What... (KIRIBAKU)

-32-

*Bakugou Katsuki*

Erősebb mint aminek kinéz. Már ott tart a harcunk, hogy egy jókora lyukat csináltunk a mennyezetre ami egyenesen a nyílt utcára vezet. Elég széles lyuk és omlás veszélyes. Kiadták a helyi lakosoknak az evakuációt. A harcunk átkerült a nyílt utcára. Fatgum teli van sebesülésekkel, ahogy már én is és azt hiszem az egyik bokám meg is zúzódott de ez a legkisebb problémám. Fatgum nem igazán örült, hogy visszamentem de tudja ő is nagyon jól, hogy Kirishimát megbosszulom ahogy ő is és Akira-senseit is. Ez a Nezumi több képességet ültetett be magának, fasz se tudja, hogyan de rájöttünk, hogy csak dopping szerekkel bírja el a teste mert ha anélkül használná bármelyik képességet, súlyos károkat tehet a testében, aminek most nagyon is örülnék. Viszont a hegyhajú képességéről nem tud valamit mivel fafejű módon folyamatosan fenntartja a 100%-ot. Kirishima szét esik ha túl sokáig tartja fent ezt a formát, időkorlátja van. A mágneses taszítást meg úgy csinálja, hogy a teste mágneses pólusait a miénkkel ellentétre kutyulta, nem tudom, hogy működik az a képesség. Dupla pajzsot használ ez gyáva féreg. A gyémántosodás meg hasonló, mint a hegyomlás képessége. Sőt, majdnem ugyan az csak képes apró kis lényeket is létrehozni gyémántból amit még szétrobbantani se tudok, amik le nem szálnak róla. Van egy tervem, hogyan is fegyverezzük le. 

Most jelenleg liheg és próbálja összeszedni magát. 

-Fatgum. -szólok oda a profinak. -Van egy tervem. 

Ezt meg is osztom vele miszerint Ő vesse be a végső támadását, azaz az elnyelt támadásokat verje vissza rá. Ezzel az összes zsírtartalékját elemészti de kap a faszi akkora löketet, hogy egyenesen majd felém repül és képtelen lesz Kirishima képességének a 100%-ját használni. A határain lesz mert már lassan több mint 20 perce tartja fent ezt az alakot és a hegyhajú csak fél óráig tudja fenntartani. Akkor egy olyan aki csak dopping szerekkel tartja fent, szerintem már nem sok lehet hátra a hatásból.

Csak felegyenesedett és egy eszelős röhögéssel, szabadjára engedte az összes magába ültetett képességet. A gyémántosodást, a mágneses teret, a keményedést és....a szelet. Eddig azt nem nagyon használta. Megindulok felé és egy robbantással szépen belebaszódik a falba, hogy nagyobb szélvihart ne keltsen, így is akkorát csinált, hogy egy fát kidöntött ami ráborult az egyik tömbházra. Lihegek, fáj a tenyerem és a karom, érzem ahogy lüktet mert egyszerre robbantottam sokat és nagyot. Nekem is vannak határaim de a végső lökethez még van energiám. 

Egy széllökettel elbaszódok én is és repülök egy szépet. A  csapódástól érzem, hogy pár bordám megrepedt és majdnem ordítottam is fájdalmamba. 

-Milyen faszányos kis képességed van öcsisajt! Batár erős! Kell!-ez a nyájas és pszicho hangleejtéstől futkos a hideg a hátamon. 

Próbálnék felállni de nem nagyon megy. Fel kell állnom, az isten bassza meg!  Mintha a gravitáció most még erősebb lenne és szívózna velem, hogy már pedig nem fogsz innen felállni te fasz. 

Árnyékot kapok és mikor felnézek...Fatgum már le van eresztve, egy merő seb az egész ember, lába be van dagadva, mutatva, hogy el van törve, csodálom, hogy rá tud állni. A rohadék csak halad felénk, nagynehezen én is felállok és a kidőlt fa és a törmelékek közt eltántorogva lopózok Nezumi háta mögé egy jó 41 méterrel. Nem látta, hogy elmozdultam a helymeről. Fatgum elterelte még a maradék erejével és mikor észrevette hol állok, a végső csapást beadta Nezuminak és egyenesen repül felé. Tiratom a jobb kezem ami el kezd szikrázni és izzani majd a gránátnak a pöckébe beakasztom az mutatóujjam és azt kihúzva akkora robbanást idézek elő ami néhány törmeléket  is elsodor. Azt csinálja amire számítottam, a 100%-ot használja és ahogy robbantottam, a karja és a lábai kezdtek szétrepedni ami iszonyat fájdalommal jár.  Nagy horderejú ez a támadásom és ha nem lennék már kimerült, még erősebbre és brutálisabbra tudtam volna fokozni a végeredményt. 

Mikor a sortüzem véget ér, a jobb csuklómat szorongatom és térdre rogyok. A fájdalom kezd tetőfokára hágni. Nezumi ordít, az arca is el kezdett szétpotyogni de ezt már csak homályosan látom. Egy  vörös szárny amit utoljára érzékelek, mielőtt elájulnék a fájdalomtól. 

....

Valami kurva büdös csapja meg az orrom. Szemhéjaim remegnek és mikor kinyitom azt, valami idegesítő pittyegést hallok magam mellől. Nehezen nyitom ki a pislákolóimat. Persze, kórház. Gondoltam, hogy ide kerülök. Lábam és a  felsőtestem be van kötözve, karomba valami infúziót vezettek be. Gondolom gyógyszer. Morgolódva ülök fel ezen a kényelmetlen ágyon. Gyűlölöm a kórházakat.  Próbálok magamhoz térni a kómából amit szereztem magamnak. Bele is túrok hajamba és megvakarom a tarkóm egy jókora ásítással. Aztán veszem észre, hogy a sebeim viszont sehol. Azokat biztos Recovery Girl gyógyította meg, az a vén trottyos. Bruh...hideg is kiráz ha csak arra gondolok, hogy puszit kellett ehhez adnia. 
A gondolatok cikáznak az agyamba. Akkor most Nezumit legyőztük? A börtönbe fog rohadni? Hol van Kirishima? Oldalra fordítom a fejem és akkor látom, hogy a pittyegés tőle származik. Itt fekszik mellettem, kómásan, mindenhol kötések tömkelege díszíti és karjába infúzió van kötve.  Pattannék ki az ágyból de az infúzió megállít. Kitépem a karomból és szédülve odarohanok a rohadékomhoz. Miért könnyezek mér megint?! Egyik kezét megszorítom, a másik tenyeremet meg rezzenéstelen arcára simítom. Olyan hideg és a szája is lilásodik....De a szívverése erős és stabíl. Ez megnyugtató. 

-Hülye hegyomlás....-szinte csak nyekergem a szavakat. -Ha meg mertél volna halni...esküszöm megöltelek volna....-hüvelyujjammal birizgálom arcát, kis köröket írok le vele. 

-Uram...-hallok meg egy vékonyka női hangot.-Kérem jöjjön ide.

-Nem!-ellenkezek. 

-Uram!-el kezdi cibálni a kezem de én elhesegetem.

-Nem érdekelnek a vizsgálatok. Hagyjanak békén. -Igaz, hogy a lábamat vonszolom után. Nem tört el, csak zúzódás de akkor se a legjobb érzés ha rááll az ember. 

Végül behívtak egy férfi ápolót. Milyen nagydarab ápoló ez?!  Izmosabb mint egy feldoppingolt grizli medve! Konkrétan lefogott még a nővérkék a vizsgálatokat végezték rajtam. Vagyis a lábamon, a bordáimon. De mihelyst elengedtek, totyogtam vissza Kirishimahoz és nem vagyok hajlandó felállni onnan még fel nem kel. 

Tudom, hogy még jócskán van dolgunk. Kihallgatások, rendőrséggel való vita, az iskolával mi lesz így. Leszarom. Nekem csak a személy kell akiért az életemet is kockáztatnám. 

...

Nos mára ez az utolsó rész most már tényleg. Ezen kívül még két részt terveztem hozni, plusz az epilógust és végleg lezárom ezt a történetet. 

Remélem tetszett a rész. 

Luv ya Lángoskáim