranyos igazából. 

Időközben ünneplések is megtörténtek. Valentin nap. Elég kínos volt mert a mi esetünkben...Bakugou a "lány". Szóval az ajándékot ő adta nekem de inkább szabályosan a pofámba vágta, majd mint egy tahó paraszt, elhagyta a helyszínt. Egy levelet kaptam és a kedvenc csokimat. A levélben igazából leírta azokat amiket szavakban sose fejezne ki és ez sokat jelent nekem. El is raktam emlékbe. A csokit meg....Hát hogy is mondjam. Megolvasztattam Todorokival egy üvegbe és este...kicsit elszórakoztunk Katsukival. Akkor más voltam olyan állapotba, hogy legalább a lovaglót be lehessen vállalni. Azután jött egy másik buli indok, Katsuki szülinapja áprilisban. Midoriya adott neki édességeket, Kaminari egy pulcsit és tőlem kapott egy levelet. Olyan mint amit ő adott valentin napra. Na meg kapott tőlem egy felejthetetlen éjszakát. Khm.... A legkínosabb az egészbe, hogy másnap az én pólómba ment le reggelizni. Ebből tudjuk mi következett... Furcsálló pillantások és sunyi vigyorok. Mikor lementem én is utána, ott mindenki előtt aki ott volt lent, kapott tőlem egy puszit. Persze a Pitypang kapitánynak lángolt a feje és készült leordítani. A lányok visongtak, a srácok meg röhögtek. Nem fogadták rosszul. Délután meg persze kérdezősködtek, hogyan, mikor és akkor már értik Bakugou miért volt olyan önfejű mikor engem kellett megmenteni. Ha már itt tartunk akkor Kaminari is elmondta, hogy együtt van Shinsou-val. Majdnem elbőgte magát de ugyan azok voltak a reakciók mint nálam meg Katsukinál. Megkönnyebbülés, hogy elfogadják ezt az egészet és nem kezdenek el parádézni. Most már lehet mindenki előtt puszit adom a Bomb kingemnek. Át is karoltam akkor és egy cuppanósat kapott az arcára. 
Katsuki azóta nem mondta ki nekem nyíltan, hogy szeret de a cselekedetei, a morcossága és bunkoskodása mögé rejtett bókjai megmelengetik a szívem. 

Serot viszont lesokkolt a tény, hogy akkor este, nem joghurt volt a szám szélén.  

...

Nolám Lángoskáom. Végleg vége is ennek a történetnek. Szerettem írni, hisz KiriBaku az abszolút kedvenc shippem ebből az animéből. 
Nagyon örülök, hogy sokótoknak tetszett és mindig vártátok a részeket. Remélem meg vagytok elégedve a könyvvel. Ezzel az epilógussal le is zárom a történetet. 

Luv Ya Lángoskáim ❤❤❤❤