What... (KIRIBAKU)

-28-

*Kirishima Eijirou*

Nem tudom miért velem történik ez de nem akarom, hogy folytatódjon. Persze ezt nem tudom megakadályozni. 
Nehezen nyitom ki szemeimet, mintha a pilláimra egyesével kötöttek volna egy-egy téglát. Szédülést is érzek és mikor kinyitom a szemem, homályos minden. Egy elmosódott alak van előttem. 

-...shima-kun!-vékony a hangja, de egy nőhöz képest viszont mély. -Kirishima-kun!-Egyre tisztábban hallom a hangját és lassan fel is ismerem.-Kirishima-kun! 

-Hol vagyok....?-most még csak nyekeregni tudok ahogy lassan kezdek észhez térni. 

-Hála az égnek, nem tettek veled semmit.-Mintha a nő szívéről egy mázsás súly esett volna le, olyan a hangja. Szemmel próbálok rá fókuszálni. Szürkés haj, arany sárga szemek és egy aggódó női arcot veszek ki lassan a pacából.

-Akira....-sensei?-nyögöm ki egy köhögés kíséretében.-Hol vagyunk? 

-Egy cellába de pontosan, hol azt nem tudom...-hangja gyenge és amint már kivettem alakját...Arca lila foltokkal van teli és szemei alatt hatalmas táskák. Ruhái cafatokban, nyakába egy nyakörv és abból vezet ki egy lánc. Hirtelen mozdulatot tettem, hogy mennék oda a tanáromhoz de megszédültem, na meg a két karom....Csuklóimnál ki van láncolva. Testtartása zárkózott de tudom, hogy nem miattam....Lábait felhúzva tartja. Valami szakadást látok a lábai között a nadrágon és... A combja alsó fele... Lila meg oda száradt vér tarkítja azt.  

Ahogy tudatosult ez bennem, olyan dühroham tört rám, hogy el kezdtem cibálni a láncokat, vicsorgok és ordibálok, hogy engedjenek el! Ez az a rohadék aki embereket rabol el, hogy a képességükből fegyvert csináljon. Köpni tudnék. Meglátom, biztos szemen köpöm. Nem elég, hogy elrabolt egy ártatlan, képesség nélküli embert aki NŐ, Megverte és meg is erőszakolta?! Ez undorító! Fat ha ezt megtudja...Bele se merek gondolni. 

-ROHADJON KETTÉ!!!-ordibálom. -Eresszen el! -csak a levegőbe beszélek. Nem jön elő senki.

-Kirishima-kun...Nyugodj le, kérlek.-gyenge hangja élesen hat most a fülemnek. Felé kapom a tekintetem. Kicsit meg is rezzen ahogy meglátja a dühös arcomat amin...folynak le a könnyek. 

-Hogy nyugodhatnék le, sensei?! Elraboltak minket, magát bántják. Fat is kétségbe van esve....-a végére elgyengült a hangom. 

-Toyomitsu....-elfojtott a tanárnő hangja. Remegnek ajkai mígnem azt veszem észre, hogy csendesen zokog. -Édes Istenem! Nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rá!-úgy zokog mint egy elveszett kislány. Meg is értem miért. Legszívesebben én is bőgnék. 

-Semmi baj Sensei. El fog jönni Fat és Hawsk. Megmentenek minket.-vigyorgok a tanárnőre. Szeretném ha kicsit megnyugodna de tudom, hogy nem lesz olyan egyszerű. -Meg én is kitalálok valamit. Ígérem. -Megpróbálok először is lenyugodni, hiába forrong bennem a düh. 

Léptek zaja csapja meg a fülem. A hang irányába fordulok és mikor meglátom a személyt, morgok mint egy kutya, karjaimat ráncigálom. Vigyorom eltűnik és szikrázó dühvel és gyűlölettel nézek rá. Fekete haja a  jobb oldali szemét takarja, az öltözékéből meg nem mondod, hogy egy olyan személy aki embereket rabol el. Sima lila színű cipzáros pulcsi és egy halászgatya. Egyszerű szett amihez egy tornacsuka dukál. Egy elég retkes tornacsuka. Úgy néz ki mint egy diák. 

-Nolám, csak felkeltél, hülyegyerek.-nyájas hangjától okádnom kell. Kinyitja a cella ajtaját és letérdel elém. Mondtam...szépet a szeme közé csúltam. Meg is kaptam rá a választ és egy jobb horgot kaptam. Nem tudtam időben megkeményíteni az arcomon a bőrt. Katsuki reflexeihez vagyok szokva és ő a másik oldalról szokott egy maflást adni. Nem jó, hogy egyetlen személyhez vagyok szokva.... -MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL?!-ordibál. Szinte fröcskölődik a nyála. 

-Rohadék...-ennyit tudok neki odanyögni. Fájt ez az ököl csapás és a szám is felrepedt. -Elrabolsz egy ártatlan nőt és meg is erőszakolod....? Szánalom vagy tesó. 

Erre már nem kapok választ, csak egy idegbeteg pillantást és az érzést, hogy valamit belém döf. A karomba döfött egy tűt és befecskendezett valami szert. Jobb is, hogy nem mutattam meg neki a képe.... Ne. Ugye ez nem olyan löttyös volt amitől akaratom ellenére is használom a képességem? Bizsereg mindenem és érzem, hogy a képességem aktiválódik, úgy, hogy azt nem is akarom. Ordítok mert fáj, ellenkezek de nem tudok még nem az erőm 100%-a ki nem mutatkozik. Ritkán alkalmazom mert fennáll a veszélye, hogy csak úgy szimplán szétesek. Lihegek mert fárasztó a küzdelem saját magam ellen, a szó szoros értelmébe. Ez valami dopping szer. Tombolni akarok, szétverni ennek a gennynek a képét. 

-Oya oya.... Emberi pajzs. ez még a hasznomra válhat. -Mér úgy végig engem mintha valami állat lennék egy állatsimogatóban. -Ez a ribanc nem mondta el, hogy az U.A. diákjai közt van ilyen fiúka. Mennyi remek diák lehet ott de sajnos...semmit nem tudtam kihúzni a kis ringyóból. Ráadásul azt hittem még szűz. Olyan kis ártatlan volt. De már járt benne több fasz is. A szüzek a kedvenceim. -mondja ezt olyan panaszosan, mintha csak arról beszélne, hogy nem kapta meg a kért játékot szülinapjára.

-Dögölj meg. -morgom oda neki. A testem nem sokáig tudja a 100%-ot fenntartani. -Ki fogunk jutni innen, te pedig rács mögött végzed. 

Csak kuncog egyet majd feláll és Akira-sensei elé lép. A nőnek megcibálja a haját és ordibál vele, hogy beszéljen de egy mukkot nem mondd továbbra se. Oda akarok menni, de a láncok nem engednek és akárhogy adok bele szó szerint mindent, csak a csuklómba vájódnak a szíjak. Most nem érzem de ha elmúlik a szer hatása, ronda nyoma fog maradni de nem is izgat  ez most jelenleg. Oda csap egy pofont a nőnek aki meg is tántorodik és amit ezután láttam, majdnem hánytam. Úgy....megdugta szegény nőt mintha csak eldobható játékszer lenne és ezt így szabályosan a szemem előtt. Felrobbanok a dühtő. Akira-sensei végig sírt, ordított és ellenkezett de ez a gyalázat nem is figyelt rá és csak pofonvágta ha a sensei továbbra is ellenkezett. Nem bírtam tovább, el is sírtam magam. A gyűlölet bennem ez iránt a férfi iránt akkora mértékekre nőtt, hogy...képes lennék puszta kézzel megöli. Szét cincálni vagy élve elásni. Melyik a brutálisabb? 
Kérlek Fat....Hawsk....siessetek. Akira-sensei már nem sokáig bírja ezt. Csak egy szegény nő aki akarata ellenére belefojt ebbe az egészbe. Meg mégis... hogy magyarázom ezt meg Katsukinak? Nem azért félek, hogy mérges lesz rám, hanem....mert ismerem és képes mindenkinek nekimenni. Nem akarom, hogy idekerüljön. Nem hagyom, hogy idejöjjön! Kitalálok valamit és kiszabadulunk a Sensei-jel!

Most a napokba lettem a legboldogabb, Katsukival összejöttünk, boldogságom a tetőfokára a hágott, erre jön ez a faszarc és elbasz mindent! Mondtam, nem vagyok káromkodós fajta de most ...Rohadtul fel lett baszva az agyam. 
Akira-sensei erőtlenűl esik le a földre, sír, nem mozdul, ott alul meg...vérzik. 

-Dögölj meg, dögölj meg dögölj meg!!!-nem tudok mást ordibálni ennek a faszarcú rohadéknak csak ezt. 

Ismét elém gugól és valami mást szúr belém. A képességem már leapadt. Hamar érzem a cuccos hatását. Homályosul minden, még nem azt érzem, hogy...alszok. 

....

Ez lenne a következő rész. Remélem tetszett. Az első történetem amibe ilyen fajta cselekvést írok szóval nézzétek el nekem, hogy nem egy csúcskategóri de amúgy meg ahhoz képest nem is olyan szörnyű

Luv ya Lángoskáim